NÉMETH ZSOLT (FIDESZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy ilyen kései órában fel kell ébresztenem Önöket. Nagyon kérném, hogy figyeljenek, olyan kérdést kísérlek megemlíteni, amely még nem került reflektorfénybe a mai nap során. Két kérdéssel kívánok foglalkozni részletesebben és egy további harmadikkal, amelyet csak rövidebb formában említenék meg. Az egyházak és a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek költségvetési támogatása lenne az elsõ két téma és a menekültügy a harmadik. A nemzeti és etnikai kisebbségek vonatkozásában a költségvetés az indokoltnál sokkal jelentõsebb mértékben szûkmarkú. Köztudott, hogy e probléma mind bel-, mind külpolitikai vonzatainál fogva mennyire érzékeny terület. Éppen ezért semmilyen téren, de pénzügyi téren különösen nem szabadna sajnálni a forrásokat. A szûkmarkúság már rövid távon és többszörösen megbosszulhatja magát. Az országos hatáskörû szervként mûködõ Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal alapítványa 20 millió forintos összeggel mûködött az elmúlt évben, és a tervezet szerint a jövõben is ugyanezzel a kerettel kéne gazdálkodjon. Annak ellenére, hogy tavaly 250 millió forintot tudtak volna a nemzetiségi pályázók kérelme alapján szétosztani. Becslésünk szerint mintegy 80-100 millió forintos összeg biztosíthatná, hogy a legkülönfélébb kisebbségi kulturális tevékenységeknek ne kelljen lehúzni a rolót. Hasonlóan 20 millió forintos támogatásban részesültek és az elképzelések szerint fognak részesülni a nemzetiségi lapok. Erre vonatkozó számításaink szerint mintegy 50 millió forint körüli támogatást kellene kapjanak ahhoz, hogy ne sorvadjanak el. Nem szabad elfelejtenünk, nagyon jól tudjuk a határokon kívüli magyar kérdésében, ami vonatkozik a hazai kisebbségekre is, hogy a kisebbségek mindenekelõtt kultúrájukban léteznek. A nemzetiségi oktatást folytató egy- vagy kétnyelvû iskolák az önkormányzatok révén normatív támogatást kapnak. Nincs azonban még említés sem a nemzetiségi óvodákról a tervezetben. Ahhoz, hogy néhány év múlva legyenek még iskolások, elengedhetetlen a nemzetiségi vagy legalább nemzetiségi foglalkozásokat is tartó óvoda. A normatívák egységesítésére vonatkozó módosító javaslatunk többek között ezt a célt is szolgálja. A nemzetiségi szervezetek 100 milliós támogatásban részesülnek jövõre. Ezen összeghez nem kívánok hozzászólni, azonban kifejezném azt, hogy aggasztó, hogy a törvénytervezet indoklása a "magyarországi nemzetiségek demokratikus szövetségeirõl ( délszlávokról, szlovákokról, németekrõl, románokról)" szól, illetve megemlíti még szóbajöhetõ példaként más nemzetiségi szövetségek sorában a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségét. Az talán kisebb gond, hogy a délszlávok háromfelé válva megszûntek, a komolyabb probléma az, hogy a szövegbõl nem egyértelmû, hogy a törvénytervezet a szervezeteknek nem egy szûk körét kívánja preferálni, illetve az sem világos, hogy miként történik majd ezeknek a nemzetiségi szervezeteknek a pénzügyi források elosztása; arról nem is beszélve, hogy a cigányság körébõl a Roma Parlament vagy ennek tagszervezeteinek egynémelyike, a Macidesz juttatások területén is megnyilvánuló megkülönböztetését nem éppen nézheti jó szemmel. Tegyük hozzá: jogosan. A költségvetési tervezetben nem esik szó továbbá a felállítandó nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa hivatalának költségeirõl, sem a nemzetiségi törvény elfogadása utáni kisebbségi intézményrendszer finanszírozásának lehetõségeirõl. Kétszázmillió forint ugyan el van különítve új kormányhivatalok létrehozására, azonban a fent említett szervezetek egyikét sem lehet ebbe a kategóriába besorolni. Ha pedig 1991-ben sem jön létre például a kisebbségi biztos intézménye, akkor az, ami eddig a törvényhozás késlekedésének tûnt, menthetetlenül és megmagyarázhatatlanul csúnyább dolognak fog minõsülni. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem látom sajnos annak lehetõségét, hogy egyedi toldozgatásokkal segíteni lehessen ezen a problémahalmazon. Mint lehetséges megoldást, javasoljuk azonban a költségvetési tartalék növelését, abban a reményben, hogy a biztos intézménye és a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény megszületése után támogatást fognak kapni a nemzetiségek legkülönfélébb szervezetei. Az egyházak a második kérdéskör, amellyel rövidebben kívánok foglalkozni. Az egyházak költségvetési támogatásával kapcsolatosan bátran kijelenthetem, örvendetes, hogy az egyházak évtizedes diszkriminációjának idõszaka pénzügyileg is végetért. A kényszerítõ körülmények figyelembevételével a mintegy 2-2,5 milliárd forintos támogatás elfogadható mértékûnek tûnik. Ugyanakkor nem szabad szem elõl tévesztenünk azt a kormányprogramban is rögzített elvet, hogy az egyházak néhány éves átmeneti támogatásáról van szó, amely folyamat végén egy anyagilag megerõsödött, mondhatnám önjáróvá vált, az államtól minden téren független egyház kell álljon. Ha egyet is értünk a támogatás volumenével, nem értünk egyet számos ponton a támogatás mikéntjével. Három problémára kívánok e vonatkozásban kitérni. A hitoktatók óradíjára 429,2 millió forint van elkülönítve. Az indoklás tanúsága szerint 32 egyház 23,647 tanulócsoportjának oktatója havi 7 órával részesül ebbõl az összegbõl. Tíz hónapra kiszámolva ez azt jelenti, hogy 268 forintos óradíj jön ki, amely lényegesen meghaladja például a pedagógusoknak a túlóradíjait. A hitoktatók, lelkészek stb. nehéz helyzetét belátva úgy ítélem, más módon kell az egyenlõtlenségeket korrigálni. Az egyházi intézmények közhasznú tevékenységére vonatkozó normatívái megegyeznek az állami önkormányzati normatívákkal. Ezzel szemben a társadalmi szervek, alapítványok és a humán vállalkozások által ellátott állami feladat normatívái az állami egyházi normatíváknak csupán 50-60 százalékát teszik ki. És hogy ily módon például egy magániskola miért nem részesülhet hasonló támogatásban, mint az egyháziak, azt sem könnyû megérteni. E kérdésben módosító javaslatot nyújtottunk be, amely a normatívákat egységes alapon próbálja meg kialakítani. A Miniszterelnöki Hivatal egyházi vonatkozású cél-jellegû kiadásai között szerepel fél milliárd forint. Közöttük olyanok, mint "nemzetközi jelentõségû egyházi nagyrendezvények, illetve a római katolikus egyház céljellegû nemzetközi tevékenységére", mindkettõre 100-100 millió forint. Platthy Iván, az egyházpolitikai fõosztály vezetõje a bizottsági ülésen nem tudott arról, amirõl tudott az államtitkár úr, hogy itt a pápalátogatásról lenne szó. Magam sem tudom, mi az igazság, két dolog azonban biztosnak tûnik. Az egyik, hogy a református egyházak világtalálkozója ugyancsak jövõre, ugyancsak Magyarországon lényegesen szerényebb és mindenekelõtt nem miniszterelnöki költségvetésbõl fog lezajlani. Talán helyeselhetõ módon. A másik, ami biztosnak tûnik, a jelentõs, de bizonytalan funkciójú egyházi pénzek nagy eséllyel nem a híveket, hanem a hierarchiát fogják hízlalni. Mindebbõl az a feltételezésem, hogy az egyházi tevékenységet is végzõ állami szervek hatásköri tisztázatlansága és a költségvetési tételek átfedései nagyon szorosan összefüggnek. Mondhatnám: ok-okozati összefüggésben van az állami intézményrendszer hatásköri tisztázatlansága és a költségvetési szétfolyó finanszírozás. Módosító javaslatban teszünk kísérletet ezen átfedések visszaszorítására, csökkentésére. További módosító indítványokat azért nem fogalmazok meg, mert az egyes költségvetési fejezeteken belüli kiadások átcsoportosítása módjában áll az érintett szerveknek. S mint aláhúztam, az egyházi jellegû kiadások volumenét nem érinti hozzászólásom. Végül - tisztelt Elnök Úr, tisztelt Ház - engedjenek meg néhány szót a menekültkérdésrõl. Sok mondanivalóm nincs. A Menekültügyi Hivatal 20,9 millió forinttal néz az 1991-es költségvetési év elébe. S mint tudjuk, a környezõ országokból többmilliós, magyarországi útirányú menekültáradattal számolnak a legkülönfélébb aggodalmaskodó nyugati szervezetek és államok. Minden menekültre egy-két forint úgy tûnik, és ez folyó áron lesz. Azt hiszem, reményeink szerint a már említett megemelt tartalék kell, hogy forrásokat biztosítson majd ezen a területen is, a menekültkérdés területén is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)