DR. MÓZES MIHÁLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, mindannyiuknak tudomásunk van arról, hogy az utóbbi idõben felerõsödött az a törekvés, hogy a Parlamentben levõ tanár képviselõk és az országban a pedagógusok az oktatásügynek nagyobb súlyt adjanak. Ismeretes mindenki elõtt, hogy eljutottak a pedagógusok addig a pontig, amikor itt, a Parlament közelében tüntettek. A sajtó ugyan háromezer pedagógusról szólt - többen közülük inkább tizenötezerre tennék ezt a számot. Az ország minden pontjáról érkeztek ide, és a zuhogó esõben követelték azt a lehetõséget, hogy az oktatásügy nagyobb pénzt, nagyobb lehetõséget kapjon. Itt, a Parlamentben is egy pedagógusszekció alakult, amely hasonló célkitûzésekkel lépett a nyilvánosság elé - igaz, hogy a sajtó különösebb súlyt nem tulajdonított ennek a lépésünknek. A nemzeti megújulás programjából kiindulva, talán elsõként azt mondanám el, arra gondoltunk, hogy az oktatás stratégiai ágazat lesz, de tanulmányozva a mostani költségvetést, azt kell mondani, hogy egyáltalán nem az: az úgynevezett maradványelv érvényesül változatlanul, és sajnos az oktatásügy gyászosan kis részesedést kapott a költségvetésbõl. Itt mondanám el, hogy tisztában vagyunk azzal, és egyet is értünk azzal, amit például Palotás képviselõtársam is megemlített: az oktatásügyet nem lehet csupán az állami költségvetésre alapozni, hanem távlatokban egy olyan átalakulásra lenne szükség, amely legalább hárompólusúvá teszi a magyar oktatást - az állami iskolák mellett az egyházi, illetve a magániskolák jelentenék ezt a három pólust -, és természetesen meg kellene ezeknek az anyagi fedezetét is teremteni. Az államnak az állami iskolákra kellene elsõsorban gondot fordítania. Ennek azt kellene jelentenie, hogy az úgynevezet fejkvótát az államnak bármilyen iskolatípusba járó diákok után meg kellene adnia. Éppen itt kapcsolódunk legelõször a költségvetési törvény I. kötetében kifejtett, a 3. § 2. pontjában szereplõ tételhez, amely megállapítja azt, hogy a kialakuló magániskolákban az állam csak 50 százalékos fejkvótát biztosít. Szükséges lenne ennek a felülvizsgálata, ugyanis minden gyereknek egyformának kell lennie az államnak, és mindenkire azonos pénzt kell fordítania - az más kérdés, hogy a szülõk hozzájárulnak-e vagy sem. A pedagógus bérgondok szempontjából a magániskolák egyébként is számos szempontból megoldást jelentenének. Úgy gondolom, mind a három iskolatípusban azonos támogatás szükséges, függetlenül attól, hogy állami, egyházi vagy magániskola-e. Egyébiránt, a magániskolák alapítását úgy gondolom, a kormányzatnak támogatnia kellene, és bizonyos kódexet kidolgozni arra vonatkozóan, hogyan lehetséges, és inspirálni arra, hogy ezekbõl minél több legyen. Tanulmányozva a költségvetés egyes tételeit, néhány megjegyzést szeretnék tenni. Az 1. § b) pontjában örömmel üdvözöljük azt, hogy az óvodáknak adnak 15 ezer forint/fõ fejkvótát, azonban az SZDSZ parlamenti frakciója, azt megvitatva, minimális emelését kell hogy javasolja, 17 ezer forintra szeretnénk javasolni az óvodai fejkvóta emelését. Nagy vita alakult ki nálunk arról, hogy az általános iskolai tanulókra vonatkozóan milyen fejkvótát tudnánk elfogadni. A 30 ezer forintos fejkvóta nem tûnik elegendõnek, annál is inkább, mert nagyon sok falu önkormányzata olyan anyagi gondokkal fog küzdeni, hogy nem tudnak majd mûködni az iskolák, ez a fejkvóta nem lesz rá elegendõ. Be fogunk adni - nem az SZDSZ parlamenti csoportja nevében, hanem magán-képviselõi indítványként - egy javaslatot, amely 32 500 forintban szeretné ezt megállapítani. Ennek nyilvánvalóan költségvetési kihatásai vannak: számításaink szerint 2,8 milliárd forint, azonban az iskolák mûködõképességének fenntartása szempontjából ez szükségesnek látszik. Örömmel üdvözöljük a Kormány hajlékony magatartását arra vonatkozóan, hogy a gimnáziumi fejkvóták emelését - eljutott hozzánk többféle tervezet - hajlandó végrehajtani. 44 ezer forintot irányzott elõ, ami nem elég a gimnáziumoknak. A 49 ezres szint, úgy gondolom, talán éppen csak hogy - meg lehet itt is próbálkozni egy olyan módosító indítvánnyal, amely ennél valamivel nagyobb összeget fog meghatározni. A gimnáziumoknál hadd hívjam fel a figyelmet egy nagyon fontos dologra. Óriási súly nehezedik a magyar gimnáziumokra számos tekintetben. Például a nyelvoktatás korszerûsítése nagyon nagy pénzeket követel, az, hogy biztosítani tudjuk, hogy talán az általános iskola harmadik osztályától legalább heti öt órában egy nyelvet tanuljanak a gyerekek, és a gimnáziumban ezt öt vagy nyolc órában féltagozati vagy tagozati formában folytassák. Ez költségvetési kihatásokkal jár - márpedig ez a magyar jövõ szempontjából létérdek. Nagyon fontos, hogy a nyelvoktatás javuljon. A humán tárgyakból nincsenek tankönyvek. Itt tankönyvpótló jegyzeteket, rengeteg tesztet, nagyobb írásbeliséget kell a tanároknak teljesíteni. Ez anyagi kihatásokkal jár, és természetesen dologi kiadásokkal is. Mindenképpen szükséges most, ebben az átmeneti helyzetben legalább a 49 ezres szint, de lehet, hogy lesz nálunk egy olyan egyéni indítvány, amely ezt 54 ezer forintra javasolja emelni. Nem teljesen indokolt a szakközépiskolák annyira kiugró fejkvótája, ugyanis a gimnáziumokban a közismereti tárgyak tekintetében olyan pótlólagos kiadások merülnek föl, amelyek, azt hiszem, közömbösítik a szakmai mûhelyek fenntartását. Hosszasan gondolkoztunk azon, hogy az egyetemekre vonatkozóan hogyan lehet értelmezni a költségvetési törvénynek a dologi kiadások durván 50 százalékos csökkentésére tett javaslatát. Végül is úgy látjuk, hogy nem csökkent ez ilyen mértékben, mert az ösztöndíjakat és a beruházási költségeket átcsoportosították, és emiatt látszik erõteljesebben csökkenni az egyetemek dologi kiadása. Mindenesetre szükséges az, hogy itt is tíz százalék, vagy talán annál nagyobb dologi kiadások legyenek. A pedagógusbérekrõl: roppant meglepett mindenkit. Szombaton Debrecenben voltam egy pedagógusgyûlésen, ahol felháborodva mondták el, hogy az államtitkárasszony, Botos Katalin olyan kijelentést tett, miszerint a pedagógusok fizetésemelkedése 600s lenne az utóbbi évben. Erre a következõket tudom mondani minden különösebb matematikai zsenialitás nélkül: Az év január elején durván 300s, most, ha a Kormány ígéretei valóságosak lesznek, akkor megint 300s fizetésemelést fogunk kapni. Ez két év. 60 osztva kettõvel, az egyenlõ 30kal. Tudom, hogy kamatos kamattal kell számolni, tehát 660sztva kettõvel, az egyenlõ 33kal. Tehát a tanárok bérnövekedése 330s. Miközben az infláció ugyancsak kamatos kamattal számolva legalább 75-80körül van, ugyanezen idõszakban. Azt jelenti, hogy egy 800s inflációval szemben - ha a múlt évi 35, és a jövõ évi durván 35-400t összeadom, akkor 800s infláció jön ki - áll egy maximum 6635156s emelés. Mindez az ország elõtt úgy van feltüntetve, hogy a pedagógusoknál fizetésemelés történt. A tanároknál fizetéscsökkenés történt. Az a baj, hogy elhiszi a munkásság, elhiszik a bányászok, akikkel szoktak bennünket manõverezni, és azt hiszem, hogy elhiszi mindenki, aki nem elégedett az iskolával. Hölgyeim és Uraim! Nagyon sok ember nem elégedett az iskolával! Nagyon csodálkoznék én magam, ha az emberek elégedettek lennének. A tanári társadalomban erõteljes kontraszelekció van. Nagyon jól tudom, hogy milyen képzési színvonal van az általános iskolákban. Gyakorló gimnáziumi tanár vagyok, így van bizonyos áttekintésem arról, hogy mennyire szóródik az oktatási színvonal a gimnáziumokban. Azt gondolom, hogy nagyon lényeges lépésekre van szükség. Javasolnék a Kormánynak - bár tanácsot nem áll módomban adni - egy hároméves cselekvési programot, hogy legyen ilyen. A hároméves cselekvési program keretében fokozatosan javasolnám kialakítani a hárompólusú iskolarendszert. Mindenképpen szükséges lenne, hogy indíttatást kapjon a társadalom, indíttatást kapjanak az iskolák alapítványok létrehozására, amely alapítványokból esetleg a pótlólagos feladatokat finanszírozni tudnák, például az erõteljesebb nyelvoktatást, felvételi elõkészítést finanszírozni tudhatnák. Ezért a társadalomnak, a szülõknek fizetni kellene állami iskolák esetében is. Az alapellátást kellene ingyenesnek venni az állami iskoláknál. Az egyházi és magániskoláknál természetesen az egyházi, illetve magánszemélyek, alapítványok döntenének, hogy milyen formában történik az oktatás. Nagyon lényeges, hogy minél hamarabb lépések történjenek. Azzal a módszerrel, hogy az állami költségvetéstõl állandóan többet szeretnénk követelni, és a költségvetési lobby - ha szabad ezt a kifejezést használni - ezt mindig megpróbálja megakadályozni, nem sokra megyünk. Egy komplex cselekvési program kell. Ennek az egyik oldala az, hogy az állami költségvetés igen is, többet kell, hogy adjon az oktatásügynek, miközben csökkenti egyéb kiadásait. Az állam kivonulása a gazdaságból legalább egy dologra nem vonatkozik, ez pedig az oktatás. Köszönöm. (Taps.)