SOLT OTTILIA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést, hogy az elõbb, amikor szólítottak, nem voltam itt, de távolmaradásom, távollétem oka többé-kevésbé illusztrálja mondanivalómat, nevezetesen a szociális és egészségügyi bizottságnak kellett soron kívül ülést tartani, hiszen egy olyan törvényjavaslat került elénk, amelyet sürgõsen el kell fogadnunk. Olyan sürgõsen, hogy még a szociális bizottságnak sem volt ideje megtárgyalni. A szociális és egészségügyi törvénykezést illetõen többé-kevésbé minden kérdéssel mindig ugyanebben a cipõben járunk, mint például a most elõttünk fekvõ költségvetés esetében is. A fõ állítást Gaál Gyula képivselõtársam már elõadta, mégis szeretném egy kicsit jobban megvilágítani, hogy végig tudják gondolni azok a képviselõtársak is, akik nem ebben a kérdéskörben otthonosak, és nem ebben a szférában érdekeltek, hogy milyen problémák elõtt is állunk. A költségvetésrõl szóló elõterjesztés II/2-es füzetében olvasható egy mondat, amely úgy hangzik, hogy "1991-ben a gyógyító-megelõzõ feladatok társadalombiztosítási finanszírozásának második évébe lépünk.". Ez egy kijelentõ mondat ebben az elõterjesztésben. Az az egy baja van, hogy erre a döntésre mindeddig nem került sor az Országházban. Tehát nem döntöttük el azt az alapvetõ kérdést: úgy óhajtjuk-e, hogy az egészségügyet a továbbiakban a társadalombiztosítási alap finanszírozza, vagy netalántán felül akarjuk bírálni ezt a döntést? Most a hátralevõ néhány napban úgy kellene elfogadnunk mind az állam költségvetését, mind pedig a társadalombiztosítás költségvetését, hogy ebbena két dokumentumban van elrejtve ennek a nagy horderejû kérdésnek a megoldása. Szeretném felhívni a figyelmüket a következõkre. Arra a döntésre, hogy a Társadalombiztosítási Alap legyen az egészségügy finanszírozója, azért került sor, mert minden szakértõ és minden politikai erõ, kormánypártiak és jelenleg ellenzékiek egyetértettek abban, hogy a magyar egészségügy mérhetetlenül kevéssé hatékony, mérhetetlenül költséges, és hogy ezen a dolgon változtatni kell. Ennek a változtatásnak az egyik pici lépcsõje vagy lépése volt az a gondolat, hogy biztosítási alapra kellene helyezni az egészségügyet, azonban ez nem annyiból áll, hogy az egészségügy finanszírozását a Társadalombiztosítási Alap folyósítja, hanem számos más lépésbõl. Ez a számos más lépés nem történt meg az elmúlt évben, holott a finanszírozásra, a forrásra egy évre szólt a törvényi felhatalmazás. Most anélkül akarjuk folytatni a Társadalombiztosítási Alapból történõ finanszírozást, hogy a tapasztalatokat az országgyûlés körében megbeszéltük volna, anélkül, hogy végigvitatták volna az érdekelt szakértõk, az érdekelt bizottság és az Országgyûlés plénuma. Az én személyes véleményem és az SZDSZ szakértõi hátterének az a véleménye, hogy ezek a lyukak, amelyek az egészségügyi ellátás költségvetésében tátongtak, változatlanul fennállnak, tehát a lyukakon kifolyó pénz immár, ha fennmarad az eddigi kettõs finanszírozási rendszer, amelyben a nagyobbik rész a társadalombiztosítást érinti, ezek a lyukak a Társadalombiztosítási Alap pénzébõl fognak állandóan utánpótlást szerezni. Nincs igazából határ a Társadalombiztosítási Alap különbözõ szolgáltatásainak a finanszírozása között, magyarul tehát a lyukas egészségügyet alkalmasint a nyugdíjakból fogjuk finanszírozni anélkül, hogy jottányit is javulna az egészségügyi ellátás intézményi rendszere, hatékonysága, racionalitása. Nagyon nagy kérdés számomra és a Szabad Demokraták Szövetségének a szociális és egészségügyi kérdésekkel foglalkozó szakértõinek a számára, hogy szabad-e ezt a költségvetést ilyen formában elfogadni és egyáltalában tárgyalni. Hogy illusztráljam a mondanivalómat, arra hívnám fel a figyelmüket, hogy ha belenéznek a társadalombiztosítás költségvetésérõl szóló elõterjesztésbe, ami nem a mai napirendünk, hangsúlyozom, de a két dolog szorosan összefügg, hiszen ha ezt módjuk lett volna megnézni, akkor azonnal a szívükhöz kapnának, és azt mondanák, hogy ezt a társadalombiztosítási finanszírozást nem szabad folytatni. Következésképpen az állami költségvetés rovataiban kellene szerepelnie annak az összegnek, amely az egészségügy finanszírozásához szükséges. Tehát hogy visszatérjek a gondolatmenetemhez, azt tapasztalnák, ha módjuk lett volna a társadalombiztosítás költségvetési elõterjesztését alaposabban szemügyre venni - egyébként a kezünkben van -, hogy különösebb szabályok nélkül, különösebb ellenõrzés nélkül a társadalombiztosítás viszonylag jelentõs fejlesztéseket végezhet a Társadalombiztosítási Alapból, annak az egészségügyre fordítható részébõl, amelynek a költséghatásait azonban a továbbiakban nem tudja ellenõrizni, illetõleg nem tudja elénk tárni. Tehát ezeket a fejlesztéseket úgy folytathatja, hogy beleugrunk egy fekete szakadékba, és nem fogjuk tudni, hogy a jövõ évi egészségügyi intézményfenntartás milyen költségeket fog maga után vonni, amelyek felmorzsolják a társadalombiztosítás pénzét. Erre alapozom, többek között erre a tényre alapozom azt a megállapítást, hogy nagyon módjával szabad a lelkiismeretünket megterhelni a költségvetés elfogadásával úgy, hogy legalább futólag ne folytatnánk le azt az alapvetõ vitát, hogy szabad-e fenntartani a jelen szabályozások mellett az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozását. Köszönöm szépen.