PALOTÁS JÁNOS (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy mielõtt a saját gondolataimat igyekeznék nagyon röviden, de egy rendszerbe foglalni, néhány korábbi felszólaláshoz néhány gondolatot mondjak, mert ez kívülesik azon a gondolatkörön, amit én el szeretnék mondani. Becker Pál képviselõtársamnak csak annyit szeretnék mondani, hogy én nagyon szeretném, ha 30kal növekedtek volna az elmúlt években a magánvállalkozások számai. 30kal növekedtek a társaságok számai, amelyeknek 90a apróra szétszedett állami vállalkozás. Más irányban szeretnék Békesi László képviselõtársam gondolataihoz hozzászólni, aki azóta, ha jól tudom, benyújtotta módosító javaslatait. Szeretném elmondani, hogy ezek a módosító javaslatok az én megítélésem szerint egy, szakmailag jó irányú elõrelépést jelentenek, benne maradnak abban a mozgástérben, ami lehetõvé teszi, hogy a költségvetést idén fogadják el, mégis az output oldala, vagyis a kijövetele valamivel másabb legyen, mint amit a képviselõtársaimmal együtt én is olvastam. Annyit viszont nem tudok szó nélkül hagyni, hogy ezek jelentõs részét szívesen láttam volna egy-két évvel ezelõtt is. A harmadik, és egyben utolsó kiegészítõ mondatom következik. Többször elõjött képviselõtársaimtól, hogy ez az adórendszer nem találja meg a láthatatlan jövedelmek megfelelõ adóztatását, pedig ebben - és azt hiszem, szó szerint idézek - jóval több mint százmilliárd forinttól esik el a társadalom. Nagyon kérem képviselõtársaimat: számoljanak! Számoljanak, mielõtt ilyen meghatározott összegeket hallgatnak meg! Százmilliárd forint azt jelentené, mintha az összes, mintegy 200 ezer egyéni vállalkozó, kisiparos és kiskereskedõ fejenként 500 ezer forint adót nem fizetett volna be, azaz egymillió forint jövedelmet titkolt volna el az 500s adókulccsal. Én szeretném, ha nekünk ennyi gazdag emberünk lenne - pláne, hogy ha ezt évente teszik meg. De tudják, hogy ebben az átlagszámban benne van az a falusi suszter is, aki 20-30 forintért javítja a cipõket - állítólag akkor õ is egymillió forinttal kerüli ki jövedelemben az adóhatóságot. Ezek olyan számok, amikkel nagyon sokszor találkozunk a Parlamentben: ezek nem létezõk, ezek csak azoknak a céljait szolgálják, akik érdemi változást nem akarnak létrehozni. Ebben a Parlamentben - és az elõzõben még többször - elhangzott a kiemelkedõ nyugdíjakra hárítása annak, miért nem tudunk évek óta megfelelõ nyugdíjreformot végrehajtani. Miközben az elõterjesztõk mind tudták, hogy ha az ötvenezer forint fölötti nyugdíjakat vonnánk meg, az egy forintot jelentene egy-egy nyugdíjas esetében, ha pedig a 20 ezer forint fölötti nyugdíjakat vonnánk meg, az 3-3,50 forintot jelentene egy-egy nyugdíjas esetében. Én nem tudom, döntsék el, hogy ilyenkor meg kell-e vonni ezeket a nyugdíjakat - de egy biztos: nyugdíjreformot kell kidolgozni, nem pedig ilyen érvekre hivatkozni. Egy biztos: adóreformot kell végrehajtani, megfelelõ adózási szabályokat kell hozni, és nem a láthatatlan százmilliárdokról beszélni. Mert például ez a 100 milliárd alig kevesebb, mint az idén bejövõ összes személyi jövedelemadó - azt hiszem, 125 milliárdra van becsülve. Azt hiszem, valamennyi képviselõtársam tudja, hogy egy átlag magyar állampolgár ezt 12-13 órás munkájával szerezte meg mint adóalapot. Nem tud, sajnos, még 12-13 órát a fekete gazdaságban is dolgozni, hogy az ottani adójövedelmét eltitkolja. Ebben nincsenek ekkora összegek, nem ez fogja a megoldást adni. Ezeket fontosnak tartottam, és szeretném, ha más irányban dolgoznánk. Konkrétan, a saját gondolatköröm, amit mindenképpen el szeretnék mondani, a következõ. Az államtitkár asszony úgy kezdte expozéját, hogy egy rendkívüli helyzet rendkívüli költségvetésérõl van szó. Engedjék meg, hogy én ezt ne fogadjam el: sem a különlegesen rendkívüli helyzetet, sem azt, hogy ez a helyzet, amiben most vagyunk, annyira determinált, rendkívüli körülményeket meghatározó szituáció, amibõl kizárólag ezt és csak ilyen költségvetést lehetett elfogadni. Képviselõként én nem kívánok új költségvetést készíteni, de szeretném bemutatni képviselõtársaimnak a törvény általános vitájában, azoknak, akik hiszik, és azoknak, akik tudják - azoknak az úgynevezett csodabogaraknak vagy csodaváróknak -, hogy van megoldás mai társadalmi és gazdasági problémáinkra, hogy rendkívül sok tartalék is van ebben a költségvetésben. Miután nem lehet órákat beszélni, csak néhány dolgot szeretnék kiemelni. A döntés, a véleményalkotás képviselõtársaimé. Egy kérdéssel kezdenék minden pontot - az arra adandó választ fogalmazzák meg Önök. Szakszerûnek mondható-e ez a költségvetés, amit ilyen pár oldalon, néhány héttel ezelõtt megkaptunk? Szinte minden közgazdász állítja - azt hiszem, ez még a kormányzati körökben is elfogadott vélemény -, hogy nem szerencsés, ha a jövedelem keletkezésének fázisában adóztatunk - akár vállalkozási nyereségadóról, akár SZJA-ról van szó -, mert azt gátolja, hogy megfelelõ teljesítményekkel érdekeltek legyenek a jövedelemtermelésben az állampolgárok. Sokkal jobb megoldás - ha már muszáj - a fogyasztási szférában való adóztatás. Szakmailag nyilván egy ilyen irányú elmozdulásra van szükség. Ezzel szemben a költségvetésben a jövedelem adóztatása a személyi jövedelemadóban a mostani 129 milliárdról 178 milliárdra van tervezve - azaz több mint 350s növekedést szán ennek a pályának az elõterjesztés. Ugyanakkor a fogyasztás szférájában, az általános forgalmi adó esetében a tervezet a mostani 143 milliárdról 158 milliárdra kívánja növelni az elvonást, ami nem egészen 160s növekedés. Azt hiszem, a rossz és torz arány ennek következtében csak tovább fog torzulni, méghozzá még sokkal jelentõsebb mértékben, mint ahogy az elõterjesztésben szerepel, mert - erre késõbb visszatérek - nem akkora adóbevételek vannak, ezek alulbecsült adóalapok. Lehet-e a beterjesztett költségvetést politikai irányvonalában megkérdõjelezni? Én azt hiszem, itt csak azt kell kiemelnem, hogy a központi költségvetés a mostani 192 milliárdról a tervezetben 282 milliárdra nõtt, ami nem kevesebb, mint nagyságrendileg 500s növekedés. Kérem, jelentkezzék az az állampolgár vagy az a gazdálkodó szervezet vagy az a vállalkozás, amely nem cserélne a költségvetéssel: nem elégedne meg azzal, hogy a jövõ évben jövedelmei 50kal növekednek! (Taps a bal oldalról.) Természetesen nem kizárt - és ezt politikai pártoknak kell megvitatniuk -, hogy a demokrácia esetleg többe kerül, tehát nagyobb, terjedelmesebb intézményrendszert követel meg. Akik ezt állítják, azoknak elmondom nagyon szívesen, hogy azokban az országokban, ahol demokráciát hiszünk - Nyugat-Európában, az északi államokban - arányaiban nagyságrenddel kisebb a mostaninál az államigazgatás apparátusaránya, az államigazgatás jövedelemaránya az össztársadalmi jövedelmeken belül. Én úgy hiszem, hogy ott demokrácia mûködik, és nem szükséges hozzá ilyen torz arány létrehozása - de ezt nyilván itt kell eldönteni. Valós-e és igaz-e az a költségvetés, ami képviselõtársaim elõtt van - tehát arról döntenek-e, hogy más kell, vagy pedig döntenek valamirõl, aminek a tartalma erõsen megkérdõjelezhetõ. Megítélésem szerint legalábbis tízmilliárdokkal nem valós ez a költségvetés. Csak egyetlen elemet emelek ki belõle - azt hiszem, többen már hallották máshol is, én Kopácsy Sándortól hallottam -, miszerint ebben a költségvetésben a mintegy 1300 milliárdos állami adósság 9, azaz kilenc százalékos kamattal van megtéríttetve. Nem tudom, tudják-e képviselõtársaim, de szeretnék hozzá néhány adatot elmondani. Ezzel a követeléssel, amit a költségvetés a jegybank felé támaszt, több, mint a jegybank összes követelésének ötven százaléka jelenik meg. Azaz az összes követelés több mint ötven százaléka van 9kal finanszírozva. Ezért kell, kérem, 38-40-420s kamattal mind a lakossági, mind a gazdálkodó szférát finanszírozni. Mert ilyen az osztozkodás, a maradék lehetõségben már ekkora kamatokat kell érvényesíteni! Engem megdöbbentett az államtitkár asszony, amikor azt mondta, hogy az a 9 nem hasraütéssel született, hanem mi egy e körüli kamatozású hitelekkel finanszírozzuk magunkat a külvilágból, a nyugati bankoktól. Itt is azt szeretném javasolni egyrészt, hogy cseréljünk: szeretném, hogy ha a lakossági, illetve a vállalati-vállalkozói szféra, amelyikben a termelés, a jövõ hozama van benne, lenne 9kal finanszírozva - a költségvetés pedig takarékoskodjon, és önmagát finanszírozza saját magát negyvennel. Ehhez a 90z még azt is szívesen hozzáteszem az államtitkár asszonynak: adjon garanciát arra, hogy 1991-ben nem értékelik le a magyar forintot. Mert csak ebben az egy esetben, tehát akkor, ha nincs árfolyamveszteség, igaz még az az állítás is, ami egyébként nem igaz, hogy 90s külföldi pénzbõl tudjuk a magyar kiadásokat finanszírozni. Új szemléletûnek tekinthetõ-e ez a költségvetés, tehát legalábbis irányt mutat-e valamilyen gazdasági rendszerváltásra, legalábbis benne van-e a szemléletében az a gondolat, hogy ebbõl valóban lesz egy vagy két év múlva valamilyen más irányú elmozdulás? Szeretném elmondani, hogy semmiben nem változott - és számomra ez volt a legmegdöbbentõbb. Ezt a költségvetést be lehetett volna augusztusban is terjeszteni, mert ez egy számítógépes programháttérrel készül, ha jók az információim. A Pénzügyminisztériumban azt a software-t csak egy új gazdaságpolitikával kellett volna átírni - itt igények és számok szerepelnek benne. Gondolom, ez két nap alatt elkészíthetõ lett volna. Természetesen más lett volna egy olyan szemléletû költségvetés, és abban talán lennének tíz- és százmilliárdos nagyságrendû összegek is, amelyek például nem annyit kívánnak költeni az egészségügyre, az oktatásra vagy még inkább a gazdaság infrastruktúrájára, mint ami ebben a költségvetésben van, hanem - Képviselõtársaim, ne értsenek félre, jól mondom - nagyságrenddel kevesebbet. Tudniillik csak azért kell ezekre a területekre, mind az egészségügyre, mind az oktatásra, mind a gazdaság infrastruktúrájára az államnak ilyen nagyságrendeket költeni, mert nem kívánja megosztani a hatalom központosítását, mert nem kívánja átadni ezeket az állami funkciókat a magángazdaságnak, a magántulajdonú vállalkozásnak. Ne fektessen be ez a Kormány és egyetlen következõ Kormány se a gazdaság infrastruktúrájába, ne kérjen világbanki hiteleket telekommunikációra, amikor sorban állnak azok a pályázók, tõkebefektetõk, akiknek nem kell kormánygarancia, nem kellenek kormánysegélyek, tízmilliárdos nagyságrenben fektetnek be ide, ha az állam hajlandó lemondani arról, hogy ez az övé, hogy az övé a tulajdoni többlet. Ha nem kísérli meg még a jogszerûen jelentkezõknek is az engedélyeit megvonni akár nemzetközi botránnyal járó jogsértéssel, mint a telekommunikáció területén azt a KÖHÉM tette. Úgy gondolom, hogy errõl még a Parlamentet tájékoztatni fogja. Ugyanez igaz az egészségügyre és az oktatásra is. Azért van gond, hogy csak 20kal tudjuk a tanárok és az egészségügyi dolgozók béreit növelni, mert úgy gondolja az állam, hogy mindenkiét neki kell növelni. A jelenlegi kórházak maximum egyharmadának kellene állami kézben maradnia. Ezekre a kórházakra azonnali jelentkezõk vannak. Olyan tõkebefektetési szándék van - Nyugatról is és itthonról is, mert ez egy profitot hozó terület - az egyharmadára, ha feleekkora költségvetési pénzben is, de megvolna a lehetõség, hogy magasabb technikai kultúrát vezessenek be az egészségügyben, és hogy az inflációval megegyezõ béremelésre kerüljön sor. Ugyanez igaz az iskolára, oktatásra. A magánkórházakban, a magániskolákban majd mások emelik föl azt a bért, amit nem az államnak kell felemelnie. Ezek a jövõ tartalékai. Szeretnék egy ajánlatot tenni azoknak, akik ma és most akarnak ezen a költségvetési szerkezeten belül beterjeszteni módosítást, hogy valamely érdekterület ne lehetetlenüljön el. Létezik az eddig elõtárt tartalékokon túl 10 milliárdos tartalék, ami azonnal módosítható ebben a költségvetésben. Igen, létezik több is. Kettõt akarok gyorsan kiemelni. Ebben a költségvetésben a tényleges állami intézmények kiadási nevesítésén túlmenõen, amibe nagyon sokan belekötöttek - én most nem teszem -, a költségvetési intézménykörben, minisztériumoknál a tervezetben összesen 27,3 milliárd forint címzetlen tartalék van. Külön tartalék van az ipari tárcánál, külön a belügynél, külön máshol. Ez 27 milliárd decentralizált tartalék, amibõl 7 milliárd áll a miniszterelnök úr rendelkezésére. Javaslom azon képviselõtársaimnak, akik ezzel élni kívánnak, hogy tegyenek módosító javaslatot bátran, mert a decentralizált tartalékrendszer nem jó a társadalom jelenlegi helyzetében. Javaslom a miniszterelnöki tartalékot legalább 15 milliárdra megnövelni, és majd a miniszterelnök úr döntse el, hogy ha valamelyik területen tényleg feszültség van, akkor akár a jelenlegi tartalékot meghaladóan is azon a területen oldja meg a problémát, de ne hozzon olyan helyzetet, hogy mindenki költse el a saját tartalékát, ha kell neki, ha nem. A decentralizált tartalék sokkal többe kerül. Mivel itt kormányzati hivatalokról van szó, bõven elég, ha a tartalék a Kormánynak áll rendelkezésére. Gondolom, 15 milliárd többet fog jelenteni, mint a mai 27 milliárd. Tízmilliárdok vannak az adóbevételi oldalon is, mert ezekben a bevételekben hosszú évek gyakorlatát változatlanul megtartva a beterjesztõ a valós inflációhoz - az általuk becsült 400s inflációhoz - képest 15-20, esetenként huszonegynéhány százalékos adóalap-növekedésre számítanak. Ha csak az adóalapok, a jövedelem és a vállalkozási teljesítmény, fõleg az ÁFA adóalapja, valóban csak ilyen kicsit növekedne, akkor nem lenne ekkora az infláció. Az elmúlt évek keményen bebizonyították, hogy ha az infláció 40 volt, akkor sem a gazdaság, sem a társadalom, sem az egyén nem viselte el, hogy ettõl 20kal elmaradjon, és mind a jövedelmek, mind az adóalapok ehhez jól közelítõen, legalábbis a 350z tendálva növekednek ebben az idõszakban. Így volt ez az idén is, az elmúlt évben is, minden alkalommal benne volt a költségvetésben ez a tartalék. Ebbõl több tízmilliárd forint egészen biztosan prognosztizálható bevételi többlet fog jelentkezni a többi területen. El kellene mondanom, hogy vállalkozásbarátnak tartom-e ezt a költségvetést. Én csak egy elemet emelek ki. Ez is a rendszerváltás gondolkodásmódja. Maga a költségvetés tartalmazza, hogy hatására 1991-ben a vállalati körben 10-120s befektetés-növekedést prognosztizál, míg a magánvállalkozói körben 230t. Ez, 1991. lesz a nagy tulajdoni szerkezetváltás éve. Nagyon jól lehet látni, valóban, szerintem még a 2-3 0s valahol hipotézis, valahol csak egy vágyálom. Az országnak kell költségvetés. Egy módosító javaslaton túlmenõen nem akarok benyújtani több módosítást. Az azonban vágyálom, Képviselõtársaim, hogy az 1991. évi költségvetést fogadjuk el, ha elfogadják. Ez 1991. elsõ egynéhány hónapjának lesz a költségvetése, akármilyen címmel történik a szavazás. Ezért csak kérni tudom, hogy január 1-jén kezdõdjék meg a munka, hogy ne érjen váratlanul bennünket, ha 3 hónap múlva nem jövedelembevétel-átcsoportosításra kell javaslatot tenni, hanem egy új költségvetést kell valamilyen módon megtárgyalnunk. Egyetlen módosító javaslat, amit benyújtottam, egy társadalmi krízishelyzetbõl adódik, aminek én, akarva-akaratlanul is, szereplõjévé váltam. Ebben a költségvetésben jól eldugva, az Érdekegyeztetõ Tanács fórumait kikerülve, de megtalálható, hogy 1991. január 1-jétõl a Kormány fogyasztási adóban az üzemanyagokra mekkora adótömeget kíván elvonni. Ez az összeg 32 forint fölött van. Hogy mekkora ez a szám, azt elég jól jellemzi - még ha untatja is az államtitkár asszonyt -, hogy néhány hónappal ezelõtt, a júliusi áremelést megelõzõen, ez az összeg alatt volt az üzemanyagár. Nem az adótartalma, hanem maga az üzemanyag. Körbenéztünk, körbekérdeztük, hogy történik-e az 1991. évben Ausztriában, az NSZK-ban és az összes többi országban a költségvetés javaslata kapcsán adónövekedés az üzemanyagokban. Nem történik. Egyetlenegy olyan pénzügyi kormányzat sem volt Európában, amelyik a jelenlegi körülmények között, amikor önmagában a beszerzés krízishelyzetben van, a beszerzési árak mekkorák legyenek, megengedte volna magának, hogy õ ezen a területen adóbevételi többletet szerezzen 1991-ben. Ez egyébként ellentétes az Érdekegyeztetõ Tanács véleményével. Miután kikerülte a Kormány, ezért itt kell elmondanom, hogy külön nyilatkozatot adott ki valamennyi munkáltatói szervezet, amelyben kéri, hogy a Parlament ne változtasson az október 28. elõtti üzemanyagokban lévõ fogyasztási adó mértékén, és ezt ne játssza ki oly módon sem, hogy az adómértéken nem változtat, ellenben forgalmi adót vezet be, mert a dolog egyre megy, teljesen mindegy, hogy milyen adószisztémában történik az elvonás. Ez az, amit módosító javaslatként el akartam és el kellett mondanom. Zárómondatom az, hogy elég rossz ez a költségvetés ahhoz, hogy aranybánya legyen annak az új gazdaságpolitikusnak majdan, aki ténylegesen váltani akar, aki ténylegesen vissza kívánja szorítani ebben a társadalomban és gazdaságban az állam szerepét, és ehhez egészen más finanszírozást akar. Ha elfogadják, Képviselõtársaim, ezt a költségvetést, akkor ennek az utódnak rendkívül sokat segítenek, mert számára rengeteg tartalék lesz. Köszönöm. (Taps.)