DR. ROTT NÁNDOR (KDNP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mind a magyar Országgyûlés klasszikus hagyományaiban, mind az európai demokráciák gyakorlatában a költségvetés általános vitája a Kormány politikai megméretése is egyben. A hagyomány elõl nem térhetünk ki, még akkor sem, ha csupán igen vázlatosan tudjuk körvonalazni értékelésünket. A Kormány alig több mint féléves mûködése során elõször megteremtette az új jogállamiság alkotmányos elõfeltételeit, hogy legalizálja törvények kezdeményezésének és meghozatalának további folyamatát. Egyidejûleg széles körû, intenzív külpolitikai tevékenységével sikeresen ismertette meg a külvilággal az új Magyar Köztársaságot, szerzett elismerést az Európai Közösségbe történõ felvételünkkel, barátokat az óceán túlsó partján, egyidejûleg nyugtatván meg szomszédainkat. Programot dolgozott ki, mely ha vitatható is számos részletében, de legalább vitaalap! Hozzákezdett a gazdasági átalakítás jogi elõkészítéséhez. Rendszerváltást indított el, amelynek békés jellege akkor is érték, ha mélységét és következetességét sokan vitatjuk. A Kormány mindezt kemény belsõ ellenzéki jó pozíció és világtörténelmi léptékû, drámai gyorsaságú külpolitikai, külgazdasági változások közepette végezte. Mindez olyan teljesítmény, amely legalábbis a koalíció számára politikai bizalmat biztosít a Kormány költségvetési vitájához. Azonban az eredmények ellenére sem hallgathatjuk el súlyos kritikai észrevételeinket. A Kormány bírálata az ellenzék számára szerep. A Kormány támogatói számára azonban erkölcsi kötelesség, hogy megóvja újabb tévedéstõl, segítse a hibák kijavítását. Általános politikai bírálatunkat a benyújtott költségvetési javaslathoz fûzzük, mert ez jól tükrözi azokat a politikai hibákat és erényeket egyaránt, amelyekrõl hallgatva a Kormányt veszélyeztetnénk. Az 1991. évi költségvetés törvényjavaslatának elõkészítése nehéz feladat elé állította a Kormányt. Mintegy 10-15 további törvényjavaslatot kellett egyidejûleg kidolgoznia ahhoz, hogy viszonylag hézagmentes és konzisztens jogrendszert alkothasson. Ez nem lebecsülendõ eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy viszonylag rövid idõ állt rendelkezésére, és ez- alatt a pénzügyi jogrendszer egyéb fontos elemeinek kialakításához is hozzá kellett fognia. A költségvetési javaslatnak nagy jelentõségû pozitívuma az, hogy közelít a nyugat-európai demokráciák normáihoz és gyakorlatához. Ez fõként abban fejezõdik ki, hogy a költségvetés az elõzõ évekhez képest részletesebben, mélyebb bontásban és összetételi megoszlásban veszi számításba az elõirányzatokat. Beépíti, s ezzel ellenõrizhetõvé teszi az állami pénzalapok korábban költségvetésen kívül kezelt körét. Föltárja az idáig rejtegetett államadósságokat is, és megkísérli vázolni törlesztési, kamatfizetési rendjüket. Negyedszer: igyekszik megoldani a forgóalap-finanszírozás problémáit. E nagyléptékû pozitívumok késztetnek arra, hogy javasoljuk a költségvetési törvény tervezetének megtárgyalását, majd jelentõs módosításokat követõen várhatóan elfogadását is. Mindezek elismerése mellett igen komoly kifogások merülnek fel a költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban. Az 1991. évi költségvetés bírálatát mindenekelõtt törvényjavaslata benyújtásának késedelmével kell kezdenünk. A Kormány egyes tagjainak a sajtóban megjelent nyilatkozataiból következtethetünk csak arra, hogy belsõ kormányviták miatt húzódott november utolsó napjáig a jövõ évi költségvetés benyújtása az Országgyûléshez. Ez úgy számítható, hogy másfél, két hónapot vett igénybe. Épp ez az idõ az, amire minimálisan szükség lett volna az Országgyûlésnek, hogy valamelyest nyugodtabban megvitathassa a költségvetést. A halogatás következménye az, hogy az idõ sürgetésében kénytelen a Parlament megtárgyalni a törvényjavaslatot, figyelemmel az elfogadásához fûzõdõ országos érdekekre. Ez igen szûkre korlátozza az értékelést, a vitát, a jobbító módosítások lehetõségét. Már egyedül ezért a tényért, hogy a törvényhozás hatékonyságát veszélyeztetõ idõszorításba kerül, politikai felelõsség terheli a Kormányt, elsõsorban a késedelmet okozó tagjait. Örülünk annak, hogy a miniszterelnök úr kabinetjének átalakításával láthatólag levonta a politikai felelõsség konzekvenciáit, és reméljük, hogy a Kormány a jövõben nagyobb figyelemmel lesz a törvényhozás követelményeire. A törvényjavaslat 1990. december 31-ig történõ elfogadásához rendkívül fontos országos érdekek fûzõdnek, elsõsorban hitelképességünk fenntartása a nemzetközi pénzügyi szervezeteknél. Az Országgyûlés számára rendelkezésre álló idõ rövidsége ugyanakkor lehetetlenné teszi a törvényjavaslat, illetve a költségvetés megnyugtató elemzését, kielégítõ megvitatását, a szükséges módosítások gondos kimunkálását. Az ellentmondás feloldására egyetlen lehetséges megoldásnak az látszik, hogy magába a törvénybe épüljön be annak a biztosítéka, hogy a Kormány viszonylag rövid idõn belül törvényjavaslat formájában beterjeszti a szükséges korrekciókat, átcsoportosítások alapján. Pártunk parlamenti frakciója nevében 1116-os szám alatt módosító javaslatot nyújtottunk be, amely erre kötelezi a Kormányt. A törvényjavaslat késedelme ellenére is, hevenyészett jellege miatt aggályosak a törvényjavaslatban nyújtott átcsoportosítási lehetõségek. Módosító javaslatunk éppen arra irányul, hogy ezeknek az átcsoportosítási lehetõségeknek szabjunk gátat, és a jövõ év elsõ negyedévének a végéig, legkésõbb május 15-ig olyan javaslatot terjesszen a Kormány az Országgyûlés elé, amelyik az eddig fölismerhetõen szükséges átcsoportosításokat új törvényjavaslat formájában terjeszti az Országgyûlés elé. Alapvetõ kifogásunk a költségvetési javaslattal szemben az, hogy nem mutatkozik meg benne erõteljes törekvés a jövedelemcentralizáció mérséklésére a kiadások csökkentésének útján. Mint az elõzõ rendszer ellenzéke, ismételten szót emeltünk a költségvetés túlméretezése, a kiadási terhek mértéke, az állampárti intézményrendszer túlburjánzása, elbürokratizálódása ellen. Most mit látunk? A költségvetés általánosan emeli az államigazgatási és háttérintézmények létszámát és ezzel bérköltségét. Ezt még akkor is megengedhetetlennek kell tekintenünk, ha elismerjük egyes új intézmények szükségességét, némely korábbinál a létszámnövekedés indokoltságát a hatékonyság javítása érdekében. Ugyanakkor többnyire a dologi kiadások csökkentésének igyekezete ismerhetõ fel. Az utóbbit akár pozitívumként is értékelhetnénk. A két tendencia azonban együtt azt a veszélyt idézi föl, hogy a továbbtenyészõ bürokrácia romló anyagi- mûszaki ellátottság mellett egyre gyengülõ hatásfokkal fog funkcionálni. A költségvetési takarékosság nem jelentkezik meggyõzõen a támogatások körének és volumenének szûkítésében sem. Tiszteletre méltó kivételektõl eltekintve úgy tûnik, hogy a tárcák követik a korábbi rendszer hagyományait, és kiharcolták maguknak azokat a támogatási alapokat, amelyek konzerválják hatalmi befolyási pozíciójukat. Javasoljuk, hogy a sokat hangoztatott rendszerváltásra e téren legalább kísérlet történjék majd a törvényjavaslat módosításai során. Az adók közterhei csak a kiadások radikális csökkentésével mérsékelhetõk. Végül befejezés elõtt még egy kérdésrõl kell szólnom: ez a lakáskölcsönök kamatterheinek a kérdése. A javasolt változatokat a törvényjavaslat azzal indokolja, hogy az OTP rendkívül elavult nyilvántartási rendszere nem teszi lehetõvé, hogy a kölcsönökre azok jellemzõi - lejárat, felvétel idõpontja stb. - alapján eltérõ módszerek kerüljenek alkalmazásra. Emiatt 1991. év elején történõ bevezetés csak meghatározott összegû törlesztõ részlet emelkedése esetén lehetséges. Véleményünk szerint megengedhetetlen, hogy egy, a lakosság széles rétegét terhelõ igazságtalan rendszer kerüljön bevezetésre kizárólag adminisztratív indokokkal. Elképzelhetetlen, hogy egy pénzintézetnek ne legyen az általa nyújtott kölcsönök jellemzõ adatairól nyilvántartása. Ha ez netán mégis így lenne, akkor ezzel a pénzintézetnek az akkor felelõs vezetõivel szemben igenis bûnvádi eljárást kell kezdeményeznie - és a Kormánynak. Elfogadhatatlanok a javasolt változatok amiatt is, hogy az 1500 forint havi törlesztõ részlet emelése 14 800 millió forint összegû, az 1991. évi költségvetési megtakarítás érdekében a lakosságot 22 000 millió forinttal, 22 milliárd forinttal terheli. Az 1500 forint havi többlet-törlesztõrészlet ugyanis az alacsony összegû kölcsönhátralékoknál meghaladja a megemelt kamatfizetési kötelezettséget, és így mintegy 7 milliárd forint kényszertörlesztésként kerül elszámolásra. Ez a 7 milliárd forint elsõsorban az alacsony keresetû, illetve nyugdíjas réteget érinti. Véleményünk szerint az adósok számottevõ része 1500 forint havi többletterhet nem fog tudni kifizetni, így vagy a törlesztési hátralékok összege fog jelentõsen emelkedni, vagy pedig szociális megfontolás alapján a költségvetésbõl kell támogatást adni a hátralékok kezelésére. A Kereszténydemokrata Néppárt a választások során elsõsorban az alacsony jövedelmû, a legszegényebb, legelesettebb rétegek védelmét vállalta fel. Nem járulhatunk hozzá olyan megoldáshoz, amely éppen ezeket a rétegeket sérti, ezeknek a rétegeknek az amúgy is nyomorúságos megélhetését teszi teljesen kilátástalanná. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési törvényjavaslattal együtt kell döntenünk az Állami Számvevõszéknek a törvényjavaslatról 1010-es szám alatt benyújtott véleményérõl. Javasolom, hogy az Országgyûlés ne fogadja el az Állami Számvevõszék véleményét. Javaslatomat a következõkkel indokolom: A vélemény több helytálló megállapítást tartalmaz ugyan, ezek egy része orientálja is az Országgyûlést a költségvetési törvényjavaslat értékelésében, azonban sem mélysége, sem terjedelme, sem állásfoglalásainak megalapozása nem elegendõ ahhoz, hogy a törvényhozás számára megnyugtató támpontul szolgáljon. Teljesség igénye nélkül az Állami Számvevõszék véleménye néhány legsúlyosabb hiányosságát emelem csak itt ki: 1. A vélemény III. fejezete foglalkozik ugyan a bevételi irányzatok teljesíthetõségével, ezen belül azonban még csak meg sem említi az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót, amelyek együttesen az adóbevételek 43,7 százalékát képviselik, továbbá mit sem szól az adóstruktúráról, az adóbevételeken belül az egyes adók részarányának változásáról. Úgy vélem, fölösleges kommentálnom azt a véleményt, amely az adóbevételeknek csak a felérõl megfeledkezik. 2. Hiányzik a kiadások szerkezetének elemzése is. Itt nem a fejezetek, tárcák közötti aránystruktúrára gondolok, jóllehet annak vázolásával sem foglalkozik kellõ mélységben a vélemény, hanem a közkiadásokon belül fontos lett volna elemezni a központi államigazgatási szervezetek, például a minisztériumok és fõhatóságok, valamint az úgynevezett háttér- intézmények költségeinek alakulását. Ez adott volna lehetõséget az állami bürokrácia fejlõdésének feltárására. 3. Szembetûnõ aránytévesztés az, hogy mindössze 12 sort szentelnek a gazdálkodó szervek támogatásának. 12 sort! E néhány sor teljesen alkalmatlan arra, hogy akárcsak vázlatos képet lehessen alkotni a támogatások gazdasági, illetve iparágak, valamint célok szerinti megoszlásáról, alakulásáról, s ezért a vélemény summás megállapításai semmitmondónak tûnnek. Végül, s talán ez a legsúlyosabb kifogás, a vélemény ugyan érzékelteti, hogy mennyire korlátozottak voltak az Állami Számvevõszék lehetõségei a költségvetési tervezet elõzetes vizsgálatára, nem jelzi azonban, hogy a Számvevõszék mennyire képtelen lesz a költségvetés végrehajtásának folyamatos ellenõrzésére. Felelõtlenség fenntartani azt az illúziót, hogy a Számvevõszék képes lesz-e jóváhagyott költségvetés végrehajtásának ellenõrzésére. Ehhez a számvevõségek felállítására, szervezeti, jogi, mûködési feltételeinek a megteremtésére lenne szükség. Erre vonatkozólag módosító indítványt nyújtottunk be, amely a költségvetési törvény egyik önálló befejezõ fejezetét képezné. Épp a költségvetési törvényjavaslat kiritkája teszi nélkülözhetetlenné, hogy kiépüljön a számvevõszékek rendszere, amire a Számvevõszék, úgy látszik még csak nem is vállalkozik, legalábbis e szerint a nekünk átadott véleménye szerint. Enélkül pedig szinte elképzelhetetlen, miképp tehet eleget alkotmányos kötelezettségének. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 32/c. § (1) bekezdése értelmében az Állami Számvevõszék az Országgyûlés ellenõrzõ szerve. Ennek alapján javasoljuk azt, hogy az Országgyûlés kötelezze a Számvevõszéket, hogy 1991. május 31-ig dolgozza ki és terjessze be a számvevõségek szervezetét és mûködését szabályozó törvényjavaslatát olyképpen, hogy 1991. július elsejétõl biztosított legyen az Alkotmány hivatkozott helyén elõírt feladatának teljesítése, miszerint "elõzetesen felülvizsgálja az állami költségvetés felhasználásának törvényességét". Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy ezzel az általunk elõterjesztett két alapvetõ módosítási javaslattal, amelyek közül az egyik arra kötelezi a Kormányt, hogy az elsõ negyedév végén, legkésõbb május 31-éig nyújtson be egy törvényjavaslatot a szükséges átcsoportosításokról, és a másik, hogy teremtõdjék meg az Állami Számvevõszékben az elõzetes ellenõrzés, ez két olyan fontos biztosíték, amelynek a megvalósulása esetén elfogadható a költségvetés, amely persze számos részletkérdésében további módosításra szorul. Köszönöm a türelmüket.