MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök közül, akik valaha jártak a Vas megyei Õrségben, bizonyára szép emlékeket õriznek a csodálatos tájról, a vendégszeretõ emberekrõl és tudják azt, hogy valamikor a végeken az õrök igazából tisztességgel helytálltak az Õrségben, tisztességgel helyt álltak dolgukban, munkájukban. Ehhez képest a mai õrökrõl az Õrségben nincsenek jó híreink. De a lényegrõl. A társadalmi átalakulással egy idõben mindenki megelégedésére felszámolásra került az S-100-as jelzõrendszer az osztrák- magyar határon, ismertebb nevén a vasfüggöny, amely nagyon sok kellemetlenséget és bosszúságot okozott az ott élõknek. Párhuzamosan ezzel az intézkedéssel döntés született arról, hogy a határõrizetet addig ellátó sorállományt hivatásos határõrök váltják fel. Természetesen ez az átalakulás létszám- és költségcsökkentéssel, csökkenéssel jár. A megváltozott feltételekhez a továbbiakban már nem szükséges a határõrsök további rendszerének fenntartása. A létesítmények számát drasztikusan az átállással természetesen egy idõben folyamatosan csökkentik. Egyes határõrsök felszámolását a magyar-osztrák határhoz közeli magyar-jugoszláv határszakasz mellett az Õrségben már el is kezdték. A közelmúltban, mintegy három héttel ezelõtt õrségi falvak polgármestereinek és felháborodott lakosságának a felhívására magam is meggyõzõdtem arról, hogy a megüresedett határõr-õrsök állaga valamennyiünk szeme láttára, nagy felháborodásunkra romlik, lepusztult. A személyi állomány ezekbõl az õrsökbõl már hónapokkal ezelõtt eltávozott, az objektumok õrzésérõl azonban senki nem gondoskodott. Interpellációm tárgyát két õrs, a magyarszombatfai és a szalafõi képezi, melyek eredeti állapotukban szinte ráfordítás nélkül kerülhettek volna idegenforgalmi, szociális, oktatási vagy egyéb hasznosításra. Tisztelt Képviselõtársaim! Errõl a két õrsrõl el kell mondjam ezt, hogy csodálatos környezetben vannak, külterületen, gyönyörû erdõkben. Én magam személyesen polgármesterekkel és egy hivatásos határõrrel a szalafõi õrsöt tekintettem meg, és mit mondjak, a látvány döbbenetes volt. Szakértõk és laikusok szerint is ennek az õrsnek eredeti állapotában az értéke mintegy 20- 25 millió forint, és amit ott látunk, elképesztõ. Fotódokumentumok állnak a rendelkezésemre, de azért elmondanék egy-két dolgot: letépett falburkolatok, teljesen kirabolt õrs, leszerelt radiátorok, kitépett ablakkeretek, és hadd ne soroljam tovább. Az teljesen természetes, hogy a polgármesterek és a lakosság felháborodása miatt ezt az interpellációt el kell mondjam, el kellett mondanom. A bevételükbõl reményeink szerint az önkormányzatok részesedhettek volna, illetve az önkormányzatok feladatkörébe tartozó ellátások költségét számottevõen csökkenthették volna. Bár nem tartozik szigorúan az interpellációm tárgyához, de ellenpéldaként el kell mondjam, hogy az említett szalafõi, már kiürített határõr-õrstõl légvonalban mintegy 5 kilométerre lévõ szovjet lokátoros egység telephelyét 9 jól fizetett - havi 15000-17000 fizetést élvezõ - volt munkásõr és volt nyugdíjas rendõr õrzi. Három épületrõl van szó, mintegy 100 méter hosszú barakszerû épületek, tisztelettel közlöm, hogy azokat jelenleg patkány- és egérinvázió dúlja. Kérdéseim a következõk, három kérdésem van a tisztelt államtitkár úrhoz. 1. Van-e kidolgozott terv a tárcán belül a felszámolt határõrbázisok tulajdonjogának a rendezésére és a további hasznosítására vonatkozóan? 2. Addig is, amíg az építmények további sorsa rendezõdik, szükségesnek látja-e az államtitkár úr az állagmegõrzést, vagy a többmilliós értékeket továbbra is hagyják veszendõbe menni? 3. A jelenlegi helyzet kialakulásáért terhel-e valakit felelõsség, illetve ennek kiderítésére történt-e már intézkedés vagy vizsgálat a tárcán belül? Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)