DR. BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársam! A feltett kérdésére a következõket tudom válaszolni. Mindenekelõtt azt, hogy a normaemelés nem függ a Pénzügyiminisztérium intézkedésétõl, legalábbis a normára vonatkozó konkrét intézkedésétõl. Nem akarom megkerülni a feltett kérdésekre a konkrét választ, de a helyzet bemutatása érdekében, hogy a kép teljes legyen, azért elmondanám, hogy az élelmezési nyersanyagnormák meghatározása 1989-tõl nem a Pénzügyminisztérium feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés. Tény, hogy az alaprendelet - nem idézem a számokat, gondolom, itt vannak, tehát az alaprendelet, idézõjelbe téve - a miénk, de az új, a mindenkori élelmezési nyersanyagnormákra épülõ térítésidíj-rendszer bevezetésével egyidejûleg 1989-tõl bevezetett módosítások már az akkori elnevezések rövidítésének megfelelõen SZEM-MM-PM, illetve SZEM- MM-PM újabb - csak más számokkal - együttes rendeletek, már a három leginkább érintett tárca, tehát a Szociális és Egészségügyi, a Mûvelõdési és a Pénzügyminisztérium együttes rendeleteként jelentek meg. Mint a jogszabály-megjelölés is mutatja, a téma fõ felelõse a Szociális és Egészségügyi, ma Népjóléti Minisztérium. De a képviselõnõ kérdésére konkrétan visszatérve a következõket mondhatom el. A hatályos szabályozás alapján az intézménynek ma is módja van a normáktól eltérni. Tény, hogy ezt a módot csak akkor gyakorolhatja, ha az nem jár a költségvetési támogatás felemelésével. Ez azt is jelentheti, hogy az igénybevevõk térítési díja emelkedik. De a fenntartónak lehetõsége van arra is, hogy a térítési díj emelése helyett más pénzeszközeibõl - amennyiben ilyenek vannak - biztosítsa a fedezetet. Tehát a gyermekétkeztetési norma központi intézkedés nélkül is emelhetõ. A képviselõnõ azt is megkérdezte, hogy van-e koncepció erre vonatkozóan. Információink szerint - éppen a mai napon, december 10-én, így szól a dátum, a munkatársaimtól kapott információm szerint folyt egy olyan egyeztetõ tárgyalás az illetékes szakértõk között, éppen a Népjóléti Minisztériumban, ahol ezt a koncepciót kialakították, és ennek legalábbis a kialakítását már - hogy úgy mondjam - folyamatba tették. Tehát ennek a koncepciónak a fõvonása az lenne, hogy visszaadja a szabadságát az önkormányzatnak, mert az önkormányzati önállóságot nyilvánvalóan korlátozná a jelenlegi szabályozás fenntartása. Valószínûleg az lesz majd a megoldás, hogy az önkormányzatok számára szakmai ajánlásokat adunk, meghatározva a rászorulók támogatásának a prioritását. Tulajdonképpen az a tény, hogy az önkormányzati új normatívák, például az általános iskolai oktatásra adott 30 ezer forint/fõs kvóta, módot adnak arra, hogy ezt erre a célra is felhasználják. Ezen túlmenõen az önkormányzatok számára több lehetõség nyílik, hogy rangsorolják feladataikat. Az önkormányzati szabadság e területen a legnagyobb, mivel a normatívák felhasználása nem kötött. Én azzal persze tisztában vagyok, hogy képviselõtársam nem igazán boldog ezzel a válasszal, hiszen azt szeretné, hogy a központ adjon erre kellõ lehetõséget. Azt hiszem, hogy a délelõtti költségvetési vita elég világossá tette az ország rendkívül nehéz helyzetét és azt, hogy ezeknek a bizonyos szolgáltatásoknak, amelyeket igénybe vesznek a legkülönbözõbb formákban a társadalom különbözõ rétegei, a terheit egyre nagyobb mértékben kell megosztani az igénybevevõ családok, sajnos, ebben az esetben, és a szóba jöhetõ központi, illetve helyi önkormányzatok között. Köszönöm szépen, és kérem, fogadja el válaszomat. (Gyér taps.)