DR. PAP JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Urak! Több mint fél esztendõvel a rendszerváltás után kell feltennünk a következõ kérdést: a szándéknyilatkozatokon túl mi a magyar Kormány határozatban is megfogalmazható, egyértelmû álláspontja a vízlépcsõrendszer sorsáról folyó nemzetközi tárgyalásokon. Készült-e olyan szakanyag, amely megfelelõen alátámasztja a magyar Kormány több ízben kinyilvánított szándékát a vállalkozás felszámolására, hiszen a csehszlovák fél ezt joggal követeli tõlünk. A környezetvédelmi miniszter által irányított tényfeltáró bizottság milyen tényeket tárt fel júniustól mostanáig? Mikor és kinek számolt be eddigi mûködésérõl? A bizottság késlekedése hátráltatja-e az érdemi kormányzati döntéseket? Az idõhúzás ugyanis tragikusan rontja tárgyalási pozíciónkat, és évente milliárdos nagyságrendû kiadással jár anélkül, hogy megkezdõdhetnének a helyreállítási munkálatok, mindenekelõtt a Dunakanyarban, ahol a jelenlegi állapotok fenntartása 200-300 millió forintot jelent a költségvetésben. Milyen összeget és milyen jogcímen irányoz elõ a kormányzat a következõ évre ennek az áldatlan állapotnak a konzerválására? Tudjuk, hogy a vízlépcsõlobby érdeke a költségvetési tétel fenntartása - minél tovább -, az ország érdekei azonban a mielõbbi helyreállítást diktálják. Tavasz óta, az akkor még ellenzékben lévõ MDF nyomására a kormánybiztosi titkárság munkájába a független környezetvédõ mozgalmak szakemberei is bekapcsolódtak. Közülük került ki a titkárság vezetõje. A titkárság sokat tett azért, hogy gátat szabjon a beruházás folytatásában érdekelt csoportok és vállalatok további költekezésének. Felhívták a figyelmet az érvényes kormányzati döntéseket megkerülõ, további építkezésekre, valamint a tárgyalásokkal kapcsolatban tanúsított magyar magatartás következetlenségeire. Számol-e azzal a kormányzat, hogy ezek után a titkárság vezetõjének tervezett elmozdítását a környezetvédõk nyílt hadüzenetnek fogják tekinteni? Ez a kérdés már nem kérdés, mert a hadüzenet megtörtént. A jelenlegi kormánybiztos kinevezésével nem szûntek meg az odáig szükségszerû konfliktusok a titkárság és a kormánybiztos között. A kormánybiztost az új Kormány miért nem a vízlépcsõrendszer ügyében járatos, azzal régóta foglalkozó szakemberek, politikusok közül választotta? Tisztában van-e a kormányzat azzal az elõttünk álló veszélyhelyzettel, melyet a kormánybiztos úr ténykedése okozott? Tisztelt Ház! Kinek jutna eszébe elõre átadni tárgyaló partnerünknek a lehetséges lépések és ellenlépések bizalmas elemzését, a rendelkezésünkre álló teljes jogi érvkészletet, miközben a másik fél éppen a legbarátságtalanabb lépéseket fontolgatja velünk szemben. A kormánybiztos úr eljárása felér egy elõzetes kapitulációval. Miközben tiltakozom a kormánybiztos által felkínált dokumentumcsomag átadása ellen, kénytelen vagyok feltenni a kérdést: szándékozik-e a Kormány olyan kormánybiztost kinevezni, aki megfelelõen tudja képviselni az ország érdekeit? Szándékozik-e a Kormány egészen addig életben tartani a tényfeltáró bizottságot, amíg újabb tényfeltáró bizottságot kellene kiküldeni eddigi, kétes eredményû mûködésének kivizsgálására? Végül: mikor szándékozik a Kormány megszüntetni a kollektív felelõtlenség jól ismert rendszerét, amelynek ékes példája az, hogy a vízlépcsõ- kormánybiztosság felügyeletét egyszerre három tárca minisztere gyakorolja? Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)