DR. FÜZESSY TIBOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az elõttem elhangzott felszólalások szakszerûsége - tisztelet az esetleges kivételeknek - kissé elvette az önbizalmamat attól a feladattól, amire vállalkoztam, hogy nem szakember létemre megkíséreljek véleményt mondani az elõttünk álló költségvetési törvényjavaslatról. Én elfogadom az államtitkár asszony érvelését, aki azt mondja, hogy ez jó költségvetés. Legalábbis az adott körülményeknek, az adott gazdasági viszonyoknak, a pénzügyi tárca adott helyzetének megfelelõen a lehetõ legjobb költségvetés. De kénytelen vagyok elfogadni azoknak a képviselõtársaimnak az érvelését is, akik azt mondják, hogy ebben a költségvetési javaslatban sok a megalapozatlanság, sok az összefüggéstelenség, sok a hiányosság, ellentmondás. Megmondom õszintén, hogy leginkább egyetértést érzek az Állami Számvevõszék elnökének a nyilatkozatával, aki - úgy érzem, hogy - igen tárgyilagosan mutatott rá, mintegy orvosi diagnózisként, ennek a költségvetésnek talán valamennyi hibájára, de ugyanakkor megmutatta a hibák jóvátételi lehetségének az útjait is, és egyértelmûen fejezte ki azt a véleményét, hogy ez a költségvetés végül is bizonyos módosításokkal elfogadható. Csak azokkal a tisztelt képviselõtársaimmal nem tudnék egyetérteni, akik, úgy látom, nehezen tudnak napirendre térni afölött, hogy ezt a költségvetést bizonyos késedelemmel nyújtották be. Megnyugtat, hogy az ellenzék vezérszónokai, legalábbis többségükben, annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy ennek ellenére lehetõséget látnak arra, hogy a költségvetés még ebben az évben letárgyaltassék. Megmondom õszintén, hogy a magyar történelembõl vett érveknek egész sorával készültem fel annak bizonyítására, hogy egyáltalában nem szokatlan dolog a magyar történelemben, hogy egy költségvetés késõn kerüljön benyújtásra, sõt megkockáztatnám azt is, hogy minden jelentõsebb történelmi és gazdasági változás után a költségvetések igen nagy késedelemmel kerültek benyújtásra. Az 1868. évi költségvetést - ami egy csendes, vér nélküli változás után került tárgyalásra - 1868 áprilisában nyújtották be, és közel fél évi bizottsági tárgyalás után került sor a plenáris vitára. A plenáris vitában egyébként érdekes módon nagyon hasonló érvelések hangzottak el; volt olyan képviselõ, aki azt próbálta bizonyítani, hogy az évbõl hátralévõ idõben - amely akkor még négy hónap volt - a költségvetés letárgyalhatatlan. (Egy hang a balközépen: Régi szép idõk.) Végül is a haza bölcsének kellett ebbe a vitába beavatkoznia, mert Deák Ferenc nagyon hozzánk közelálló megoldást választott. Azt mondta, hogyha nem, arra igenis joga van a Háznak, hogy a költségvetés tárgyalásának módját meghatározza, van joga, hogy azt mondja: meghatározom a költségvetést fõ tételeiben, mert nem érek rá belemenni a részletekbe. Én sokkal alkotmányosabbnak tartom azt, ha a Ház meghatározza a tárgyalásnak oly módját, amely a részletek mellõzésével a fõ tételekre szorítkozik, de mégis megállapítja a büdzsét, és határozottan kimondja a költségvetés összegét. Ezt a javaslatot akkor elfogadták. És azt hiszem, a mi helyzetünkben sem igen tehetünk ennél okosabbat, minthogy nagy vonalakban, nagy általánosságokban és csak egyes részletek tekintetében tárgyaljuk a költségvetést, de mindenképpen figyelembe véve a sürgetõ idõt és az év végéig történõ döntésnek az elhalaszthatatlan szükségességét. Arról szeretnék röviden beszélni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt érdemi véleménye micsoda a költségvetésrõl. Röviden az, hogy a költségvetési tervezet kiadási oldalának koncepciója alapvetõen eltér a Kereszténydemokrata Néppárt rövid távú válságkezelési elképzeléseitõl. Pártunk programja szerint a költségvetési egyensúly megteremtése és egyben az infláció megfékezésére irányuló legfontosabb intézkedés lenne a szociális kiadások kivételével a költségvetés kiadásainak radikális csökkentése. Ezt kisebb részben a támogatások csökkentésével, nagyobb részben a bürokrácia leépítésével, a pazarlások megszüntetésével, a felesleges és létjogosulatlan költségvetési intézmények kiiktatásával, a túlméretezettek leépítésével kellene elérni. Ezen a téren nem tudok, azt hiszem, újat mondani. Az elõttem szólók ezeknek a szükségességét bõségesen kifejtették, és talán még ennél is meggyõzõbb volt pártunk álláspontjának helyessége mellett az Állami Számvevõszék elnökének a nyilatkozata, aki a költségvetés egyik legfontosabb hibáját és hiányosságát pontosan ezen a területen vélte megállapíthatónak. Talán még azt is meg merném kockáztatni, hogy az intézményrendszer egyes káros túlburjánzásairól nem is a költségvetés összeállítói tehetnek. Talán, ha rajtuk múlott volna, akkor nem kényszerültek volna ilyen indokolásra. Több minisztériumnál és nemcsak a minisztériumi hivataloknál szervezeti átalakításokkal, összevonásokkal, esetenként szétválással igyekeztünk a feladatellátás intézményi feltételeit a megváltozott körülményekhez igazítani. A szervezeti változások óhatatlanul többletkiadásokkal járnak. Az önkormányzatoknál pedig a bázis-elõirányzatokat így egyebek között a következõ tételek növelik: a belépõ intézmények miatti többletráfordítás, a közös tanácsok szétválásából fakadó új önkormányzatok igazgatási többletköltsége, a lakásgazdálkodási rendszer változása. Vagyis magyarul: ha jól értelmezem, akkor mind a központi intézményeknél, mind az önkormányzatoknál új hivatalok létesítése, meglévõk összevonása, szétválasztása okozza a többletkiadásokat. Úgy gondolom, hogy ebben az országban 40 esztendeig hol centralizáltak, hol decentralizáltak. Kérdés, hogy ezek egyes esetekben milyen eredménnyel jártak. Az azonban 40 év tapasztalatai alapján biztosra mondható, hogy akár sikeresek voltak, akár sikertelenek voltak, az biztos, hogy többletkiadásokkal jártak. Tisztelt Képviselõtársaim! Talán ezek után ellentmondásnak tûnik, hogy rámutattam a költségvetés általunk legsúlyosabbnak tartott gyengeségére, és ezután mégis azt mondom, hogy a kereszténydemokraták ennek ellenére meg fogják szavazni a költségvetést. Ez valójában mégsem ellentmondás. Nem ellentmondás azért, mert az említett hibák nagy része a költségvetési év során kijavítható, kiküszöbölhetõ, és a javításokkal a költségvetési hiány összege csökkenthetõ. Én bízom abban, hogy ez a költségvetés és a költségvetés végrehajtása magát a Kormányt is rádöbbenti arra, hogy minden intézkedése pénzügyi mozgásokban realizálódik, és egy új financiális szemlélet kialakulása meg fogja óvni a Kormányt a következményeiben átgondolatlan szervezésektõl. A kereszténydemokratáknak és általában a keresztény embereknek a tûrõképessége, a teherviselõ képessége - úgy gondolom - nagyobb az átlagosnál. Egytõl azonban nem szabad megfosztani õket, az optimizmusuktól, a reménytõl, a kivezetõ útnak a bemutatásától. A kereszténydemokraták azt várják a Kormánytól, hogy meggyõzze õket, hogy a rövid ideig tartó nehézségek után hosszú, nyugodt jólét korszaka fog bekövetkezni. Úgy gondolom, hogy ebbõl az optimizmussugárzásból eddig nem kaptunk eleget. Az államtitkár asszony expozéjában voltak utalások, de nem elegendõek. Nem elegendõek sem számunkra, sem az ország népe számára. Az országnak legalább biztató szép szavakra van szüksége. (Derültség, gyér taps.) Köszönöm a tapsot, és engedjék meg, hogy egy történelmi utalással fejezzem be. 1924. december 12-én, pontosan 66 évvel ezelõtt tárgyalta az Országgyûlés a kövekezõ évi költségvetést. Bud János pénzügyminiszter nem sok biztatót tudott mondani akkor sem az ország állapotáról és az ország jövõjérõl. A helyzet talán rosszabb volt, mint most, mégis így fejezte be az expozéját: "Az egész beszédemen bizonyos optimizmus vonult végig. Sokan félnek ettõl, hiszen sokan szemrehányást tesznek nekem azért, mert optimista vagyok. De különösen az ország jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetében azt tartom, hogy akinek nincs hite önmagához, akinek nincs bizalma a terveihez, az távozzék a pénzügyminiszteri székbõl. Én nem magamra támaszkodom, hanem támaszkodom a magyar föld ritka erejére, melynek kiszámíthatatlanok a fejlõdési lehetõségei, támaszkodom a magyar ész képességeire, ügyességére, a helyzetekhez való alkalmazkodására, leleményességére, és támaszkodom végül a magyar munkáskezek munkaerejére. Ezek adják nekem a bizalmat, és én bízom ezekben, bízom ezeknek az erejében. Épp ezért hitem és meggyõzõdésem szent az ország pénzügyi és gazdasági talpraállásában." Az ország gazdaságilag három év múlva talpraáll. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)