VINCZE KÁLMÁN (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr. Figyelemmel arra, ami az elõbb elhangzott, hogy a költségvetés tárgyalására elegendõ idõ álljon rendelkezésre a vitához, igyekszem rövidre fogni mondandómat. A Kisgazdapárt képviselõcsoportja is úgy értékelte, hogy többpárti Parlamentünk életében mérföldkõ a költségvetés beterjesztése. A Kormány a tisztelt Ház elé terjesztette az 1991. évre elkészített állami költségvetés tervezetét. A költségvetés elkészítésénél az általános törvényszerûségek mellett meghatározó motivációs tényezõként kellett figyelembe venni a nemzetgazdaságban állandósult feszültségeket, a gazdaságpolitikai gyakorlat elmúlt tíz évi egyensúlyrontó tényezõit, az újratermelés lassulását, bizonyos területeken a negatív állapotok beállását, a modellváltásból adódó társadalmi problémákat, a piac nemzetközi területén bekövetkezett devizaelszámolási változásokat, az 1990. évi kedvezõtlen idõjárási tényezõket. Az elõbbiek ismeretében részben érthetõ, hogy a tervezet nem tudott eltérni a korábbi évek bázisszemléletû költségvetési kiadás és bevétel szembeállítási struktúrájától. Nyilvánvaló, hogy egy költségvetés bevételek és kiadások gyûjteménye, amely egyenlegében, annak elõjelében és nagyságrendjében visszatükrözi a nemzet gazdaságának várható makroszintû viszonyait. Rendkívül magas kamatterhek terhelik a pénztulajdonosokat olyan tételek vonatkozásában, mint a külföldi források kamatai, a belföldi adósság terhei, az átlagos gazdálkodói vagyonarányos nyereségrátája és a forgóeszközöket finanszírozó bankkamat különbsége. Ezek a nemzeti jövedelem igénybevételi tételei. Ugyanakkor egyidejûleg forrást von ki a legjelentõsebb pénztulajdonosi szférából, azaz a vállalkozások, vállalatok, mezõgazdasági gazdálkodók körébõl. A restriktív hitelpolitika, valamint a preferenciák és diszpreferenciák átrendezésének erõteljes folytatása ellenére rosszabb a költségvetés egyensúlyi pozíciója. Az adópolitikában a költségvetési bevételi oldal kényszertörvényeket teremtett 1991-ben, az 1990. évhez hasonlóan. Csökken az élelmiszergazdasággal összefüggõ közvetlen és közvetett támogatás, ugyanakkor ellentételként a tervezet nem számol olyan tétellel, vagy mozgástér- kibõvítéssel, amely a lassú fejlõdés irányába mutatna. Növekvõ fogyasztási adó és csökkenõ árkiegészítés ellenére nem állt elõ a kívánt egyensúlyi állapotot közelítõ bevételi és kiadási arány, ugyanakkor a gazdasági szférát ellehetetleníti, illetve az új gazdasági vállalkozásokat eleve kilátástalan helyzetbe hozza. Az EGK-országok, ahol a szubvenciók csökkentése - annak ellenére, hogy a fejlett technika és piac állandósult - alig várható, ugyanakkor a Magyar Köztársaság költségvetése alig számol támogatással. A támogatáspolitikának vissza kellene a költségvetésen keresztül tükrözni a vállalkozásokban bekövetkezõ struktúraváltást, nemcsak a mezõgazdaság területén, hanem a nemzetgazdaság más ágazataiban is. A lakástulajdonlás és a lakásbérlés speciális magyar kategória költségvetési kapcsolatrendszerét illetõen a tervezet a lakáshitelek kamatainak jelenlegi irreális átlagos mértékét nem tudja a továbbiakban elviselhetõnek tartani. A Kisgazdapárt meg fogja az alternatívák közül szavazni valószínûleg azt a variánst, amely részben a költségvetési kiadási tételek között meghagyja, részben a lakosságra terheli a kamatváltást. Egyet kell érteni azzal a kitétellel, amelyik kimondja, hogy az állami kiadások nem lehetnek hosszú távon költségvetési tételek, nincs mellérendelhetõ bevételi elõirányzat. A felhalmozási kiadásnak finanszírozásai tiszta költségvetési tétellé váltak. Ez pozitív tényezõ. Ugyanakkor ennek a tervezetnek már feltétlenül tartalmaznia kellett volna egy magasabb állóeszközérték-határt. Ez ugyan nem tipikus költségvetési tétel, ugyanakkor nemzetgazdasági közvetett hatékonysági tényezõ, az amortizáció, amelynek mikroszintû eredménybefolyásoló hatása van, amely költségvetési tétel. A központi költségvetésben bekövetkezett és bekövetkezõ szervezeti és feladatköri hatáskörváltozások nagyságrendileg változtatták meg az egyes elõirányzatokat. A szövegezés, indoklás foglalkozik az átrendezés költségvetési elõirányzatot módosító tételeivel, amely az elõirányzat- módosulást hivatott alátámasztani, ugyanakkor részleteiben nem érzékelhetõk az új szerkezet tartalmi összetevõi és a hozzárendelt elõirányzatok. Az önkormányzati és központi költségvetés néhány összefüggésérõl: a tervezett elõirányzatok normatív alapon rendezik a helyi és az állami költségvetés viszonyait, azaz a támogatás és a saját helyi források rendszerét, ugyanakkor nyitva hagy egy önkormányzatonként eltérõ sávot, amelyet a helyi adók hivatottak kitölteni. Amennyiben ez a formáció konkrét településre való lebontású részletezésében elfogadásra kerül, akkor a kistelepülések, de a közepes nagyságrendû falvak között is rendkívül nagy szóródás jöhet létre az egyéb közteherviselést illetõen. A kisgazdapárti képviselõk pozitív elemként kezelik, hogy a központosítás helyett a decentralizációs elv érvényesül akkor, amikor a helyi adók súlya elõtérbe kerül. A személyi jövedelemadó 50 százalékos átengedésének az indoka, valamint az indokolt szintû nivellálás nem kérdõjelezhetõ meg a jelen viszonyok között. Tisztában vagyunk a költségvetési törvény és az ahhoz kapcsolódó törvények ez év decemberi elfogadásának rendkívüli jelentõségével. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szinte áttekinthetetlenül hatalmas és sokrétû törvényjavaslati anyag, valamint a rendelkezésünkre álló kétségbeejtõen rövid idõ kettõs szorításában kell a következõ hetekben törvénykeznünk. A magunk részérõl minden erõfeszítést megteszünk azért, hogy az országnak 1991-re elfogadható költségvetése legyen. Az elõzõekben érintõlegesen megfogalmazott kritikai észrevételeket az általános vita során benyújtandó módosító indítványainkban kívánjuk részletesen kifejteni. Köszönöm szépen. (Taps.)