DR. PETÕ IVÁN, az SZDSZ frakcióvezetõje: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõház! Nagy nap ez a mai - mondhatnánk -, hiszen a demokratikusan választott Parlament a demokratikus fordulat utáni elsõ költségvetést tárgyalja meg. Márpedig a költségvetés, mint azt mindannyian tudjuk, minden parlamentarizmus alfája és omegája; a költségvetés teszi lehetõvé a Parlament számára, hogy a végrehajtó hatalmat ellenõrizze. Mégis azt kell mondanom, hogy nem nagy ez a mai nap, inkább kicsiny és szürke, és lehet, hogy évek múlva majd úgy fogunk visszaemlékezni erre a mostani költségvetési vitára, hogy szeretnénk elfelejteni azt, ami ma vagy a következõ napokban történik. Én nem is csak arra gondolok, amire itt már jó néhány utalás elhangzott, és a miniszterelnök úr múlt heti beszéde hangsúlyosan kívánt vele foglalkozni, hogy milyen sötét fellegek elébe nézünk, mármint a jövõ évi gazdálkodással kapcsolatban. Nem is arra gondolok, hogy a múlt terhes öröksége miatt milyen nehézségekkel kell megküzdenünk, hanem arra gondolok, hogy a Parlament milyen állapotban kapta meg ezt a költségvetést, illetve milyen lehetõsége nyílik a Parlamentnek arra, hogy ezt a költségvetést érdemben vitassa. Attól, hogy az ország gazdasági állapota olyan, mint amilyen - és ebben nincs túl nagy különbség a jelen lévõ pártok véleménye között -, attól még érdemi költségvetési vita folyhatna ebben a Parlamentben. Azt gondolom, ha nem lesz igazán komoly vita a Parlamentben, az nem a gazdaság állapotának következménye, hanem más tényezõknek a következménye. Mindannyian tudjuk - legfeljebb az ellenzéki pártokat ez súlyosabban és érzékenyebben érinti -, hogy a jövõ év gazdálkodását meghatározó törvénytervezeteket, a jövõ évi gazdaság mûködési szabályait jelzõ törvénytervezeteket milyen késedelmesen terjesztette elénk a Kormány, és különösen áll ez a költségvetésre. A televíziónézõk, rádióhallgatók talán nem tudják, én csak jelezni szeretném a nézõk számára, hogy itt a Katona Tamás asztalán látható paksaméta nem a teljes költségvetési paksaméta. A képviselõk ezt, illetve az ennél nagyobb paksamétát alig egy héttel ezelõtt kapták meg. Talán az átlagos tévénézõ, aki nem jártas a költségvetési ügyekben, õ is föl tudja mérni, hogy egy ilyen csomagot mennyire alaposan lehet tanulmányozni egy hét alatt. Ennél azonban jóval nagyobb baj, hogy a költségvetés olyan állapotban került a Parlament elé, hogy nagyon nehéz lenne még a költségvetési ügyekben járatos képviselõknek is tájékozódniuk. Hát még a költségvetési ügyekben kevésbé járatos képviselõknek! Azt gondolom, a költségvetési tervezetnek az a rögzített formája, amit kézhez kaptunk, lehetetlenné teszi, hogy a parlamentarizmus szokásos követelményeinek megfelelõen a Parlament ellenõrzést gyakoroljon a költségvetési törvény végrehajtása felett! Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy a költségvetési tervezet állapotán túl a költségvetés megtárgyalására rendelkezésünkre álló idõ, ami tulajdonképpen ez az év, hiszen mindannyian tudjuk, hogyha ebben az évben nincs költségvetés, annak komoly nemzetközi gazdasági következményei is lesznek, eleve - függetlenül a költségvetés elõállításának színvonalától - lehetetlenné teszi azt, hogy itt érdemi költségvetési vita folyjon. Jó néhányszor elhangzott már az elmúlt napokban, hetekben, de újra meg kell említenem, más országokban a költségvetési vita ennél sokkal egyszerûbb, áttekinthetõbb gazdasági helyzetben is, hónapokig tartó vita, és ez nem véletlen! Bár együtt végighallgattuk a Számvevõszék elnökének szóbeli kiegészítését az írásos tájékoztatóhoz, és képviselõtársaim - ugyanúgy, mint én - megkapták a Számvevõszék írásos tájékoztatóját, mégis kénytelen vagyok néhány tézist kiemelni ebbõl a Parlamenten túli közönség számára. Arról van szó, hogy annak a látszatát elkerülendõ, hogy itt valami ellenzéki elfogultságról lenne szó, inkább a Számvevõszék hideg és mondhatni, tárgyilagos jelentését idézem, vagy legalábbis ennek tartalmát kívánom jelezni annak illusztrálására, hogy milyen költségvetést kaptunk kézhez. A Számvevõszék jelentésének - legalábbis nemcsak én, hanem más képviselõtársaim is úgy ítélték meg - fõ mondanivalója az, hogy a költségvetésnek rossz a megalapozottsága. Újólag visszatérõ kijelentés a Számvevõszék írásos jelentésében, hogy a bevételek sok helyen bizonytalanok. A feladatok és a rendelkezésükre tervezett pénzek kapcsolata a költségvetésben nem követhetõ - írja a Számvevõszék. Ahogy Becker Pál képviselõtársam is idézte, a Számvevõszék véleménye szerint a költségvetés ellentétes az önkormányzati és a számvevõszéki törvénnyel. A mi szakértõink szerint a Számvevõszéknek ebben a megállapításában igaza van. Valóban nem itt kell ezt megvitatni, de tényként mégiscsak érdemes megemlíteni, ugyanúgy, ahogy Becker Pál megemlítette. Továbbá azt állítja a Számvevõszék, hogy a központi nagyberuházások irreális összeggel szerepelnek a költségvetésben. Továbbra is homályos, nem világos az elkülönített állami alapokra fordítandó összegek felhasználásának módja. Ez, mint tudjuk, nemcsak a most ellenzéki pártok részérõl, hanem a kormánypártok részérõl is sokszor kifogásolt része volt a korábbi költségvetéseknek. Zavaros a munkanélküliekre fordítandó járulék szerepeltetése a költségvetésben. Nem világos - írja a Számvevõszék -, hogy mennyire determinálja a jövõ évi költségvetés a további esztendõket; mennyire kötelezzük el magunkat vagy kötelezi el magát a Kormány olyan ügyekben, amelyek - függetlenül a tervezett és itt jelzett változtatásoktól - már meghatározzák az utána következõ éveket. És végül, ami talán a legközérthetõbb, igen-igen hiányos a ráfordítások szükségességének indoklása. A Számvevõszék jelentésében összesen 107 ágazati feladatot, címet sorolnak fel azzal a megjegyzéssel, hogy ebbõl 69 címnél nem kielégítõ az indoklás. Ez csak a Számvevõszék jelentése. Képviselõtársaim a szabad demokrata parlamenti csoportból további észrevételeket is fûznek hozzá, mármint a költségvetéssel kapcsolatos problémákhoz. Én nem szeretném a szót ez ügyben szaporítani. Összefoglalva az eddig elmondottakat, a szabad demokrata képviselõcsoport úgy látja, hogy a hátralévõ idõben - a rendelkezésünkre álló költségvetési tervezetet ismerve - nincs remény arra, hogy ebbõl a költségvetésbõl egy parlamenti tárgyalásra, valóban érdemi tárgyalásra alkalmas költségvetést formáljunk módosító indítványokkal. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy a napokban kézhez kapott hároméves gazdasági program - amire tényleg csak néhány nap állt a képviselõk rendelkezésére, mármint a tanulmányozására - nemhogy segíti a költségvetés áttekintését, hanem inkább, ha nem is nehezíti a helyzetet, de inkább bonyolítja. Néhány elemet emelnék ki ebbõl a meglehetõsen vaskos, de még egyszer mondom, a költségvetés áttekinthetõségét nem sokban segítõ kötetbõl. A 7. oldalon egyebek között az áll: "a Kormány az erõs parlamenti ellenõrzés, az érdekképviseleti szervekkel és önkormányzatokkal történõ párbeszéd fenntartása mellett áll". Azt gondolom, hogy a parlamenti ellenõrzése ennek a költségvetésnek szinte megoldhatatlan. Az elmondott indokok, illetve a Számvevõszék észrevételei alapján én azt feltételezem, hogy a képviselõk jelentõs része, sõt a Képviselõház egésze nem tudja ezt a költségvetést valóban nyomon követni a következõ évben. Áttekinthetetlen lesz, hogy a költségvetésen belül, számos tételen belül mi fog történni. Ami pedig az önkormányzatokat illeti, azt gondolom, hogy itt még egyértelmûbb és még elfogadhatatlanabb a kialakult helyzet. Képviselõtársam az SZDSZ parlamenti csoportjából majd részletesen foglalkozik felszólalásában az önkormányzatok költségvetésével. Én csak szeretném megemlíteni, hogy a jelenlegi állapot fenntartása tragikus következményekhez vezetne, hiszen mindannyian emlékszünk rá, hogy az önkormányzati törvény vitája kapcsán ígéretet kaptunk az illetékes miniszter úrtól, hogy az önkormányzati törvényt mint kerettörvényt megfelelõ tartalommal kitöltõ részletes törvényeket az önkormányzatok megalakulása elõtt már elfogadhatja a Ház. Erre eddig nem volt módunk. Mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatok mûködését meghatározó törvények megtárgyalására ebben az évben már nem sok esély van. Egy-egy törvényt talán meg tudunk tárgyalni, de a szükséges törvények egészét nem tudjuk megtárgyalni. Tehát ebben sajnos ez a kormányprogram nem sokat segít. Egy másik tétel. A 20. oldalán áll a programnak az Egzisztencia Alap. Amennyire emlékezetem nem csal, elõször, amikor hírt kaptunk errõl az alapról, olyan környezetben, olyan kísérõszöveggel tették közzé ennek az alapnak a tervezetét, hogy október végéig a részletes elképzeléseket megismerjük, gyakorlatilag mûködni kezd ez az alap. Nincs meg ez a részletes tervezet. Azt gondolom, nemcsak én, hanem mások sem ismerik az Egzisztencia Alap mûködésének mechanizmusát, mûködésének részleteit. Egy másik tétel. A 23. oldalon szerepel ebben a hároméves tervben egy olyan megfogalmazás, amely körülbelül azt mondja, hogy a bérnövekedés korlátja az érdekegyeztetõ tárgyalásokon fog kialakulni. Túl azon, hogy éppen most kaptuk a szünetben a kezünkbe az Érdekegyeztetõ Tanács jelentését, ami ez ügyben nem sok reménnyel kecsegtet; az Érdekegyeztetõ Tanács egyértelmûen elfogadhatatlannak tartja a költségvetést. Függetlenül attól, hogy igazuk van- e abban, hogy átmeneti költségvetést javasolnak vagy nincs igazuk, egy olyan mechanizmus, amely ennek a tanácsnak, illetve a Kormánynak a tárgyalásaira bízná a bérnövekedés korlátjának megállapítását, én azt gondolom, hogy nem megnyugtató a Parlament számára. Nincsenek olyan garanciák, legalábbis a hároméves programon és a jövõ évi költségvetésen belül, amelyek megnyugtatóan jeleznék, hogy milyen módon kívánja a Kormány a bér-ár-spirál elindulását, illetve felgyorsulását megállítani. Egy újabb tétel ebben a hároméves programban: talán a legsúlyosabb probléma, amivel mindannyiunknak számolnunk kell a költségvetés tárgyalása kapcsán. A hároméves programban szerepel egy cím: várható társadalmi következmények vagy társadalmi hatások. Ebben a meglehetõsen vaskos programban összesen két oldal szerepel a várható társadalmi hatásokról szólva, és ez a két oldal sem igazán megnyugtató, meglehetõsen kevés konkrétum van ebben. Nincs például olyan számítás, legalábbis próbálkozás egy olyan számításra, hogy egy átlagos magyar család számára mit fog jelenteni a jövõ évi költségvetés, mivel számolhat egy átlagos magyar család a következõ években. Magyarul és röviden összefoglalva, ez a hároméves gazdasági program, amelynek az lenne a feladata, hogy hosszabb távlatba beállítva tudjuk mérlegelni a jövõ évi költségvetést, nem segít hozzá sem bennünket, sem mást ahhoz, hogy a jövõ évi költségvetéshez szakszerûen szóljunk hozzá, nem tud eligazítást adni ez a program a költségvetés egyes tételeinek ügyében. A költségvetés tárgyalása ugyanakkor a jelen körülmények között is nagy lehetõséget teremthetett volna. Függetlenül attól, még egyszer mondom, hogy milyen a gazdasági helyzet, amirõl jócskán esett itt szó. Nagy lehetõséget teremtett volna a Kormány számára és természetesen a Parlament számára. A felelõsség, hogy ez a lehetõség elmulasztódott, nem a Parlamentet terheli, hanem - úgy vélem, úgy véljük, hogy - a Kormányt terheli. Az a szabad demokrata parlamenti csoport véleménye, hogy egy jól elõkészített költségvetés az adott körülmények, mindazon körülmények ismeretében, amelyekrõl a Számvevõszék elnöke beszélt is, egy jobban elõkészíthetõ költségvetés vitája segített volna abban, segíthetett volna abban, hogy a társadalom ne csak azt a kérést ismerje meg, hogy áldozatvállalásra van szükség - amit most már jó néhányszor hallottak -, hanem világosabban láthassa azt, hogy az áldozatok milyen reményben hozandók, milyen jövõ vár a társadalomra viszonylag rövid távon. Egy jó és részletes, alapos költségvetési vita lehetõséget teremtett volna arra, hogy a kormánypártok és ellenzéki pártok saját mondanivalójukkal, saját álláspontjuk alapján kifejtett mondanivalójukkal meggyõzzék a lakosságot arról, hogy a teherviselés elkerülhetetlen, és hogy a teherviselés kialakuló formáira jobb megoldás nincs. A részletes költségvetési tárgyalás elmaradása, a költségvetés említett állapota egy ilyen vitát ma már lehetetlenné tesz. Egy másfajta költségvetés - amit, még egyszer mondom, az adott körülmények között el lehetett volna készíteni - feltehetõen jobb lehetõséget teremtett volna arra, hogy az érdekegyeztetésre hosszabb idõ maradjon, az érdekképviseleti szervekkel lefolytatott érdekegyeztetõ tárgyalások is jobb lehetõséget teremtettek volna arra, hogy a társadalom elhiggye, hogy a költségvetés elfogadása nyomán kialakult megoldásnál jobb megoldás az adott körülmények között nincs. Ezt a lehetõséget is elmulasztottuk, jobban mondva elmulasztotta a Kormány a költségvetés ezen formájának beterjesztésével, illetve a rendelkezésre álló idõ hiányával. Attól tartok, és azt gondolom, nemcsak én egyedül, hogy a Parlament bármilyen vitát is folytat le a költségvetés kapcsán a következõ napokban, már nem tudja meggyõzni a magyar társadalmat arról, hogy a rosszon belül, mármint a rossz lehetõségeken belül a lehetõ legjobb megoldást alakította ki. Egy ilyen részletes vitának a lefolytatására - ahogy már említettem - ez a költségvetés nem alkalmas, nem áttekinthetõ, és idõ sincs egy ilyen vita lefolytatására. Úgy ítéljük meg, hogy ez a költségvetés ebben a pillanatban és feltehetõen a vita nyomán is olyan állapotban marad, hogy senki, még a leglojálisabb képviselõ sem tudhatja pontosan, hogy egy-egy tétel a költségvetésen belül vajon véletlen, mondhatni így közszóval: slamposság következménye-e, esetleg az idõhiány következménye-e, esetleg az elnagyolt tervezés, kalkuláció következménye, a téves gazdaságpolitika következménye vagy esetleg a gazdasági krízis következménye. Ezeket a különbségeket már nincs módunk megállapítani. A költségvetés tárgyalásának másik elõnye az lett volna, mármint érdemi tárgyalásának másik elõnye az lehetett volna, hogy a költségvetés tárgyalása során kialakulhatott volna az ellenzék és a kormánypárt között az a viszony, ami a parlamenti demokráciákban szokásos. A jelenleginél nagyobb bizalom és nagyobb tolerancia teremtõdhetett volna a költségvetés tárgyalása során. Azt gondolom és attól tartok, hogy ezt a lehetõséget is elmulasztottuk. A mi feltételezésünk szerint, a szabad demokraták feltételezése szerint egy ilyen, normális parlamenti mechanizmusok révén kialakuló ellenzéki és kormánypárti együttmûködés, illetve normális viszony nem pótolható póteszközökkel, a szokásos parlamenti tárgyalásokat megkerülõ pártközi tárgyalások mechanizmusával. Ez csak kényszereszközként képzelhetõ el. Úgy véljük, hogy a miniszterelnök úr múlt heti javaslata a pártközi tárgyalásokra ebbõl a problémából adódik, és túl azon, hogy a miniszterelnök úr javaslata éppen akkor hangzott el, amikor a költségvetés és az adótörvények pártközi tárgyalásairól kitûnt, hogy semmiféle segítséget nem tudnak adni a parlamenti tárgyalásokhoz, mert semmiféle plusz mechanizmust nem bocsátanak rendelkezésünkre a Parlamenten belüli mechanizmusokhoz képest, még egyszer mondom, aggódunk amiatt, hogy pótmegoldásokra kényszerülünk ahelyett, hogy a valódi megoldásokkal élni tudnánk. Ami a pártközi tárgyalásokat illeti, errõl szeretnék még néhány szót szólni. A Szabad Demokraták Szövetségének véleménye szerint ameddig nincs kiforrott, egységes kormányzati álláspont, amíg nincs együttmûködés a kormánykoalíció pártjai között, amíg a Kormányon belül vagy a legnagyobb kormánypárton belül egymást kizáró vélemények vannak jelen, addig a pártközi, a kormánypártok és az ellenzék közötti tárgyalások nagyon-nagyon kevés reménnyel kecsegtetnek. Én nem szeretném a példákkal untatni a képviselõtársakat, csak szeretném megemlíteni, hogy egy normálisan mûködõ Parlamentben elképzelhetetlen az, ami itt ma reggel lejátszódott, hogy egy kormánypárti képviselõ, nevezzük nevén a dolgot, hazugsággal illeti a Kormány képviselõjét, erre nem hangzik el a válasz, de már önmagában az állítás, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy nem, elképzelhetetlen egy szokásos parlamenti mechanizmusban. Elképzelhetetlen az is, ami tegnap az ülés kezdetén játszódott le, hogy két kormánypárti frakcióvezetõ vitatkozik egymással a plénumon. Ez olyan belsõ ellentéteket takar, amelyeket képtelenség ellenzék és kormánypárt közötti vitával áthidalni. (Zaj.) Nevezzük nevén a dolgot, az is képtelenség, és elképzelhetetlen az országok többségében, hogy a költségvetés tárgyalásakor nincs pénzügyminiszter, hiszen bármilyen alapos is volt a Pénzügyminisztérium képviseletében itt ülõ államtitkár asszony elõterjesztése, mégiscsak szokatlan egy parlamenti demokráciában, hogy nem a pénzügyminiszter, aki majd a költségvetés végrehajtásáért felelni fog, õ ül itt éppen az elõttem lévõ székben. (Zaj.) Még egyszer szeretném tehát kiemelni, hogy túl azon, hogy a költségvetési vita érdemi elmaradása egy olyan mechanizmust iktatott ki a Parlament mûködési rendjébõl, amely nélkülözhetetlen lenne, azt gondolom, hogy a kormánypártokon belüli vagy a Kormányon belüli nézetkülönbségeket nem pótolhatja a pártközi tárgyalás. (Zaj.) Én csak egy példát szeretnék fölidézni: a kormánypártok egy része számára mintának tekintett Németországban elképzelhetõ, hogy a kormánypártok addig, míg közös nevezõre nem tudnak jutni egy kérdésben, nyilvánossághoz vagy a Parlamenthez fordulnának, addig, míg a kormánypártok között nem tisztázódik egy alapvetõ kérdésben a véleménykülönbség, addig nem lehet Németországban az ellenzékkel tárgyalni. Nem elképzelhetõ ott, hogy az ellenzék segítségét kell kérni, esetleg hallgatólagos segítségét valamilyen, kormányon belüli konfliktus eldöntésére. A miniszterelnök úr - és újabb türelmet kérek Önöktõl, a miniszterelnök úr - a múlt heti beszédében azzal vigasztalta magát - mondhatom így talán -, és azzal keserítette el a beszédét hallgatókat, hogy a Kormány politikájának nincs alternatívája, nem áll rendelkezésre alternatív elképzelés. Túl azon, hogy azt gondolom, hogy a kormánypártokon belüli s a kormánypártok között és a Kormányon belüli ellentéteknek lehetséges alternatívája - ugyanezen pártok kormányzása idején is úgy -, hogy az ellentéteket fölszámolják fél éven belül. Föl lehetett volna számolni, ez egy alternatív lehetõség lenne. Van másfajta lehetõség is. A miniszterelnök úr beszéde - és a beszéd nyomán és a beszédtõl függetlenül is a közvélemény egy része - azt fogalmazza meg többé-kevésbé, hogy az ellenzék sem tud válságkezelõ programot fölmutatni. Sõt egyes ellenzéki pártok képviselõi is azt mondják, hogy az ellenzék súlyosan hibázott, hogy ilyenfajta programot nem tudott kidolgozni. Túl azon, hogy az SZDSZ-nek a gazdaság általános irányait tekintve azért van egy olyan gazdaságpolitikai elképzelése, amelyen belül, az SZDSZ-en belül nincsenek véleménykülönbségek, nincs konfliktus, tehát egységesen tudjuk képviselni azt az alapvetõ irányt, amit mi elfogadhatónak tartunk, ami nem mondható el a kormánykoalícióról. Azt gondolom, hogyha mi egy válságkezelõ programot kidolgoztunk volna, akkor elõször a kormánypártok vádoltak volna bennünket azzal, hogy kétségbe vonjuk a demokratikusan megválasztott kormánytöbbség, parlamenti többség hatalmát, hiszen válságkezelõ programot és általában kormányprogram jellegû javaslatot olyanoknak érdemes és szabad csak kidolgozniuk, akik a végrehajtásáért is felelni tudnak. Egy ellenzéki párt nem teheti azt meg, hogy akkor, amikor elismeri a hatalomra kerültek legitimitását, elismeri a demokratikus választások demokratikus mivoltát, és nem számít arra, és nem kívánja azt, hogy az elsõ demokratikus választások után megalakult Kormány rövid ideig mûködjön csak, nem teheti azt meg, hogy olyan látszatot teremt, mintha egy másik program végrehajtására is rövid idõn belül esély lenne. Sajnos, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy válságkezelõ program hiányában és a ránk háruló nyomás hatására el kell kezdenünk egy válságkezelõ program kidolgozását, és az SZDSZ szándéka szerint egy ilyen program kidolgozásához, kialakításához hozzá kíván fogni. (Gyér taps.) Köszönöm. (Derültség.) Mit tehet egy ellenzéki párt, pontosabban mit tehet a Szabad Demokraták Szövetsége az elhangzottak után? Látom, érdeklõdéssel várják a szemben ülõk, igyekszem röviden elmondani. A Szabad Demokraták Szövetsége többek interpretációjával szemben nem konstruktív ellenzék kívánt lenni a választások után, hanem azt mondta magáról, hogy egy felelõs ellenzék. Egy felelõs ellenzéki párt véleménye a mai helyzetben csak úgy hangozhat, hogy a rossz és az általam jellemzett költségvetés is jobb az ország számára, mintha semmilyen költségvetés nem lenne. Tehát a Szabad Demokraták Szövetsége semmiféle akadályt nem kíván gördíteni a költségvetés idei elfogadásának útjában. Világos, többször elhangzott itt a Házban, és ezzel egyezik a mi véleményünk is, ha nem lesz idén költségvetés, ha a Parlament nem tud idén költségvetést elfogadni, akkor ennek a következményei, nemzetközi következményei, Magyarország fizetõképességét illetõ következményei kiszámíthatatlanok és feltehetõen elviselhetetlenek lesznek. Tudomásul vesszük, ha nem is fogadjuk el, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy nincs lehetõség most a hátralévõ idõben a demokratikus társadalmak követelményei szerint költségvetési vitát lefolytatni, de értelme sincs, véljük mi, mert ebbõl a költségvetésbõl olyan költségvetést csinálni, amely a normáknak megfelelne, nem lehet. Marad az a lehetõség számunkra, hogy elmondjuk kifogásainkat, elmondjuk néhány alapvetõ javaslatunkat, amely nem változtatja meg a költségvetés fõ összesítését, miközben - mármint a fõ összegekre mondom ezt, miközben - nem lehetünk meggyõzõdve arról, hogy nem lehetett volna esetleg másfajta végösszeget kihozni, hiszen - még egyszer mondom - a költségvetésbõl rendelkezésünkre álló információk ezt nem teszik lehetõvé. Megszavazni azonban ezt a költségvetést nem tudjuk, és a félreértések elkerülése végett szeretném elmondani, nem a szokásos ellenzéki dacból, hogy a parlamenti rituálé szerint az ellenzék nem fogadhatja el a Kormány költségvetését, hanem azért, mert a költségvetésért, ezért a költségvetésért, az ebben a formában elkészített költségvetésért nem vállalhatunk felelõsséget. A parlamenti szokások szerint, nem a magyarországi, hanem a demokratikus országok parlamenti szokásai szerint a költségvetésért - éppen a költségvetés parlamenti demokráciában játszott alapvetõ szerepe miatt - a kormánypártoknak kell vállalniuk a felelõsséget, tehát a kormánypártokon áll vagy bukik - ha tetszik - ennek a költségvetésnek az elfogadása, és ehhez az ellenzék, legalábbis a Szabad Demokraták Szövetsége nem tud segítséget adni a kormánypártoknak. Ugyanakkor, ha mi olyan költségvetést szeretnénk ebbõl a költségvetésbõl csinálni, amit egyáltalán alkalmasnak tartunk arra, hogy költségvetésnek nevezzünk, akkor módosító indítványokkal feltehetõen lehetetlenné tudnánk tenni ennek a költségvetésnek az idei tárgyalását. Tehát kérem, értsék meg azt, amit mondok, és amit korábban mondtam, hogy mi nem kívánjuk megakadályozni ennek a költségvetésnek az elfogadását. Végül egyetlen megjegyzés. Azt gondolom, ha a parlamenti többség, a kormánypárti többség elfogadja a költségvetést, akkor is tisztában kell lennünk azzal - a vélemények ugyan abban megoszlanak, hogy mit jelent az idõhatár, de -, hogy ennek a költségvetésnek a tárgyalása ügyében a közeljövõben, a jövõ év elsõ félévében, de lehet, hogy elsõ negyedévében még találkozunk a Képviselõházban, a Parlamentben. Azt szeretnénk, ha a következõ hasonló tárgyalás elõkészítettebb lenne, több idõ állna rendelkezésünkre, és alaposabb vitát folytathatnánk a költségvetésrõl, hogy elérjük azokat a célokat, amelyekrõl az imént bevezetõben beszéltem. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Homepage