DR. BECKER PÁL (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immáron nagyon régi hagyomány, hogy az angol pénzügyminiszter költségvetését egy kopott bõröndben viszi a Parlamentbe, ezzel is jelezve, hogy a kincstár milyen üres, és ezért milyen megszorítást kell hozni. Ha a fejlett angol parlamenti demokrácia hagyományait ezen a téren is át akarnánk venni, akkor - figyelemmel az államkassza tragikus helyzetére - az 1991-es magyar költségvetést papírstanicliban kellett volna a tisztelt Ház elé hozni. Már az elõkészítõ munkálatok során nyilvánvaló volt, hogy népszerûtlen törvényjavaslat készül. Az Országgyûlés elõtt fekvõ javaslatnak ugyanis egyszerre kell gyógyírt találnia több olyan sebre, amelybõl külön-külön is nehéz lenne felépülni. Gondolok itt a mindenki által ismert tényekre, a KGST váratlanul gyors összeroppanására, az Öböl-beli politikai-katonai feszültség gazdasági kihatásaira, az aszályra. Mindezek akkor sújtották és sújtják a magyar gazdaságot, amikor létezõ erejével a piacgazdaság kialakításának nagyon sok áldozatot kívánó feladataira kell koncentrálnia. Talán még ezek együtt sem jelentenének megoldhatatlan problémát, ha nem nyomna minket a múlt, a tegnap feleslegesen eltékozolt dollármilliók mai terhe. A nyugati kölcsönökbõl finanszírozott viszonylagos jólét árát ma kell megfizetnünk. Platón, a nagy görög filozófus, amikor egy hajdan jobb házból való embert látott kenyeret és vizet ebédelni, így szólt hozzá: "Óh, barátom, milyen fönnségesen és ízletesen ebédelhetnél most, ha oly fényesen nem reggeliztél volna!" A mi sorsunk annyiban különbözik ettõl az emberétõl, hogy még a reggelink sem volt túlzottan fényes. A felsorolt gondok megoldását kell magára vállalnia a gazdaságpolitikának, azon belül is a költségvetési politikának. Olyan közegben, amelyben a kipróbált közgazdasági iskolák tanításai nem vagy alig alkalmazhatók. Nincs kialakult elmélete a szocialista gazdaságból a piacgazdaságba való átmenetnek, ezt nekünk kell kidolgozni. Meglévõ külsõ és belsõ elkötelezettségeink, az átalakulóban levõ, de egyik napról a másikra megváltoztathatatlan struktúrák, mint például a nagy ellátó rendszerek, közigazgatás, az ipar- és bankrendszer mind-mind lassítják a vágyaink szerint gyors folyamatot. Szerkezetében és szemléletében új költségvetés fekszik a tisztelt képviselõk elõtt. Évtizedes tabuk dõltek le azáltal, hogy ma már mindenki megtudhatja, mire és mennyit költöttek az egyes minisztériumok. Nem titok többé a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium gazdálkodása sem. Mindezek alapján az egész költségvetés jobban áttekinthetõ, s ami még ennél is fontosabb, ellenõrizhetõ. Természetesen ez az átalakítás csak egy állomás lehet a további fejlesztések folyamatában. A még megalkotandó új államháztartási és számviteli törvény és a nemzetgazdaság információs rendszerének átalakítása után lehetõség nyílik egy valóban korszerû költségvetés kialakítására. A szerkezet átalakításának azonban már tartalmi következményei is vannak. Az Állami Fejlesztési Intézet ezidáig költségvetésen kívüli szervezetként mûködött, amelynek tartozásai most már a költségvetést terhelik. Ezzel a szükséges átalakítással a költségvetés már a tervezés pillanatában 20 milliárd forint hiánnyal indult. Ehhez járult még a KGST-piac összeomlása miatt jelentkezõ 60 milliárdos bevételi hiány és a Társadalombiztosítási Alaptól a családi pótlék emelése során átvállalt 17 milliárd forint. Az 1991-es fizetési kötelezettségeink mintegy 43 milliárd forinttal haladják meg a tavalyit, és ezt az összeget szintén a költségvetésnek kell kigazdálkodnia. A hosszú évek során begyakorolt mechanizmusok révén nagyon nagy igény jelent meg a költségvetéssel szemben. Az egyes minisztériumok indokolt és indokolatlan elvárásainak teljesítése messze meghaladná az ország teljesítõképességét. A támogatások egy részét feltétlenül fenn kell tartani, sõt növelni kell, másik részét viszont radikálisan meg kell szüntetni. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a bekövetkezett politikai-gazdasági változásokat az intézményi struktúra változása objektív okokból lassabban követi. Egymás mellett él még a régi és az új közigazgatási rendszer. Nem fejezõdött be a költségvetési intézmények, minisztériumok teljes felülvizsgálata és a szükséges mértékû leépítése. Itt nemcsak a régi és új kormányintézményekrõl van szó, hanem például az önkormányzatok munkájáról is. Az újonnan megválasztott önkormányzati vezetõk jövedelmei, illetve ezek közterhei országos szinten többletköltséget jelentenek, ugyanakkor ma még kevéssé érzékelhetõ a végrehajtó szervezetek költségeinek csökkenése. A megválasztott polgármesterek tevékenysége nyomán a szó igazi értelmében vett gazdálkodás hatásai azonban már a következõ évben jelentkezni fognak. A korábbiaktól eltérõ a költségvetés az egyes helyi önkormányzatok szintjén tervezi meg a normatív állami hozzájárulásokat, valamint a személyi jövedelemadóból származó bevételeket. Úgy véljük, ez - ha megkésve is, de - fontos segítséget nyújt a nehéz, 1991-es év megszervezéséhez. Mindezek azonban nem könnyítenek azon a gondon, amit az önkormányzatoknak nyújtandó támogatások reálértékének csökkenése jelent. Figyelembe véve a várható inflációt, a támogatások 32%-os növekedése egyértelmûen csökkenést takar. Mindezt ellensúlyozhatja a volt tanácsi vállalatok privatizációjából származó 20%-os jövedelem, valamint az a lehetõség, hogy az önkormányzatok vállalkozásba kezdhetnek. Alapvetõen pozitív tendenciának tekintjük, hogy a költségvetés csökkenti az állami támogatások mértékét, s fokozatosan kivonul a vállalati beruházásokból. Biztató jel az is, hogy a gazdálkodó szervezetek befizetései megközelítõleg 9%-kal csökkennek. Mindez azt jelenti, hogy az állam a korábbinál nagyobb lehetõséget biztosít a piaci viszonyok érvényesülésének. A számok azonban mást is megmutatnak. Az általános befizetési csökkenés mögött az is megjelenik, hogy amennyiben a tisztelt Ház elfogadja a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényt, akkor a megszüntetett kedvezmények miatt a vállalati nyereségelvonás növekszik. Ez pedig növeli a jövedelemkoncentrációt, nehezítve ezzel az érdemi vállalati gazdálkodást. Egyértelmûen ki kell mondanunk, hogy ez a költségvetés súlyos terhet ró a lakosságra. Gyakorlatilag változatlan szerkezet mellett a volumen- és árváltozások eredõjeként nõ a fogyasztási adó, s ugyan kisebb mértékben, de az általános forgalmi adó is. Az 1990-es kulcsokat feltételezõ személyi jövedelemadó rendszer jelentõs mértékben növeli a befizetési kötelezettségeket, a társadalom széles rétegeit sodorva ezzel nagyon nehéz helyzetbe. A költségvetésben a GDP több mint 43%-a centralizálódik, ami relatíve magas érték. Az alapvetõ kérdés azonban a következõ: vagy csökkentjük a feladatokat, s akkor csökkenthetõk a költségvetés bevételi tételei is, vagy ellátjuk külsõ- belsõ kötelezettségeinket, s ezt valamilyen formában megfinanszírozzuk. Ehhez azonban csak belsõ erõforrások vehetõk igénybe, hiszen a nemzetközi pénzvilág egyértelmûen kifejezte, hogy ennél nagyobb költségvetési hiányt nem fogad el. Eladósodott gazdaságunknak viszont folyamatosan szüksége van külföldi kölcsönökre, ezért ezt a véleményt figyelmen kívül hagyni nem lehet. Engedjék meg, hogy néhány szó erejéig kitérjek az Állami Számvevõszék véleményére. Elõször is megköszönöm Hagelmayer elnök úr tanácsait. Úgy érzem, hogy ezek nagy részét a Kormánynak meg kell fogadnia. Írott jelentésükben az áll, hogy a költségvetési törvényjavaslat ellentmondásban van az Állami Számvevõszékrõl és az önkormányzatokról szóló törvénnyel. Jogászaink szerint nincs ellentmondás. Meggyõzõdésem, hogy ez jellegzetesen olyan ügy, amelyet szakértõi tárgyalásokon és nem a plenáris ülésen kell megvitatni. Történetírók feljegyezték, hogy amikor az ókori Rómában álmában meghalt egy rendkívül eladósodott ember, Augustus császár elküldte szolgáit, hogy bármilyen áron, de vegyék meg a párnáját. döntését így indokolta: "Mert én rosszul alszom, s kell az a párna, amelyen ilyen jót lehet ekkora adósság mellett is aludni". Tisztelt Képviselõtársaim! Nekünk nem párnára van szükségünk, hanem olyan költségvetésre, amely az elkerülhetetlen terheket megpróbálja az adott keretek között igazságosan elosztani. A Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja csak a következõ feltételek egyidejû teljesítése esetén tudja elfogadni az elõterjesztett költségvetést. Felkérjük a Kormányt, hogy még a költségvetés vitája során vizsgálja felül az egyes intézetek költségvetését, és az érdemi döntések után felszabaduló pénzbõl a lehetõségek szerint csökkentse a személyi jövedelemadó mértékét. Tudjuk, hogy a gazdasági élet azonnali átalakítása 1990-ben objektíve lehetetlen volt. Elvárjuk azonban, hogy a következõ évben a Kormány elõre ütemezetten tárgyalja meg és nyújtsa be a Parlamentnek mindazokat a törvényeket, amelyek lehetõvé teszik a piacgazdaság maradéktalan bevezetését. Ugyanakkor felszólítjuk a Kormányt, hogy haladéktalanul kezdje meg és fejezze be az intézményrendszer teljes felülvizsgálatát. Ennek során minden esetben vizsgálja meg, hogy szükség van-e az adott intézmény szolgáltatásaira, illetve nem lehet-e azt vállalkozási formában mûködtetni. Kezdõdjék meg minden minisztérium, intézet, fõosztály, osztály null-bázisú költségtervezése, s a szükséges intézkedéseket a legrövidebb idõn belül hajtsák végre! Az így felszabadult pénzt pedig ne a költségvetési hiány csökkentésére fordítsák, hanem a vállalkozók és a vállalkozások támogatására! Dolgozza ki a Kormány az új, igazságos adózási rendszert, amely minimálisra csökkenti az adócsalás lehetõségét! Erkölcsileg elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az ügyeskedõk hasznát a tisztességes, becsületes embereknek kell megfizetniük, s ez a gazdaság fejlõdését is gátolja. A megszigorított adómorál eredményeképpen jelentkezõ bevételekkel fel kell gyorsítani a privatizációt, hogy a kialakuló piaci feltételeket kihasználva beindulhasson a gazdasági fejlõdés. Mindezek segíthetik azokat a reményteljes folyamatokat, amelyek már ebben az évben is jellemezték gazdaságunkat. Nagy eredmény, hogy a magánvállalkozások száma 30%-kal nõtt, a tervezettnél jóval nagyobb, körülbelül 1 milliárd dollár lesz a külkereskedelmi aktívumunk, s idén a külföldi befektetések értéke elérte az 1 milliárd dollárt. Minden erõnkkel arra kell törekednünk, hogy ezeket a tendenciákat tovább erõsítsük. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)