BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Minden ország életében igen nagy fontosságú a költségvetési vita. Egy rendkívüli helyzet rendkívüli költségvetését kell Önök elé tárnom. A pénzügyi tárca megnövekedett feladatkörébõl fakadóan nem csupán a hagyományos adatokról, de arról is számot kell adnom, hogy milyen gazdaságpolitika pénzügyi vetületét látják Önök maguk elõtt. A rendkívüli helyzet korántsem csak az intézményi változásokból fakadt, a Pénzügyminisztérium megváltozott jogállásából, a legfontosabb különbség minden korábbi költségvetési vitával szemben maga az új politikai helyzet. Több mint 40 éve nem számolt be felelõs Kormány a szabadon választott Parlament elõtt pénzügyi terveirõl. A politikai változások lényeges eleme a nyíltság. Ez a költségvetés olyan nyilvánosság elõtt született meg, amilyenre korábban nem volt példa. Ma már nincs - hála az égnek - olyan egypártrendszeri dirigizmus, amely csírájában elfojtaná a vitákat, az érdekek nyílt kifejezõdését. Éppen ez tette különösen nehézzé a pénzügyi tárca munkáját. Hiszen az érdekek valóságos viharában kellett helytállnia; betöltenie a feladatát, amelyre elsõdlegesen hivatott: az ország gazdasági egyensúlyának biztosítását. Szeretnék itt ez alkalommal is köszönetet mondani mindazoknak a munkatársaimnak, akik ezt a kemény meccset becsületesen végigküzdötték. Tisztelt Képviselõtársaim! Rendkívüli ez a költségvetés, mert a külsõ és a belsõ körülmények egyaránt különösen nehezek. A belsõ gazdaságban az átmenet kezdetén tartunk. Ez a költségvetés az ugyanakkor, amelynek benyújtják a múlt számláit, azokat a kiegyenlítetlen számlákat, amelyeket az elõzõ Kormányok hagytak ránk. Az adósságokat, a lepusztult infrastruktúrát, a természeti környezetet, az elhanyagolt épületeket, az utakat, a kórházakat, az iskolákat, a pedagógus-fizetéseket, a terjedõ szegénységet. A külgazdaságban is gyökeresen megváltoztak feltételeink. 1991-tõl - mint ez mindnyájuk elõtt ismeretes - áttérünk egykori KGST-partnereinkkel a konvertibilis elszámolásokra, és ebbõl jelentõs veszteségeink származnak. Sújtja az országot az aszály és az olajár-emelkedés következménye is. Ki kell emelnem, hogy ezek a kedvezõtlen hatások nem csak a vállalkozókat és a magyar állampolgárokat sújtják, hanem egyértelmûen rontják a költségvetés egyensúlyi helyzetét magát is, közvetlenül a költségvetésben jelennek meg mint bevételkiesés vagy többletkiadás. Ugyanakkor, mivel a gazdaságban ma még csak az átmenet kezdetén tartunk, mint említettem, a költségvetés kiadási oldalán az elkötelezettség változatlanul nagy. A szociálpolitika, a lakástámogatás rendszere, a társadalombiztosítás garanciái csakis e nagy rendszerek átfogó reformjával módosíthatók és nem is egy lépésben. Ugyanis nem lehetnek illúzióink, tisztelt Képviselõtársak. A nagy rendszerek reformjai bizonyos szolgáltatások piaci alapra helyezését jelentik, tehát amit eddig úgymond ingyen kapott az állampolgár, azért a jövõben, legalábbis részben, fizetnie kell. Ez természetesen eddig sem volt ingyenes, hiszen az adókat, amelyek a kiadások fedezésére szolgálnak, valakinek mindig meg kellett fizetnie. Bizonyos azonban, hogy a reformokkal együtt járó újraelosztás nem egyszerû folyamat. Sokak vállaira rak pótlólagos terheket, ezért e teherviselõ képesség felmérése gondos mérlegelést igényel. Azt, hogy az állami szerepvállalásnak csökkennie kell - mert a piac hatékonyabb, és mert korábban túlvállaltuk magunkat -, kevés gazdaságpolitikus kétli. Az állampolgár azonban garanciát akar arra, hogy van értelme az áldozatoknak. Ezt a garanciát csakis az adhatja meg, hogy a Kormánynak van határozott programja az elkövetkezendõ három esztendõre. 1991-ben, amennyiben a Parlament elfogadja a most elõterjesztett költségvetést, a magyar gazdaság a reá zúdult negatív hatások felét feldolgozza, míg a másik felére hitelt kap a nemzetközi pénzügyi intézményektõl. Ez a mintegy 60 milliárd forinttal egyenértékû kedvezõ hitellehetõség módot ad arra, hogy a gazdaság ne roppanjon össze a terhek alatt, talpon maradjon, megõrizze fizetõképességét. Ez esetben folytatni tudjuk az ár- és importliberalizálást, ami a vállalkozások fejlõdésének, az export bõvülésének elemi elõfeltétele. Csak a fizetõképesség fenntartása esetén számíthatunk arra, hogy a komoly nemzetközi tõke beáramlik a gazdaságba, és pénzpiaci pozíciónk megerõsödik. Ily módon biztosított lesz, hogy a folyó mûveletekhez a konvertibilis valuta korlátozás nélkül rendelkezésére áll majd a vállalkozóknak, ami egy nyitott gazdaságban döntõ jelentõségû. Számításaink szerint kelet-európai partnereinktõl mind az import, mind az export csökkenni fog, de a gazdaság folytatja majd a szerkezet- és relációváltást, amelyet 1990-ben oly sikeresen megvalósított. Bár összességében a magyar gazdasági növekedés helyett némi csökkenést fogunk tapasztalni, ez a jelenség a gazdaságot ért külsõ sokkok hatásához való gyors alkalmazkodás következtében átmeneti jellegû lesz. Az alkalmazkodás folyamatában a költségvetés mérsékelni fogja a támogatásokat mind a termelés, mind a fogyasztói árak, mind a lakásfinanszírozás terén. A külsõ terhek mellett még ezeket a terheket is vállalnunk kell, hogy megindulhassunk a piac fejlesztése, a privatizáció felgyorsítása irányában. Mindez kétségkívül jelentõs, mintegy 35 százalékos egyszeri áremelkedést hoz magával, a bruttó munkajövedelem 28-29 százalékos növekedésével kalkulálunk azonban és így nyilván számolni kell a hazai felhasználás, elsõsorban a fogyasztás, mérséklõdésével. De azzal is számot vetünk, hogy a fogyasztást a fokozott takarékosság is visszafogja majd. Lesz ugyanis értelme a megtakarításnak, hiszen számos befektetést ösztönzõ intézkedést hozunk meg, így a betéti kamatplafon eltörlése, számos adózási kedvezmény megtartása és fejlesztése, ami az immár nem kényszermegtakarítás jellegû betételhelyezéshez, illetõleg értékpapír birtoklásához kapcsolódik. Az adórendszer a jövõ esztendõben is megõrzi és bõvíti a vállalkozás- élénkítés eszközrendszerét. Példaszerûen kiemelve a személyijövedelemadó- rendszerben - mint ezt már a személyi jövedelemadóról és a vállalkozási adóról, valamint a forgalmi adóról elmondott elõterjesztésemben is idéztem - a befektetéseket kedvezményezõ adó 30 százalékáig terjedõ adóalap-csökkentési lehetõség érvényesül; a magánszemélyek és az azok részvételével mûködõ társaságok számára lehetõség van és lesz a gépek és berendezések két év alatti gyorsított leírására; a vállalkozási nyereségadó mértéke az adóalap 3 millió forintot meg nem haladó részének 35%-ára mérséklõdik; a gazdaságilag elmaradt térségek ötéves vállalkozásinyereségadó-kedvezményben részesülhetnek, az ez irányú vállalkozások, emellett a beruházások teljes mértékû ÁFA- visszatérítésben részesülnek. Az 1991. évi rendkívül kiélezett, kedvezõtlen gazdasági, pénzügyi feltételrendszer mellett az adótörvény-javaslatok megkülönböztetett figyelmet szentelnek az állami tulajdon privatizációját, a befektetések adózási feltételeinek vonzóbbá tételét tartalmazó adórendszerbeli eszközöknek. Utalok itt az alapítási költségekre, ötéves elhatárolási lehetõség bevezetésére, a privatizáció révén történõ befektetések után az éves adóalap 50%-áig terjedõ adóalap-csökkentési lehetõségre, a privatizáció keretében értékesített vagyontárgyak ÁFA-mentességére. Jelzem a Kormány azon szándékát, hogy 1991 elsõ negyedévében elõterjesztjük az adórendszer átfogó reformjára vonatkozó koncepciót, amelynek törvénnyé válása 1991 második félévében lehetséges. Ezek lényege lesz, hogy bevezetjük a kétkulcsos ÁFA rendszerét, kialakítjuk a társasági adót, és érdemben változtatjuk a személyi jövedelemadó rendszerét. Mindezek után 1992-ben is számolunk bizonyos áremelkedéssel, éppen a tervezett adóreform eredményeként. Amennyiben ugyanis áttérünk a kétkulcsos ÁFÁ-ra, úgy minimálisan 6-7%-os árnövekedést kell tudomásul vennünk, és számos áthúzódó intézkedés ugyancsak az árak emelése irányában hat még. De 1992-ben már prognózisaink szerint az infláció üteme az 1991. évinek csaknem a felére csökken. Megindul a gazdaság szerény, de legalább 3%-os növekedése, ami 1993- ban ennél még magasabb - 1-2%-kal magasabb - ütemet, 5%-ot is elérhet. Tisztelt Ház! Amint az elmondottakból kitûnik, a Kormány gazdaságpolitikájának legfontosabb célja az áremelkedések és a külföldi eladósodás lehetséges legkisebb szintre szorítása a költségvetés eszközeivel is. Az eladósodás jelentõs növelése ugyanis 1991-ben egyértelmûen a költségvetés kényszerû túlköltekezését finanszírozná és finanszírozza, ami valójában sohase térül meg másból, mint a jövedelemtulajdonosok megcsapolásából, az adóterhek emelésébõl. Ez pedig nem áll szándékunkban. A Kormány célja éppen az, hogy a gazdaság élénkítését a megtérülést biztosító vállalkozói szektorban segítse majd elõ a liberalizáció és a privatizáció elõrehaladásával párhuzamosan. Tisztelt Képviselõtársak! A továbbiakban az állami költségvetés alapkérdéseirõl kívánok szólni. Elöljáróban megjegyzem, hogy a törvényjavaslat egyidejûleg több törvény módosítását is magában foglalja. Sajnos, jövõre növekedni fog a munkanélküliek száma. Ezért a Kormány külön törvényben javasolja majd a terhek megosztását. Azzal számolunk, hogy mind a munkavállalók, mind a munkaadók 1-1%-ot fizetnek a bérek után, a munkavállalók a befizetett összeget azonban levonhatják a személyi jövedelemadó-alapjukból. Az állami költségvetés a tervek szerint pedig mintegy 4 milliárd forinttal fogja támogatni a szolidaritási alapot. Így fogjuk hívni ezt az alapot. Ugyancsak felhívom a figyelmet arra, hogy Önök már korábban kézhez kapták a Központi Mûszaki Fejlesztési Alapról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslatot. Az állami költségvetés elõirányzatainak végsõ áttekintése során a Kormány az igen nehéz helyzetben úgy döntött, hogy a hiány mérséklése érdekében más intézkedések mellett 1 milliárd forint elvonását javasolja a Központi Mûszaki Fejlesztési Alapból. Ezért a már benyújtott javaslathoz képest elmozdulást jelent a költségvetési törvényjavaslat VII. része. Tisztelt Képviselõtársak! A költségvetés szerkezete, fejezet- és címrendje, a jóváhagyás és végrehajtás szabályrendje 1991-ben lényegesen eltér a korábbi évekétõl. E változásoknál különös figyelemmel voltunk arra, hogy az 1991. évi költségvetési javaslat az államháztartási törvényjavaslatunkkal már bizonyos mértékig összhangban legyen. Ami a tartalmi kérdéseket illeti, látható, hogy sem a gazdaság teljesítõképességében, sem az állami feladatvállalásban rövid idõ alatt nem lehet gyökeres fordulatot elérni. A Kormány ezért úgy látja, hogy a külsõ finanszírozhatóság feltétlen biztosítását és a társadalom tûrõképességének erõteljes csökkenését is figyelembe véve jövõ évre nem lehet drasztikus, az egyes jövedelemtulajdonosok helyzetét lényegesen módosító lépéseket tenni. Ezek megtételéhez hoszszabb idõre, részletekbe menõ érdekegyeztetésre, körültekintõ elemzésre van szükség. A Kormány 1991-es költségvetési javaslata ezért még nem tartalmazza a sokak által várt adócsökkentéseket, de nem is szándékozik lehetetlen helyzetbe hozni sem a lakosságot, sem az intézményi ellátást. Bár a Kormány kénytelen elõterjeszteni olyan javaslatokat, amelyek hátrányosan érintenek bizonyos területeket, de ott, ahol rászorultsági alapon lehetséges és indokolt, e terheket részben kompenzálja. Tisztelt Képviselõtársak! A Kormány döntõen a finanszírozhatóság szempontjaiból tekintve 78 milliárd forintos költségvetési hiányra tesz javaslatot. Ez az összeg az elmúlt évek költségvetési pozíciójához képest igen nagy. A reális összehasonlíthatóság érdekében azonban fel kell hívnom tisztelt képviselõtársaim figyelmét arra, hogy ebben szerkezeti változások is vannak. A beruházások finanszírozásában - mint erre majd ki fogok térni - megszûnik a kétcsatornás központi finanszírozás, és így az Állami Fejlesztési Intézetnél szereplõ beruházások az állami költségvetésbe kerülnek át. Ez a változtatás, amely egyébként a tisztánlátást, az áttekinthetõséget segíti, mintegy 20 milliárd forinttal növeli a költségvetés közvetlen kiadásait. A családi pótlékkal kapcsolatos finanszírozási terhek, melyeket tavaly vett át a Kormány, idén már 12 havi részlettel terhelik az állami költségvetést, és ez a tavalyi évvel összehasonlítva mintegy közel 15 milliárd forintos többletterhet eredményez. Ha csak ezeket a tételeket vennénk is figyelembe, az 1991. évi 10 milliárd forintos hiánnyal azonos szerkezetû hiány már önmagában mintegy 45 milliárd forint lesz. És akkor még nem is beszéltünk azokról a körülményekrõl, amelyek az érdemi pozícióromlást idézik elõ! Ez utóbbit a részletesebb adatok világítják meg számunkra. Az egyes költségvetési részeket, blokkokat a következõk jellemzik, tisztelt Képviselõtársaim! A gazdálkodó szervezetek befizetései 1991-ben várhatóan mérséklõdnek, elsõsorban azért, mert a KGST-kapcsolatokban bekövetkezõ változások miatt megszûnnek a rubel-elszámolású importhoz kapcsolódó befizetések. Erre utaltam, amikor említettem, hogy a KGST összeomlása nemcsak úgy általában rossz az országnak, hanem kimondottan a költségvetést terheli, önmagában mintegy 40 milliárd forint kiesést jelent. A gazdaság teljesítõképességéhez igazodóan mérsékelt növekedéssel lehet számolni a vállalkozási nyereségadóban és az állami vagyon utáni részesedésben is. E kiesõ bevételek pótlását célozza a fogyasztási adótételek növelése az üzemanyagoknál és az élvezeti cikkeknél. Ezzel az adószerkezetben tovább nõ a fogyasztáshoz kapcsolt adók aránya, ami hosszabb távon kívánatos irány - e Házban többízben hallottam felvetni ilyen irányú kívánalmakat. A személyi jövedelemadó-bevétel az 1990. évi várható 129-130 milliárd forintról 179-180 milliárd forintra, pontosan 179,5 milliárd forintra nõ. Ebbõl a költségvetési bevétel jelentõsen, közel 78 milliárd forinttal növekszik. Ennek oka az, hogy a költségvetési pozíció még nagyobb mértékû romlása elkerülése érdekében változatlan személyi jövedelemadó-táblával kényszerül a Kormány számolni. A vállalati támogatások szûkítése terén - ami nagyon nagy mértékben hat a költségvetés egyenlegére - elõreléptünk, de az eredetileg elgondoltnál, a körülmények változása miatt, csak kisebb lépéseket lehetett tenni. A támogatások ugyanis döntõen az élelmiszergazdaságra és alapvetõen a szolgáltatásokra koncentrálódtak, s ezeken a területeken a dotáció leépítése áremelkedéssel jár. Ezt pedig - említettem - nagyon szeretnénk a lehetõ legkisebb mértékûre szorítani, úgyis elég nagy. A gazdálkodó szervezeteknek juttatott támogatások a lakás-szféra támogatásaival együtt 1991-ben nettó módon számolva valamivel több mint 186 milliárd forintot tesznek ki. Az állami költségvetés elõirányzatai így összességükben mintegy 32 milliárd forintos támogatásleépítést tartalmaznak. Ez a jövõ évi ütem is része annak az 1988-ban megkezdõdött támogatásleépítési programnak, amelyet még az elõzõ kormányok kezdtek el, s amelynek sikeres megvalósítása a nemzetközi pénzügyi szervezetek felé vállalt kötelezettségek teljesítése, az ország külföldi finanszírozhatósága szempontjából rendkívül fontos. A leépülõ támogatás mintegy fele az exportszférához kötõdik, összefüggésben a szocialista államközi támogatásokban beállt változásokkal, de tisztelt Képviselõtársaim, itt hívnám fel a figyelmüket arra, hogy sajnos nem olyan ütemben tudjuk leépíteni a szocialistaexport-támogatásokat, mint ahogy kiesik közben a bevétel a másik oldalon. A leépülõ támogatások másik fele a fogyasztói, beruházási, termelési támogatásokat érinti. A fogyasztói támogatásokon belül igen jelentõs a háztartási energiához kapcsolódó dotáció mérséklése. További mérséklés a beruházási, valamint az agrárszektor folyó termelési támogatásainál jelentkezik. Tekintettel azonban az élelmiszergazdaság támogatási rendszerének többcsatornás jellegére, az érintett ágazatok támogatása nem csökken radikálisan, az élelmiszergazdaság így relatív elõnyt élvez. Tisztelt Képviselõtársak! Itt egy kis kitérõt kívánok tenni. Számos ok miatt bizonytalanság, tanácstalanság jelei tapasztalhatók az agrárágazatokban. Már-már annak a gyanúja is felmerült, hogy a költségvetést a falu rovására kívánjuk szanálni. Mi igaz ebbõl? Annyi feltétlenül, hogy e területen is felhalmozódtak az ésszerûtlen tulajdonviszonyokból, az irracionális üzemméretekbõl, a krónikus tõkehiányból fakadó problémák. Mindezt sorozatban tetézték a fagykárt, belvizet, aszályt hozó esztendõk. A gazdaság általában gyenge teljesítménye, a fizetõképesség visszaesése, a piaci követelmények szigorodása minden korábbi siker ellenére felkészületlenül érte az önvédelmi és szabályozó mechanizmusokkal nem kellõen rendelkezõ termelõket, feldolgozókat az agrárágazatban. Némely terület és költség különösen nehéz helyzetbe került. Hozzá kell tenni, hogy ezek nehéz helyzetét az alacsony hatékonyság is elõidézte részben. Nem tagadható, az átmeneti rossz emelkedéshez a költségvetés állapota is hozzájárul. A gazdasági teljesítményekbõl, közpénzekbõl nem futja nekünk olyan agrárvédettségre, mint korábban, s fõleg nem annyi, mint legerõsebb versenytársainknak. Az ország azonban nem kívánja a költségvetés oltárán feláldozni kenyerünket. A Kormány azon dolgozik, hogy továbbra is olyan erõs, hatékony és nemzetközileg versenyképes agrárágazatunk legyen, amely színvonalas ellátással belpolitikai stabilitást jelent, gazdaságos exporttal hozzájárul a fizetõképesség megõrzéséhez. E tekintetben annyi változással számolunk, hogy a minél több exportra nem minden áron számolunk. Úgy véljük, hogy ezeket a célokat a jelenleginél racionálisabb üzemi struktúrával, az önállóság és a tulajdonosi érdek alkotó erejével szabályozott piaci mechanizmusokkal igenis el lehet érni. Visszatérek tehát a támogatáscsökkentések tárgyalására - itt megemlíteném, hogy ezek eredményeként a támogatások a GDP - a megtermelt bruttó érték - arányában 1991-re 7%-nál alacsonyabbak lesznek. Az 1991. évi lakáskiadások és ezek változásainak megítélése, azt hiszem, a legtöbb magyar állampolgárt érdeklõ kérdés. Ennek elemzésénél az a legfontosabb, hogy mi történik, ha nem változtatunk a lakásfinanszírozás rendszerén. Elõször is nagyon világosan négy részre kell osztanom az állam ez irányú kiadásait. A szociálpolitika jellegû kiadásokra, a forgóeszközhitelek támogatására, az új és a régi lakáshitelek támogatására. Ezeket ilyen sorrendben fogom Önöknek bemutatni, mert úgy gondolom, hogy éppen a kérdés rendkívüli érzékenységére való tekintettel feltétlenül ilyen részletezettséggel kell képviselõtársainknak a problémával megismerkedniük. A szociálpolitikai jellegû kiadások az elkövetkezendõ költségvetésben némiképpen mérséklõdnek. Ez azonban nem annak a következménye, hogy a kiadásokat szeretnénk megtakarítani - szeretnénk, de nem ezért csökkenne -, hanem várhatóan csökken azok száma, akik ezeket a kedvezményeket majd igénybe tudják venni. Vagyis általában a lakáskereslet némi csökkenésével számolunk. Átalakul a fiatal házasok lakáshoz jutásának támogatása is, amennyiben 1991-tõl ez nem a költségvetési, hanem az önkormányzati feladatok körébe fog tartozni. Erre a célra és a helyi szociális támogatásokra az önkormányzatok 5 milliárd forintot fognak kapni. Az 1990. év végi új szerzõdések következményeit természetesen még 1991-ben a költségvetés viseli. Másodikként említem meg a forgóeszközhitelek kamattámogatását. A költségvetés lakáskiadásai között ez az egyetlen, amelyik nem a lakáskeresletet, hanem a lakáskínálatot igyekszik erõsíteni. Ezt az összeget kamattámogatás formájában azok kapják, akik állampolgárok részére értékesítés céljára lakást építenek vagy építtetnek. Ennek az összege kb. félmilliárd forinttal nõ. A növekedés lényegében a kamatok emelkedését követi. Örömmel számolhatok be arról, hogy e kedvezmény felhasználásában a vállalkozók aránya jelentõsen növekedett. Míg 1989-ben arányuk nem érte el az egy százalékot, 1991-ben már megközelítõleg nyolc százalékra számolunk. Harmadikként említem az ún. új lakáshitelek támogatását. Ez alatt azokat a hiteleket értem, amelyeket az OTP és a takarékszövetkezetek 1989. január 1-je utáni szabályok szerint folyósítottak. Ezek az úgynevezett törlesztési támogatások. Ennek rendszere olyan, hogy ha a jövõ évben nem változtatjuk meg, akkor lényegében megismétlõdhetne az, ami a régi lakáshitelekkel már megtörtént, azaz az állam terhei óriásira növekednek. Végsõ soron a társadalom más rétegeinek a számlájára. Látnunk kell ugyanis, tisztelt Képviselõtársaim és tisztelt magyar állampolgárok, hogy valaki mindig fizet. Az államnak csak azzal van módja rendelkezni, amit polgáraitól, vállalkozóitól kap. Ezért a jövõ év elején ki kell dolgoznunk egy olyan új lakáshitelezési rendszert, amely ezután már nem vagy alig okoz költségvetési kiadásokat, ugyanakkor a lakásépítõknek, az új hitelfelvevõknek sem jelent elviselhetetlenül magas kamatot. E megoldhatatlannak látszó feladatra a Világbank segítségével tettek szakértõi javaslatot. Ez az úgynevezett kettõs indexálású lakáshitelezési rendszer. Lényege igen egyszerûen és röviden az, hogy a hitelként felvett és még meglévõ tõke állománya az infláció, a tõkerészek pedig a nominálbér növekedése arányában minden évben növekszik. Ez a rendszer a törlesztési idõ alatt kiegyenlíti az inflációs hatásokat. Az 1991. évi költségvetésben törlesztési támogatásokra 6,2 milliárd forintot irányoztunk elõ. Itt kívánom megjegyezni, hogy ez az összeg csak akkor elegendõ, ha az elsõ félévben bevezetjük az új hitelformát. Ha a hitelezési rendszert nem változtatjuk meg, akkor az év második felében további milliárdokat kellene elõirányoznunk. Hozzáteszem, hogy az 1989. évi január 1-je utáni szabályok szerint felvett lakáshitelek feltételeinek változását nem tervezzük. Nem véletlen, hogy az úgynevezett régi lakáshitelek ügyét hagytam a végére. Ez ugyanis a legtöbb embert érintõ és a legvitatottabb kérdés. Mindanynyian emlékszünk a múlt évi költségvetésben elfogadott és aztán megbukott kamatadóra. A lakásépítés támogatásának korábban kialakult rendszerében lakáscélú kölcsönöket a pénzintézetek a náluk egyre emelkedõ kamatok mellett elhelyezett lakossági betétekbõl nyújtanak. Jogszabályban meghatározott mértékû, igen alacsony kamatra! A két kamat különbözetét a költségvetés térítette meg. Az adófizetõket terhelõ és a fontos társadalmi céloktól az erõforrásokat kétségkívül elvonó, ugyanakkor a szociális rászorultságtól függetlenül nyújtott kamattámogatás mérséklése a társadalom egészét érintõ költségeinek megosztása érdekében, a Polgári Törvénykönyv 226. §-ának (2) bekezdésére tekintettel - amely kivételesen lehetõvé teszi a régebben megkötött szerzõdések tartalmának módosítását - a Kormány javasolja a hitelek kamatainak emelését. Az évek óta folyó vita során számosan felvetették, hogy az emelés mértéke - amely szükséges - legyen arányban a tartozás nagyságával, a kölcsön felvételétõl eltelt vagy a törlesztésbõl még hátralévõ idõvel. Továbbá ez a mérték függjön a gyerekek számától, a jövedelem nagyságától. Tisztelt Képviselõtársak! Elnézésüket kérem, hogy idejüket rabolom eme részletekkel, de talán fontos, hogy ezekre a technikai apróságokra is kiterjedjen a figyelmünk, melyek érdemivé válnak! Ezek az említett differenciálások ugyanis gyakorlatilag teljes mrétékben kivitelezhetetlenek. A nyilvántartást végzõ gép az OTP-nél e feladatok egyikét sem képes ugyanis végrehajtani! Így áll a technikai színvonalunk... Sem ilyen adatokat nem ismer, sem újakat befogadni nem képes (halk moraj), de ha elõvennénk a majd másfélmillió aktát, ehhez körülbelül egy esztendõre van szükség, abból sem állapítható meg - és itt jön a lényeg, hogy még akkor sem állapítható meg -, hogy most kik a tulajdonosok, az állomány egyharmada ugyanis már örökség, válás, ajándékozás következtében a résztulajdonosoké! Nem lehet megállapítani, hogy kik laknak az egyes lakásokban, és mennyi a tulajdoni hányad! Mármint az aktákból nem lehet megállapítani... Nem lehet megállapítani az ott lakók vagy a tulajdonosok családi kapcsolatait, és végképp nem lehet megállapítani a jövedelmeiket! Ezért nem látunk más módot, mint 1991-ben a havi törlesztõrészletek egységes, meghatározott összeggel való megemelését. A következõ évtõl pedig már minden tartozást az új kamat terhel. A szociális szempontok érvényesítése azonban természetszerûleg nagyon fontos kérdés. Erre az egyetlen gyakorlati lehetõség az, hogy a család helyzetét konkrét vizsgálat alapján tekintse át, a rászorultságra való tekintettel pedig adjon támogatást a törlesztõrészlet megfizetéséhez az, aki a legközelebb áll hozzájuk - és ez az önkormányzat! Ennek jogszabályi keretei adottak, hiszen eddig is nyújtott ilyen támogatást! Az 1990. évi állami költségvetésben például e célra 2 milliárd forint költségvetési hozzájárulást nyújtunk az önkormányzatoknak. Ez a kommunális tevékenység jogcímén belül 200 Ft/fõ. Így úgy gondoljuk, hogy elkerülhetõ lesz, hogy az emelkedõ törlesztõrészletek családokat lehetetlen helyzetbe hozzanak. Adott tehát a támogatás kerete és fedezete is. Tisztelt Képviselõtársak! A 78 milliárd forintos költségvetési hiány tartásához azonban még az eddig elmondottak sem elegendõek! (Halk moraj.) A támogatásokat tovább kell csökkenteni! Ez azonban már nem az állampolgárokat, nem a lakáshiteladósokat érinti. A költségvetési tervezetben ugyanis a Kormány azt javasolja, hogy a jövõ évben az állam vásároljon vissza annyi lakásalapkötvényt, amennyivel körülbelül 8,5 milliárd forintnyi kamatfizetést lehet megtakarítani. A visszavásárlásra a fedezetet a várható privatizációs bevételek jelentik. Ha a tisztelt Parlament úgy dönt, hogy a javasolt változások megtörténnek, akkor a Kormány véleménye szerint a tervezett 78 milliárd forintos hiány tartható lesz, aminek a fontosságát az infláció felgyorsulásának elkerülése céljából nem lehet eléggé hangsúlyozni. Tisztelt Országgyûlés! A költségvetési reform koncepciója szerint módosul az állam szerepe - mint erre utaltam már - a felhalmozások finanszírozásában is. Jövõ évtõl az állam nem vesz részt egyedüli finanszírozóként a termelõ nagyberuházásokban és a gazdálkodó szervezetek fejlesztési támogatásaiban. A Kormány szándéka az, hogy központi forrásból a termelõ infrastruktúra, a humán infrastruktúra, a védelem és közbiztonság, valamint az elmaradott térségek felzárkóztatását elõsegítõ programot, a természet- és mûemlékvédelem területén megvalósuló fejlesztéseket támogassa. Az 1991. évi állami költségvetés összeállításánál a Kormány a fejlesztések forrásainak kialakításánál a fenti szempontokat már figyelembe vette. Kivételt képeznek azok a hazai és nemzetközi beruházások, amelyek folyamatban vannak, és érvényes szerzõdésen alapulnak. Ilyen többek között a jamburgi gázvezeték építésének befejezõ szakasza, a már annyit emlegetett Bõs-Nagymaros - amíg végleges államközi megállapodás nem születik, az állagmegóvási munkákra kénytelenek vagyunk adni pénzt -, valamint a gazdálkodószervezetek exportfejlesztésének állami támogatása. A bevezetésre kerülõ új kormányzati fejlesztési politika, valamint a fejlesztések finanszírozásában bekövetkezõ konstrukcióváltás eredményeként 1991-ben a fejlesztési kiadások a költségvetésben az idei évhez képest jelentõsen csökkennek. Tisztelt Parlament! A társadalmi közkiadások a következõ nagy és hagyományos tétele a költségvetésnek. Itt minden korábbinál élesebben és nagyobb mértékben térnek el a szükségletek, az igények és a lehetõségek. A központi kormányzat feladatainak meghatározása, szervezeti átalakítása sajnos még nem zárult le. Tájékoztatást kell adnom Önöknek arról, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium 1991-es évi költségvetési javaslata az elmúlt héten véglegezõdött. Így Önök még az átszervezés elõtt álló költségvetést ismerhették meg a benyújtott elõterjesztésben, amelyre minden bizonnyal rájöttek. A módosítást külön kiegészítés tartalmazza; ezt rövidesen az asztalukon fogják látni, tudomásom szerint most sokszorosítják. Hasonlóképpen a szakképzéssel kapcsolatos költségvetési elõirányzat átcsoportosítására az ágazati tárcáktól a Munkaügyi Minisztériumhoz még nem kerül sor, erre elõreláthatóan csak januárban lesz mód. Szintén folyamatban lévõ ügy, hogy a megyei szinten ellátott szakigazgatási feladatok egy részét a központi költségvetés veszi át. A Kormány igyekszik olyan arányokat kialakítani, hogy az indokolt hatósági és más szolgáltató tevékenységekben a centralizált irányítás a szakapparátusi munka minõségét javítsa, de ne alakulhassanak ki az önkormányzatokra rátelepülõ minisztériumi hivatalok. Az intézményi kört érintõ úgynevezett automatizmusok általános mértéke sajnos igen alacsony. A költségvetés jövedelmei erre adnak lehetõséget. Az úgynevezett szintrehozásokkal és bizonyos területeken a fejlesztésekkel együtt azonban ez nem olyan kevés! Külön ki szeretném emelni, hogy a Kormány annak érdekében, hogy az alapvetõ intézményi szolgáltatásokat biztosítsa, a szûkös forráslehetõségek ellenére - mint arra majd kitérek - az oktatásban és az egészségügyben külön bérpolitikai intézkedésekre tesz javaslatot. Az oktatásban a beterjesztett költségvetési javaslat 20 százalékos általános intézményi bérautomatizmuson felül 10 százalékos bérfejlesztést irányoz elõ. Mindez azt jelenti, hogy a pedagógusok lényegében egy esztendõ alatt több mint 60 százalékos béremelésben részesülhetnek. Ezért, ha igaz is a kréta, amit szeretnének a pedagógusok látni bõvebben, azt azonban el kell ismerjék, hogy a Kormány elébe ment, nem tegnap született meg ez a javaslat. Elébe ment a kívánalmaiknak, és méltányolja rendkívül nehéz helyzetüket az elmúlt évek folyamán. Hasonlóképpen, az egészségügyi dolgozókat érintõ bérpolitikai koncepció megvalósításának elsõ két ütemében, az elmúlt évben és az idén az egészségügyi szakképzettséget igénylõ munkakörökben foglalkoztatottak - orvosok, gyógyszerészek, más egyetemi végzettségûek, szakdolgozók - bérfejlesztése valósult meg. A harmadik ütemben a gazdasági, mûszaki, ügyviteli, fizikai munkakörökben foglalkoztatottak bérrendezésére, illetve az egyes munkakörök, állománycsoportok közötti bérfeszültségek mérséklésére kerül sor a népjóléti tárca szorgalmazására, és a Kormány ezt akceptálta. Hasonlóképpen, az igazságszolgáltatásban dolgozók korábban igen méltánytalan bérhelyzetén kívánt javítani a bevezetésre kerülõ elõmeneteli és bérrendszer, amit nemrég tárgyaltak meg a tisztelt képviselõtársak. Így az igazságszolgáltatásban dolgozók az általánosan érvényesülõ 20 százalékos bérfejlesztéssel szemben ugyancsak több mint 60 százalékos béremeléshez jutnak. Az akadémiai intézetekben a kutatók bérhelyzetét is javítani kívánja a Kormány. A bérautomatizmusokon felül a 220 millió forintot, amit a Magyar Tudományos Akadémia költségvetésében növekményként biztosít, erre a célra szánta. A keret elosztásáról az érdekegyeztetési mechanizmus során az érdekeltek maguk döntenek. Nyilvánvaló, hogy nem engedheti meg magának az ország a brain draint, a legtehetségesebb kutatóink elszívását kis hazánkból. Tisztelt Képviselõtársaim! A költségvetésbõl finanszírozott pénzbeli juttatásoknál az általános emeléssel szemben igyekeztünk a rászorultságot mérlegelõ megoldásokat elõtérbe helyezni. Ez érvényesül a családi pótléknál, a felsõoktatási hallgatók pénzbeli támogatásánál és az önkormányzatok normatív állami hozzájárulási jogcímeinek a kialakításánál is. Itt külön szólok a családi pótlékról. A családi pótlék infláció miatti emelésére az állami költségvetés differenciált megosztással átlagban mintegy 350 forintot irányoz elõ. A költségvetési javaslat további mintegy 150 forint összegû családi pótléknak megfelelõ összeget a Népjóléti Minisztérium által kidolgozandó elosztási rendszerben csaknem 4 milliárd forintot a helyi nevelési segélykeretek növelésére szán. A lakosságot érintõ kérdések között, tisztelt Képviselõtársak, még foglalkoznék pár szóval az üdültetés állami támogatásával. Az Önök elõtt fekvõ költségvetési javaslat az üdültetés állami támogatását teljes egészében az Üdültetési és Szanatóriumi Fõigazgatóságnál jeleníti meg, ebbõl a belsõ elosztási elveknek megfelelõen részesülhet a szakszervezeti üdültetés is. A Kormány úgy ítéli meg; nagyon szükségesnak tartja, hogy 1992-tõl be kell vezetni az üdültetés új támogatási rendszerét. Jó lett volna már most is, de 1992-re feltétlenül meg kell tenni. Szóljunk most a védelem és egyéb fegveres testületek költségeirõl. Fegyveres erõk, testületek és rendészeti szervek a klasszikus állami feladatok megtestesítõi, végrehajtói. A költségvetés kidolgozása során a Kormány nem adhatott prioritást ezeknek a szervezeteknek, akkor sem, ha gazdasági feszültségek ezt indokolták. Tudomásul kellett venni, hogy a feladatok, ezen belül az intézménystruktúra felülvizsgálata itt is újragondolást, takarékosságot követel. A Honvédelmi Minisztérium az új Kormány hivatalba lépése óta jelentõs szervezeti változtatásokat hajtott végre, módosult a honvédelmi törvény, megkezdõdött az új, politikai, társadalmi, gazdasági rendszerváltás gyors, látványos formai és lassabban megvalósuló tartalmi jegyeinek változtatása. A Magyar Néphadsereg Magyar Honvédséggé alakulása nemcsak névváltoztatást, hanem jelentõs tartalmi követelményrendszer- módosítást is takar. A támadóból védelmi jellegûvé alakulás is, az ellenségkép megváltoztatásán túl szemlélet- és szerkezetváltoztatást is követel, s mind a két esetben a reális átfutási idõvel számolni kell. Mindezek alapján megindult az új honvédelmi koncepció kidolgozása, melynek megalapozott, az érdekképviseletekkel is elfogadtatott, mondjuk azt, a társadalommal is elfogadtatott s az új nemzetközi katonai viszonyokhoz igazodó véglegezése 1991 elejére várható. A Kormány ezért a tárca költségvetésének kialakítása során a már 1989-ben bejelentett és megindult csökkentés, a hagyományos haderõcsökkentõ tárgyalásokon történõ jelentõs elõrehaladás, a nemzetközi légkör enyhítése, az Európához való felzárkózásra tekintettel az 1990. évinél magasabb összeg elfogadásakor figyelemmel volt a tizenkét hónapos katonai szolgálat bevezetése miatti többletterhekre - mert bármily furcsa, ez többletterhekkel jár -, a valamennyi testületet sújtó külkereskedelmi és elszámolásbeli váltásra, az infláció miatti költségnövekedésre, meg kell mondjam, hogy az igényektõl messze elmaradó mértékben. A Belügyminisztérium feladati és szervezeti rendje az év második felében rendkívül jelentõsen módosult. Így a biztonsági szolgálatok kiváltak, és közvetlen kormányzati irányítás alá kerültek, a polgári védelem irányítását a honvédelmi tárcától átvette a belügyi tárca, módosult a rendõrség irányítása, létrejött a repülõtéri biztonsági felügyelet, valamint a kárpótlási hivatal. Különösen nagy változást jelent az önkormányzati törvény életbelépésével összefüggõ szervezeti rendszer kiépítése és irányítása, amelyre már utaltam. A belügyi tárcánál szinte valamennyi területen megindult a szervezeti, mûködési korszerûsítés. A társadalmi-gazdasági körülmények változásai, a nyitás, az elszegényedési folyamat folytatódása valamennyi hatóság számára jelentõs többletfeladatokat jelent, ami a közbiztonság javításának társadalmi igényében is testet ölt. Mindezen közismert elvárásoknak akkor lehet eleget tenni, ha a tárca tovább gyorsítja megkezdett szervezeti korszerûsítését. A Kormány a belbiztonság fokozására irányuló célkitûzésekben az igényeknél itt is kevesebb, kisebb mértékû pénzeszköz nyújtásával tud hozzájárulni. Ennek felhasználása során azonban prioritást kell adni a bûnüldözés felderítése, hatékonysága javítására, a terrorizmust visszaszorító, katasztrófaelhárító tevékenységre. Azt hiszem, mindezzel a társadalom messzemenõen egyet fog érteni. A nemzetbiztonsági szolgálatoknak a Belügyminisztériumból történõ kiválása, illetve a tárca nélküli miniszter felügyelete alá helyezése a Kormánynak azt a szándékát tükrözi, hogy független, ellenõrizhetõ és megfelelõ törvényi keretek között mûködjenek e szervezetek. Szervezeti rendjük, feladatkörük teljes kialakítása azonban még folyamatban van. Tisztelt Országgyûlés! Az 1991-es évi költségvetés egyik igen lényeges kérdése az önkormányzatok helyzete, az önkormányzatok gazdálkodása. A megalkotott önkormányzati törvény szellemében kialakuló gazdálkodási feltételrendszer nehéz, de azért megvalósítható feladatok elé állítja az önkormányzatokat. A helyi önkormányzatok 1991. évi költségvetési pozícióit már az önkormányzati törvény által is megerõsített szabályozásnak megfelelõen alakítottuk ki. Az önkormányzati gazdálkodásban alapvetõ követelménynek a mûködõképesség fenntartásának a biztosítását tekintettük. Ezt szolgálják a szabályozásnak azon kiegészítõ elemei is, amelyek tompítják a nagy jövedelmi különbözõségekbõl származó forráshiányokat, s így a költségvetés jövõ évi lehetõségei sajnos csak szûk körben tesznek lehetõvé fejlesztési tevékenységet. A rendelkezésre álló 23 milliárd forint egy része szolgálja a kiemelt területeken megvalósuló fejlesztések folytatását, illetve befejezését - így a vízgazdálkodás, az egészégügyi rekonstrukciók területén. Másik részük pedig néhány kiemelt cél központi támogatására irányul. Az önkormányzati törvény szabályozásának megfelelõen lehetõség nyílik arra is, hogy az általános feltételek figyelembevétele után az önhibájukon kívül még mindig mûködésképtelennek bizonyuló önkormányzatok további központi hozzájárulást is igényeljenek. Ez nem jelentheti sajnos egyes területek, települések régen várt felzárkóztatását a következõ esztendõben, csak annak a nehéz helyzetnek az elismerését, amiben vannak. Az elemi szükségletek kielégítését szolgáló intézmények mûködtetésére, e feladatok ellátásának garantálására azonban a Kormány figyelmet fordít, arra legyenek lehetõségeik. Az 1990. évi tapasztalatok azt mutatták, hogy a személyi jövedelemadó nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyek szerint az adó tükrözi az önkormányzat gazdasági erejét, térségi jövedelmi hátterét. Ugyanis a kedvezmények, mentességek, az adókulcsok progresszivitása torzítja a valóságos jövedelmi hátteret, és általánosságban is elmondható, felerõsíti a területi kereseti és jövedelmi különbségeket. Ezért vált indokolttá a személyi jövedelemadó központi és helyi szervek közötti megosztása, amit ismernek a tisztelt képviselõtársak. Modellszámítások igazolták, hogy az 1991. évi szabályozásban 50-50%-os megosztást célszerû alkalmazni. Ezáltal a központosított 50% visszakerül az önkormányzatokhoz, átalakul ugyanis állami támogatássá, egyúttal fedezetet nyújtva az új normatív hozzájárulásra, illetve a személyi jövedelemadó egy fõre esõ átlagától nagymértékben leszakadó települések felzárkóztatására. Még így is marad feszültség sok kistelepülésen, kisvárosban, ezeken kíván segíteni a mintegy 4,6 milliárd forintnyi személyijövedelemadó-kiegészítést javasoló intézkedésünk. A költségvetési javaslatban szereplõ normatívák körét az önkormányzati törvénynek megfelelõen elsõsorban a kötelezõ helyi feladatok figyelembevételével alakítottuk ki. Részben az egyes szaktárcák részérõl - tisztelt képviselõtársak -, részben az érdekképviseleti szervek részérõl erõs törekvés volt arra, hogy a normatívák körét bõvítsük. El kell azonban Önöknek mondanom, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetében a normatívák kiterjesztése csak belsõ átcsoportosítással lenne megvalósítható az adók vonatkozásában, tehát nem jelentene plusz forrást, így nem javasoljuk ezt a változtatást. Szeretném egyúttal azt is hangsúlyozni, hogy a kötelezõ önkormányzati feladatok tekintetében korántsem arról van szó, hogy az államnak teljes körû ellátást kellene biztosítania ezekhez az intézkedésekhez. Egyrészt megfoghatatlan a teljeskörûség, mert hiányoznak mellé az úgynevezett szakmai normatívák. Ezeket majd az oktatásügyi, egészségügyi stb. törvények fogják tartalmazni, ha megalkotásra kerülnek. Másrészt azonban, és ezt tekintem nagyon fontosnak, az önkormányzati törvénybõl sem következik a teljes körû finanszírozás igénye, hiszen a törvény 1. §-a (5) bekezdése a következõképpen szól - elnézést, hogy idézem, mert nagyon fontosnak tartom, hogy e kérdésben tisztán lássunk -: "a törvény a helyi önkormányzatoknak kötelezõ feladat- és hatáskört is megállapíthat. A kötelezõen ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejûleg az Országgyûlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékérõl és módjáról". A normatív hozzájárulások tehát azt jelentik, hogy az állam a nemzetgazdaság teherbíró képességétõl függõen járul hozzá a kötelezõ önkormányzati feladatokhoz. Az esetek túlnyomó többségében a hozzájárulás mértéke az országos átlagra épül. A teljes körû központi finanszírozás ellen szól az önkormányzati törvény 1. §-a (6) bekezdésének azon mondatrésze is, amely szerint az önként vállalt és a kötelezõ önkormányzati feladatok ellátásáról egységes költségvetésbõl gondoskodik az önkormányzat. Ez alapján a kötelezõ feladatoknál is felhasználható az átengedett bevétel, személyi jövedelemadó, valamint a saját források, és azzal is számolni kell, hogy az önkormányzati intézmények szolgáltatásaikért ellenértéket is kapnak, tehát bizonyos bevételekkel is rendelkeznek. Tisztelt Képviselõtársak! Az 1991-es évi helyi önkormányzati gazdálkodás véglegesítéséhez még további kormányzati, illetve parlamenti szintû döntések meghozatalára van szükség. Ilyen kérdésnek tekinthetõ az újonnan kialakult önkormányzati rendszerbe illeszkedõ államigazgatási feladatok ellátását szolgáló, már említett szervezetek létrehozása. Egy további, megoldásra váró kérdés az önkormányzatok vagyoni hátterének a pontos rendezése. Az önkormányzati tulajdon létrejöttével az önkormányzatok olyan lehetõséget kaptak, amely bõvítheti a gazdálkodási és esetenként vállalkozási mozgásterüket. A vagyon mûködtetésével kapcsolatos további szabályozásokat összhangba kell majd hozni az egyéb törvényi szabályozásokkal, így például a földtörvénnyel. Bõvítheti a mozgásteret a volt tanácsok által alapított vállalatok privatizációjából eredõ bevétel. Az önkormányzatok ebbõl való részesedését annak figyelembevételével alakítottuk ki, hogy az önkormányzatoknak e mérték mellett már ne kelljen terheket vállaniuk, további terheket vállaniuk az államadósságból. A lefolytatott egyeztetésekre tekintettel, amelyekre a közelmúltban sor került, a Kormány nem zárkózik el az elõterjesztésünkben szereplõ 20%-os megosztási hányad megemelése elõl. Gondot látunk a fõvárosi törvénnyel való összhang megteremtése területén is. Ez éppen minap képezte vita tárgyát kerületek, a központ vonatkozásában, ezért a fõvárosi intézmények mûködõképessége érdekében a Kormány azt javasolja, hogy a fõvárosi közgyûlés kapjon egy évre felhatalmazást arra, hogy a fõvároson belül a forrásszabályozást meghatározza. Tisztelt Képviselõtársak! Szeretnék még egy és egyben utolsó kérdésre kitérni. Ez pedig az államadósság kezelése. Az 1991. év, de az azt követõ évek állami költségvetésének helyzetét is nagymértékben befolyásolja a belföldi államadóssággal kapcsolatos terhek alakulása. Arányuk az 1991. évi költségvetés kiadási fõösszegein belül 11,8 százalék. Ez az a pont, amikor 10 százalék fölé megy ez az arány, ahol a világ minden költségvetésében az adófizetõk elkezdenek tiltakozni, és felhívni a Kormány figyelmét arra, hogy a takarójánál ne nyújtózkodjék tovább. E terhek tervezése, alakítása csak az államadósság körének, kezelésének egységes rendezésével tehetõ megalapozottabbá, ezt részleteiben több körülmény teszi elengedhetetlenné. Egyrészt a múltban keletkezett adósság tartalmának és a nagyságának pontos rögzítése vált szükségessé, bármi furcsa - képviselõtársaim -, szükség van arra, hogy pontosan rögzítsük, hogy mi maradt a múltból ránk. Ezt úgy kell megtennünk, hogy az adósság magában foglalja valamennyi, akár az államháztartás terhére, akár azon kívül ellátott állami feladat miatt keletkezett tartozásokat. Továbbá a költségvetés jövõbeni biztonságos fizetõképességét hitelmûveletekkel meg kell teremtenünk, ezt is, ennek a feltételrendszerét is rendeznünk kell. Az adósságok lejáratának pedig a költségvetés teherbíró képessége alapján való megállapítása és az adósság után fizetendõ kamat beillesztése a kamatrendszer egészébe ugyancsak megoldandó feladat. A jelen törvényben csak a belföldi adósságokról kell rendelkeznünk, a külfölddel szemben fennálló államadósság kezelésének feltételeit ugyanis a megkötött szerzõdések rendezik. A belföldi államadósság 1991. év végén keletkezõ elemeit a törvényjavaslat 24. §-a részletezi Önöknek. Az adósság túlnyomó részét a Magyar Nemzeti Bank felé fennálló tartozás képezi. További hányadát a más jövedelemtulajdonosokkal létrehozott értékpapír-mûveletek miatti adósság alkotja. Külön kiemelést érdemel, hogy szerepel közöttük az Állami Fejlesztési Intézetnek a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott refinanszírozási hitelekbõl eredõ tartozása is. E tartozások ugyanis állami döntésen alapuló hazai és nemzetközi beruházások megvalósításának forrását képezték, az államadósság részévé tételük tehát azt jelenti, hogy a felhalmozási, beruházási tevékenységgel kapcsolatos valamennyi állami teher egyrészt az adósságszolgálati kamattérítési, másrészt a felhalmozási kiadások között megjelenik a költségvetésben. Ezzel egyidejûleg a refinanszírozási hitelek adósai által fizetett járadékok, kamatok, törlesztések a költségvetés bevételi oldalán jelennek meg. Végsõ soron tehát a költségvetés pozícióját e hitelek miatti kiadások és bevételek különbözete befolyásolja. Az 1990. végéig keletkezett belföldi államadósságnak ugyancsak részét képezi a tisztelt Ház döntésétõl függõen a költségvetés jövõbeni biztonságos fizetõképességét lehetõvé tevõ, valóságos állami forgóalap megteremtésére szolgáló 40 milliárd forintos jegybanki hitel, illetve az ebbõl eredõ tartozás is. Az elmúlt másfél évtized krónikus deficitje miatt ez idõ szerint nem létezik valóságos állami forgóalap, és ezért a fizetõképesség csak mesterséges megoldásokkal tartható fenn, ami nyilvánvalóan hosszú távon nem tartható fenn. Nyomatékosan felhívom azonban a figyelmüket, hogy ez a hitelnyújtás nem jelent pótlólagos pénzkibocsátást, hiszen a bankrendszerben meglevõ források összességükben nem változnak, csak a betéttulajdonosok közötti megoszlása fog módosulni. Ez részletkérdés, de azt hiszem, fontos, hogy mégis ezzel is megismerkedjünk. Az ismertetett körülmények alapján 1990 végére a belföldi államadósság, a forint-valuta könyv szerinti leértékelésébõl eredõ kvázi- adósság nélkül megközelítõen 840 milliárd forintot tesz ki. Ez az 1991-re számított bruttó hazai termék, az ún. GDP mintegy harmadrésze. Ez bizony a múlt egyik súlyos öröksége. Ettõl az adósságtól a jövõben konzekvensen el kívánjuk különíteni az állami költségvetés 1991-tõl eszközlendõ hitel- és értékpapír-mûveleteibõl keletkezõ tartozásokat. Ezt ugyanis már tisztelt képviselõtársaim, mi fogjuk eldönteni, hogy mekkora lesz. Szükséges, hogy döntésünk súlyát, jövõre való kihatását kellõen érzékeljük. Az államadósság kamatfeltételei a rendszer egészébe úgy illeszthetõk be, ha 1991-tõl a felvételre kerülõ új MNB-hitelek után a költségvetés is a kereskedelmi bankoknak nyújtott jegybanki refinanszírozási hitelek alapkamatát, 25 százalékát fizeti. Lássunk tisztán, kedves Képviselõtársak! A megteremthetõ pénzmennyiséget vagy a költségvetés viszi el, vagy a vállalkozási szektoré. És ha mi azt akarjuk, hogy a vállalkozási szektornak jusson minél több, lássunk tisztán, mit jelent, ha mi vesszük ezt igénybe. Az 1990-es év végéig keletkezett adósság kamatkondícióját terveink szerint a kereskedelmi banki refinanszírozási hitelek alapkamatának 40%-ában, 1991-ben 9%-ban látjuk célszerûnek rögzíteni. Kedves Képviselõtársaim! Azonban ez a kamatláb sem légbõl kapott. Közel áll ugyanis a Magyar Nemzeti Bank által bevont külföldi források kamatterhéhez. Megjegyzendõ, hogy a 40 milliárd forint forgóalap-létesítés javasolt kamata is 9% lesz, és egyidejûleg méltányos, hogy a Nemzeti Bank a nála kezelt állami költségvetési betétek után azonos kamatot térítsen a betevõk számára. A költségvetési likviditás javítására, illetõleg a hiány részbeni finanszírozására a törvényjavaslatban indítványozzuk pénzpiaci források megszerzését. Ezt azonban csakis versenyképes hozamok felkínálása esetén várhatjuk. Ezért a kincstárjegyeknél és az államadósság-kötvényeknél, az elõbbieknél az év során átlagosan 5 százalékpontos emeléssel, az inflációs rátához közel álló kamattal számol a költségvetés. Mindezek alapján a belföldi államadósságszolgálat-fejezet kiadásai, illetõleg bevételei egyenlegeként - tehát ne csak a kiadásai oldalt nézzék, tisztelt Képviselõtársaim -, az elõirányzatok mintegy 82,6 milliárd forint nettó teherrel számolnak. Tisztelt Országgyûlés! Hosszú beszámolóm végére értem. Szeretném felhívni az Önök figyelmét arra, hogy tisztában van a kormányzat és az elõterjesztést készítõ pénzügyi tárca is azzal, amire fel is hívja a figyelmünket rövidesen az Állami Számvevõszék, hogy igen sok a bizonytalanság a jövõ évi folyamatokkal kapcsolatban, ami természetszerûleg kihat az elõirányzatokra is. De látják, tisztelt Képviselõtársak, hogy bár sok a bizonytalanság, mi törekedtünk a biztonságra, mert ez elemi érdeke az egész országnak. Mindnyájan láthattuk ebbõl a hosszú felsorolásból, hogy kevés lesz az elkövetkezõ évben az ország elosztható jövedelme. Kevés, viszonyítva az igényekhez. De láthatták, Képviselõtársaim, törekedtünk arra, hogy megtaláljuk a súlypontokat. Nem akarom ezt a szót használni, hogy prioritásokat, mert ez kicsit nehézkesen hangzik, amikor nem a bõvítést tudjuk elosztani, hanem valahonnan el kell venni, és valakit elõnyben kell részesíteni. Látták, tisztelt Képviselõtársaim, a felsorolásomból is, tisztában vagyunk azzal, hogy sok még a törvényileg nem rendezett kérdés. De ugyanakkor azt is láthatták, tapasztalhatták, hogy abba az irányba lépünk elõre, ha még nem is tökéletesen sikerült megoldanunk a kellõ részletezettséget, amelyet képviselõtársaim már számon kértek korábban is a sajtóban tõlünk; olyan irányba haladtunk, amely irányba az államháztartási törvény is haladni kíván. Szeretném azonban az Önök figyelmét még egy dologra felhívni. Arra, hogy lehet okunk mindezen nehézségek láttán is bizakodásra a jövõt illetõen. Bizakodásra ad ugyanis alapot az, hogy a költségvetést olyan idõpontban nyújtjuk be a tisztelt Háznak, amikor jelentõs eredményeket is felmutathatunk. Amikor az ország külkereskedelmi helyzete több mint egy évtizede elõször aktívummal és méghozzá nagyon jelentõs, milliárd dolláros várható külkereskedelmi aktívummal fog zárulni. Amikor fizetési mérlegünk a kiegyensúlyozottság felé közelít, és sokkal kedvezõbben fog alakulni, mint azt várták. Amikor az elveszett keleti piacok nagy részét jórészt sikerrel pótolták vállalataink, vállalkozóink. Amikor a Nemzetközi Valutaalapnak tett vállalásainkat - a belsõ pénzügyi egyensúlyt tekintve - 1990-ben maradéktalanul teljesíteni tudjuk, és mondhatom, tisztelt képviselõtársaim, ha minden jól megy, küszöbön áll a hosszabb távú megállapodás megkötése is a Valutaalappal. Mindez olyan történelmi esélyt ad gazdaságunknak, amelyre alapozva egy kemény esztendõ után megindulhat hazánkban a virágzó piacgazdaság. Kérem ezért, hogy konstruktív javaslataikkal segítsék a törvényjavaslat megjavítását, tökéletesítését, majd kérem, fogadják el még ez évben a Magyar Köztársaság 1991. évi költségvetését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Homepage