SZABÓ LAJOS (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Az 1988. évi XXIV. törvény - több más törvénnyel együtt - valóban megérett a módosításra. Örvendetes és hasznos, hogy a Kormány tempósan akar hozzányúlni a gazdasági életet szabályozó fontos törvények meghozatalához. Akár a törvénymódosítás elõadójának szavaiból, akár az élénk vitából és hozzászólásokból jól tükrözõdik, hogy nagyon várjuk a külföldi tõkét, legalább úgy, mint az eladó lány az igazit. Magam is látom, hogy a külföldi tõke mennyire fontos, sõt nélkülözhetetlen a gazdaság talpra állításához, mégis csatlakozom a vitában elhangzott mértéktartó képviselõtársak, vállalkozók és közgazdászok azon véleményéhez, miszerint nem csupán a külföldi tõkét, hanem a tõkét - függetlenül attól, hogy külföldi vagy hazai - kell olyan helyzetbe hozni, hogy érdemes legyen befektetni; másrészt olyan helyzetet kell teremteni, hogy merjen befektetni. A föld különbözõ részein sok befektetésre váró tõke halmozódott föl, és ha ez a tõke a hazájában kialakult nyereséget vagy annál egy kicsivel többet biztonsággal és hosszú távon remél, idejön és befektet. Ezért az olyan törvénymódosító javaslatokat támogatom, amikben elsõsorban és csak a gazdaság számára fontos és hasznos tevékenységbe befektetõket részesítik elõnyben, függetlenül attól, hogy hova valók. Semmi szükségét nem látom például az Express Money nevû, úgynevezett amerikai sorsjegyben vagy az osztrák lottóban való külföldi tõkerésznek, mert ezek semmi értéket nem teremtenek, nem hagynak itt, csupán az itthon meglévõ valutát pumpálják ki az országból, mindannyiunk szeme láttára, nevetve. Semmivel sem jobb, sõt a hazai lótenyésztésnek felbecsülhetetlen károkat okoz az a most készülõ s ha a magyar lótenyésztésnek és -versenyzésnek nem is, de valakiknek biztosan nagyon sokat hozó - vállalkozás, amivel a Magyar Lóverseny Vállalatot akarják külföldi részvénytársasággá alakítani. Vajon megnézte-e az Állami Vagyonügynökség, és megkérdezett-e megbízható és érdektelen szakembereket, hogy mit várhatunk ez esetben a külföldi tõkétõl? Mit várhatunk az olyan tõkétõl, amelyik a másoktól, jelen esetben a több mint százéves Magyar Lovaregylettõl elrablott vagyonból hajlandó részvényt szerezni, kifosztva másodszor is a jogos tulajdonost, s kiszorítva a magyar tenyésztõket és futtatókat? S mit tud adni ezért cserébe? Az említett példákban kimondottan károsnak tartom a külföldi tõke részvételét. Summázva: nem hiszem, hogy a hosszú távon gondolkodó és tervezõ külföldi tõke a maga számára olyan különleges elõnyöket kíván a hazai tõkével szemben. Annál inkább megkívánja a biztos és pontosan kiszámítható jövõ képének alkotmányos, politikai és társadalmi garanciáit. Rendelkezünk-e vajon ezen föltételekkel? Hogy az alkotmányos garancia egyelõre bizonytalan, azt jól megmutatta nem is annyira az Alkotmánybíróságnak a tulajdonnal kapcsolatos határozata, hanem az, hogy ilyen kérdést egyáltalán föl lehetett tenni. Egy még meg nem lévõ törvényrõl, törvénnyel kapcsolatban olyan állásfoglalást lehet kérni az Alkotmánybíróságtól, ami esetleg - bár nagyon kétes módon - leveszi a Kormány válláról a politikai felelõsséget. Kérdezem a jogászokat: hol és mikor szakadt meg nálunk a tulajdon jogfolytonossága? És ezt az elszakadt fonalat mikor és hogyan kössük össze, hogy nemcsak a külföldi és a hazai tõke biztonságát, de a nemzeti közmegegyezést is megteremtsük? Rendkívül bizonytalan dolog például, teljesen szakszerûtlen, hogy egy kárpótlásitörvény-javaslatot terjeszt be a kormány anélkül, hogy fölmérte volna a károkat. Én nem hiszem, hogy ez bárkinek a bizalmát erõsítené. Hölgyeim és Uraim! Elkerülte a kocsi a lovat, ez pedig nem biztonságos. Hol késnek a tulajdont tisztességgel, társadalmi közmegegyezéssel és nemzetközi elismeréssel rendezõ törvények? Azt hiszem, ez volna az elsõ és legfontosabb. Bizonytalan vagy a polgári demokratikus és a helsinki elvekkel ellentétes tulajdonrendezésnek még a hírétõl is meg fog ijedni a tisztességes tõke. Hol van a politikai biztonság, ahol néhány ezer ember több napig - idézem a miniszterelnök úr szavát - eseménysorozatban tarthat egy országot büntetlenül, ahol a lakosságnak kell négy nap múlva ellentüntetést szervezni? A miniszter urak közül ezt az ellentüntetést valaki vagy talán többen is súlyosan félreértelmezték. Ez a tüntetés kizárólag a demokrácia és a rend mellé állt. Ez nem gyõzelem volt, ez a budapesti polgárság kinyilvánította az akaratát: demokráciát és rendet akar. Ez egész más. És ne adja Isten, hogy megismétlõdjön egy ilyen tüntetés, egy ilyen ellentüntetés, mert nagyon félek attól, hogy akkor nemcsak a Parlament ablakait, hanem valami mást is beverhetnek. Ennek elkerülésére meg kell teremteni úgy a tõkének, mint mindannyiunknak a társadalmi biztonságot. December 2-án, vasárnap este A hét mûsorában igen cinikusan jegyezte meg+