RAJKAI ZSOLT (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Nem hiszem, hogy a hozzászólásom csendesítené a vihart. Nemcsak mint képviselõ, hanem mint államtitkár is kértem a napirend elõtti hozzászólási lehetõséget. A téma, amely indokolja a lépésemet, nemcsak most, hanem hosszú évek óta rendkívüli mértékben foglalkoztatja az ország közvéleményét, súlyos politikai válságot és gazdasági problémákat vetett fel. A bõs- nagymarosi vízlépcsõ építésével kapcsolatos vizsgálatokat, és a vizsgálatok eredményeinek néhány gondolatát szeretném ismertetni. A vízügyi ágazatnak a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumba történõ becsatolásával egyidõben - a kormánybiztossal egyetértésben - létrehoztunk egy különleges szakmai bizottságot, amely független minden korábbi vizsgálóbizottságtól, független a vízügyi ágazattól és más jogi formáktól. A vizsgálat eredménye a napokban a rendelkezésremre állt, ezt az eredményt szeretném most néhány szóval ismertetni. Feltehetõen a létesítménynek vízjogi engedélyezésével kapcsolatos anomáliák okozták a legtöbb félreértést, ezért elsõ lépésként a vízjogi engedélyek kiadásával, az elõmunkálati, illetõleg mûszaki megoldások elvi meghatározásának a vizsgálatával kezdte a bizottság a munkáját. A vizsgálat elvégzéséhez felhasználtuk az ügyben kiadott összes vízjogi és elõmunkálati engedélyeket, illetve a tervezéshez szükséges, tervezést megelõzõ mûszaki megoldás elvi meghatározásait, illetve a hajdani MSZMP Központi Bizottsága részérõl bár hiányosan, de rendelkezésünkre bocsátott jegyzõkönyveket és anyagokat. Ezt a vizsgálatot azzal a szándékkal tettem, hogy a még mindig feltételesen érvényben lévõ vízjogi engedélyt ezúton visszavonjam. Tájékoztatom az Országgyûlést, hogy ezt nem tehetem meg. Nem tehetem, mert - bár a legkisebb létesítménynek, egy áteresznek, egy csatornának is vízjogi engedélyt kell, hogy kérjen az építtetõ - sem elvi, sem vízjogi építési engedélyét vízjogi hatóság nem adta ki. Az engedélyezést kötelezõen megelõzõ, és már a tervezéshez jogosító mûszaki megoldás elvi meghatározása, elvi engedély szükséges minden vízi munkálathoz. A kérdés, hogyan történhetett meg az, hogy ezt a nagy mûvet, amely rányomta súlyos terheit, anyagi és politikai terheit az országra, mégis elkezdték építeni. Visszamenõleg kutatva az intézkedéseket és a rendelkezésre álló anyagot, kiderült, hogy már 1958. augusztus 5-én született az MSZMP Központi Bizottságának ülésén egy határozat, melynek résztvevõi: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Fock Jenõ, Komócsin Zoltán, Nemes Dezsõ, Somogyi Miklós, Dégen Imre, Friss István, Ajtai Miklós és Csicserics István. Ezen a párthatározaton alapul tehát a bõs-nagymarosi vízlépcsõ, korábbi elnevezésén vízierõmû építésének a megindítása. A határozat többek között a következõket mondja ki: "A Duna vízi energiájának hasznosítását helyesli és elfogadja. Sorrendben elõször a nagymarosi erõmûvet kell megépíteni. 2. Tartsuk magunkat a KGST-ben létrejött megállapodáshoz. 3. Az erõmûépítést 15 éves gazdasági tervben kell megvalósítani. Az államhatár az üzemvízcsatorna sodorvonalán haladjon." A legmegdöbbentõbb: ezeket az elveket abban az esetben is érvényesíteni kell, ha számunkra hátrányt jelent. E határozat alapján a magyar Kormány kormánybiztosságot hoz létre ennek végrehajtására, melynek vezetõje Apró Antal volt. A határozat szerint a tervezetet 1958. október 1-jéig át kell adni. Ezután beindult egy gépezet, mely soha jóvá nem tehetõ károkat okozott a Duna magyarországi szakaszának környezetében, mely elviselhetetlen terheket jelentett a nemzet gazdaságának, és az ügy azóta is hullámzó és jogos felháborodással a vízügyi ágazat csaknem megsemmisítését jelentette, holott az ágazat ez ügyben inkább szenvedõje, mint kezdeményezõje volt a "Dunaszaurusz" megépítésének. Erre utal, hogy már 1976- ban az OVH vízkészlet-gazdasági központjában programokon belül elkészült a magyarországi Felsõ-Duna-térség összefoglaló vízminõség-védelmi regionális terve, mely teljes mértékben elítéli és elutasítja a vízlépcsõ építését, és felhagyásra ítéli azt. Ennek ellenére 1977. szeptember 15-én Kádár János és Gustáv Husák pártvezetõk közös közleményben jelentik be a bõs-nagymarosi vízlépcsõrendszer építésére és üzemeltetésére vonatkozó elhatározást. A közvélemény tájékoztatása ez esetben húsz évet késett! Ugyanakkor a program már 1957-ben beindult. Ezt megelõzõen 1966 szeptemberében az MSZMP Politikai Bizottsága foglalkozott a mû kérdésével. Jelen volt Fehér Lajos, Nemes Dezsõ, Fock Jenõ és szinte az elõzõ grémium, hogy a következõ tervidõszakban a létesítmény megépüljön. Ennek a határozatnak az értelmében kezdõdött el a mû építése, és folytatódott egészen 1981-ig, kisebb-nagyobb megszakításokkal és különbözõ akadályok leküzdésével. 1981-ben szintén az MSZMP Politikai Bizottsága - a résztvevõk felsorolásától most eltekintek, mert részben ugyanazok, akik elõbben voltak - megállapodott, hogy különbözõ körülmények miatt bekövetkezett változások miatt a vízierõmû megépítését 1990-ig halasszák el. És csak most, és csak ekkor vetõdött fel elõször, hogy a környezetvédelmi, ökológiai érdekek is figyelembe veendõk! Kádár és Husák megállapodása, hogy 1982-ig az építés módját meg kell határozni, és a megvalósításról sohasem mondanak le, nem egyeznek bele a tartós szüneteltetésbe sem. Majd az 1984. március 27-én tartott ülésen vetõdött fel elõször, lényegesen ellentétes érdekeket is hangoztatva a vízhozam, a vízminõség, a talajviszonyok és más ökológiai kérdések éles vitája. Az itt lévõ szakértõk már élesen elítélték és ellenezték a vízmû megépítését. Ennek ellenére jellemzõ, hogy 1984. július 5-i keltezéssel az MSZMP agit- prop. osztálya - Lakatos Ernõ vezetésével - jelenti a KB-nek, hogy ellenakciók kezdõdnek a vízmûépítéssel kapcsolatban, melyek elsõsorban politikai jellegûek, de cselekedeteiket a természetvédõk köntösébe kívánják csomagolni - ez politikai veszélyt jelent. Ennek ellenére kapkodó környezetvédelmi vizsgálatokba kezdenek, ennek feltétele és feltételezett eredménye az kell, hogy legyen, hogy a vizsgálat végül is bizonyítsa be, hogy a vízmû építésének folytatása nem okoz súlyos, jóvátehetetlen kárt. Ennek alapján a Politikai Bizottság határozatot hozott, melyben sürgeti a beruházás továbbfolytatását és befejezését. 1989. március 2-án hozta tudomására az MSZMP KB-nak Lukács János, hogy a kormányképviselõk többsége nem támogatja a vízmûépítést. Ennek alapján május 13-án a Kormány felfüggeszti azt. Ez a rövid nacionáléja a vízmûépítés legutóbbi idõszakának. Az ügy jogi, kár- és felelõsségi kérdései akként összegezhetõk, hogy a titkos pártutasítások, KGST-tanácskozások, -ajánlások, illetve néhány szakmai grémium tanácskozásai döntötték el. Az a körülmény, hogy hatályos jogszabály ez idõben még nem állt rendelkezésre, nem mentesíti a határozathozókat, mert maga a határozat is súlyosan sérti az Alkotmányt, még akkor is, ha a korábban jelzett - ahogy idéztem: akkor is folytatandó, ha bennünket hátrányosan érint - kijelentés, a határozatok ilyen formában nem valósultak meg. Súlyosan sérti nemzeti szuverenitásunkat az akkori körülmények között még elfogadott államközi szerzõdés, mely a szerzõdés módosításának, megszûnésének esetére semmilyen semleges eljárási fórumot nem jelöl meg. Ez a mai napig is komoly nehézséget okoz a két állam megegyezésében. A korábban elmaradt elõtanulmányok és elvi engedélyek hiányát nem pótolja egy 1980-ban született OVH-rendelet sem, miszerint ilyen nagyberuházásnál az egységes terv pótolná az elvi engedélyt. Ez a rendelet visszamenõ hatállyal nem mentheti fel a határozathozókat! A politikai jellegû joghátrányok közül elsõsorban azt kell kiemelni, hogy a probléma még ma is napirenden van, és mint ilyen, hat a lakosság politikai közérzetére. Súlyosan befolyásolja a nagymarosi vízlépcsõ ügyének helyzete az ország közvéleményét. Károsan befolyásolta a közvéleményt az is, hogy a Németh-kormány 1988. szeptember 7-én elfogadta a vízlépcsõrendszer felépítésére vonatkozó elõterjesztést, majd hat hónappal késõbb, 1989. május 13-án felfüggeszti azt. Eltekintve azoktól a kül- és nemzetgazdasági károktól, amelyeket a nyolc hónapon belül megváltoztatott, elhamarkodott döntés okozott, a Németh-kormány eljárása éppen akkor okozott politikai kárt hazánk nemzetközi megítélésében a sorsdöntõ 1989-es évben, a nyugat-európai, valamint a külföldi magyarság tétlen támogatása miatt+, hanem azért is, mert eljárásuk következtében a korábban elõadotthoz képest napjainkig is hat. Összefoglalva: a mû megépítésének elhatározása során az országot súlyos gazdasági hátrányok, politikai sérelmek, alkotmánysértés érte, és szükségesnek látom a bõs-nagymarosi vízlépcsõrendszer építésének bûnös közremûködésében résztvevõket felelõsségre vonni. (Taps a kormánypártok részérõl.) Ez meghaladja a tárca hatáskörét, de a felelõsség megállapítására, az ügy teljes kivizsgálására a teljes vizsgálati anyagot a szükséges mértékben és terjedelemben a vizsgálóbizottságok elé bocsátom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)