DR. TÓTH ALBERT JÓZSEF (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A téma napirendre tûzését röviden kívánom indokolni. Remélem, hogy a közeli jövõben, ha a megtárgyalására is sor kerül, módom lesz bõvebb indoklással is élni. Most csak a lényeget. Elõször: van-e elõzménye az Alföldre vonatkozó tájvédelmi és tájhasznosítási kérdésekkel összefüggõ jogi szabályozásnak? A válasz határozott igen. Csak tallózva és kiragadásként elég idéznem az 1791-es LVII. törvénycikket az erdõk fenntartásáról, amelyet törvények egész sora követett, köztük Kán Károly javaslatára az 1923-ban elfogadott híres alföldfásítási törvény. Az 1807. évi XX. törvénycikk pedig már igen markánsan ragadja meg a tájvédelem és a tájhasznosítás együttes értelmezését, ami - idézem - "a futóhomok által okoztatni szokott károk elhárításáról és az általa elöntött területek termõvé tételének módjáról" beszél. Sajnos, napjainkra, az Alföldre vonatkozóan is, különbözõ jogszabályok olyan tömege gyûlt össze, hogy ebben a jogszabály-dzsungelben még az egykor oly fontos részterületek szabályozása is kétségessé válik. Márpedig a porosodó, ásatag jogszabályok hatástalanok. Az is igaz, hogy az Alföldre mint tájra egy egységes, keretjellegû jogszabály nem született meg - hangsúlyozom, hogy "tájra", ami nem azonos a területén fekvõ megyék és régiók összességével, hisz annál többrõl és másról van szó. A táj mint természeti, történelmi, gazdasági és kulturális egység megkívánja, hogy védelmérõl és hasznosításáról egységes szemlélet alapján alkossunk törvényeket. Legyen ez így a hamarosan megszületõ új törvények esetében is, mint például a földvédelemrõl, a tájvédelemrõl, a természetvédelemrõl szóló törvények esetében is. Másodszor: mi az értelme, szándéka a most beterjesztett indítványnak? Alapvetõen az, hogy a törvényalkotó munka során az Alföldre is irányítsa a figyelmet. Vesse fel azokat az égetõ gondokat, amik már most, de a jövõben még fokozottabban fognak jelentkezni, egyben vázolja azokat a tájban rejlõ adottságokat, értékeket, amiket okvetlenül meg kell védenünk, de amiket értõ módon szolgálatunkba is állíthatunk. Gondolok itt a megrekedt, más szempontból elhibázott, a táj lehetõségét figyelmen kívül hagyó ipartelepítésekre, a drágán termelõ, agyonkemizált mezõgazdaság gondjaira, a termõföld területének vészes fogyatkozására, a talajerõ nagymérvû romlására, a talajvíz és belvízgondok gyakori jelentkezésére, az alföldi táj közismert fátlanságára, vizeinek védelmére, de ugyanígy gondolok a mezõvárosi és falusi településszerkezet hagyományõrzõ fejlesztésére, a tanyai gazdálkodás lehetõség szerinti visszaállítására, a környezetbarát gazdálkodás elterjesztésére. De említhetem a termálvízkincs ésszerûbb hasznosítását, megóvását, a gyógy- idegenforgalom és az alföldi turizmus fellendítését, európai, sõt, világértéknek számító pusztai és vízi élõhelyeink védelmét is. Harmadszor. Óhatatlanul fölvetõdik a kérdés, hogy mindezekre lesz-e elegendõ anyagi fedezetünk. Ez bennem is fölmerült - illúziókat nem táplálok. Csak példaként említem, hogy a - szerencsére fellendülõben lévõ - termálvíz- hasznosítás is igen költséges, hiszen gondoskodni kell a vízvisszaforgatásról, ha nem akarunk rablógazdálkodást folytatni. Mégis azt mondom, az egyik legnagyobb költségkímélõ beavatkozás, ha kárt nem okozunk - márpedig ezt tettük bõségesen. Egykor gyapottermõ rónává varázsoltuk a Hortobágy birkajárásait, naponta irtjuk ma is védett ártéri erdeinket, szennyvíztisztító tavaknak tekintünk megannyi esetben európai értéknek minõsülõ morotvákat, milliárdokat pazaroltunk el a roszszul végrehajtott melioráció során, egyes vízparti üdülõtelepeink ma már a Balatonhoz hasonlón zsúfoltak. A jövõben csak egy dolog szolgálhat mentségünkre és javunkra: ha a tájba úgy avatkozunk be, hogy valamennyi esetben az ökológiai elvek és az ökonómiai érdekek összhangban vannak. Magyarul mondva: ha megteremtjük a természeti viszonyok és a gazdálkodás harmóniáját, ha a rövidlátó, kapzsi gazdálkodást fölváltja a bölcs elõrelátás. Negyedszer: kik mûködtek közre a tervezet elkészítésében? Harmincegy szakértõ, az Alföldet jól ismerõ, neves elméleti és gyakorlati szakember. Véleményezte a tervezetet számos intézet, szervezet, társulat is. Tõlük több mint 70 javaslat érkezett. Megtárgyalta, s egy tartózkodással támogatta a tervezetet a Parlament környezetvédelmi bizottsága is. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ez a tervezet nem valami ellen, hanem valamiért született. A véleményezõk modellértékûnek tekintik bizonyos értelemben, és javasolják, hogy hazánk más tájaira is indokolt lenne hasonló komplex elgondolás megalkotása. S végül tisztelt Ház: tisztában vagyok azzal, hogy az Alföldhöz való kötõdést, ragaszkodást jogi eszközökkel nem lehet szabályozni. Az Alföld szeretetére nem lehet jogszabályt alkotni. Mindenkinek saját belátására van bízva, hogy az Alföldet egy unalmas, sivár vidéknek tekinti-e, avagy Petõfi Sándor megszállottságával benne honát leli. Egy bizonyos: az Alföld rejtõzködõ értékeit fel nem mérni mulasztás, adottságait pedig kiaknázatlanul veszni hagyni történelmileg késedelem. Köszönöm. (Taps.)