DERDÁK TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Államtitkár Asszony! A pedagógustársadalom évek óta feszülten figyeli a közoktatás irányításának átszervezését. Jó dolog, hogy a tanügy ezentúl nem központi irányításra fog épülni, hanem autonóm iskolákra. Abban reménykedünk, hogy az Országos Pedagógiai Intézet megszüntetése ebbe a folyamatba illeszkedik. Az OPI utódja, az Országos Közoktatási Intézet egyebek között abban különbözik elõdjétõl, hogy nem háttérintézménye a minisztériumnak. Ez egy tudományos intézet, amelynek munkatársai hivatali besorolásuk szerint tudományos munkakört látnak el, nincsenek hatásköreik, kivették õket az állami felelõsségi rendszerbõl. Az intézet kutatni, fejleszteni és innoválni akar, ami magyarul annyit jelent hogy nem akar függeni a szakmai közeg napi igényeitõl. A minisztérium nyilván nem tudja átvenni a szakmai háttérfeladatokat, hiszen nem kívánatos az apparátus létszámának a felduzzasztása. Ilyen helyzetben felvetõdik sok-sok tantárgy-menedzselési hatáskör, melyet senki nem fog ellátni, miközben már két oktatáskutató intézetünk is van. A frissen életre hívott társadalmi munkában mûködõ Idegennyelvi Tanács nem megoldás, hiszen ez egy konzultatív testület, amely minden tekintetben ad hoc jellegû. Összeállítói például a Goethe Intézet és a British Council szakértõinek bevonására gondoltak, de a fõvárosunkban évtizedek óta különleges szakmai értékeket felmutató olasz intézet és francia intézet valahogy elkerülte a figyelmüket. Pedig valakinek mégiscsak ellenjegyezni kellene közoktatás-fejlesztési szempontból az olyan nagy reményû ötleteket, mint az, hogy Szombathelyen francia szakot indítanak be a fõiskolán, miközben a szakmai háttér úgy fest, hogy egész Vas megyében három fõ franciatanár dolgozik. Nem értjük, hogy ki fogja szervezni a tanárok hazai és külföldi továbbképzését, ki fogja elvégezni az új metódusok kipróbálásával kapcsolatos szervezési feladatokat. Példátlan és a tanév menetrendjében megengedhetetlen dolog, hogy a tanulmányi versenyek angol nyelvû fordulói máris heteket késtek. A kétnyelvû gimnáziumok csak miniszteriális szinten, csak oktatáspolitikailag vannak kézben tartva, szakmailag gazdátlanul lebegnek. Mosonmagyaróváron és Mezõberényben a német kétnyelvû gimnáziumok már jó ideje, minden elõzetes elképzeléssel szemben magyarul oktatják a biológiát. Végezetül: ki felel a nyelvoktatás külkapcsolataiért? Tessék elképzelni tisztelt Ház, hogy a francia kormány öt magasan képzett szakembert alkalmaz Budapesten csak azért, hogy a hazai általános- és középiskolákban jól haladjon e világnyelv oktatása. Ennek az öt szakembernek - tudományos kutatókat leszámítva - egyetlen partnere sincs a magyar tanügyi adminisztráció részérõl. Az Országos Közoktatási Intézet szolgáltató részlegében dolgozó idegennyelvi szakreferens akkor sem tudná áttekinteni a hazánkban oktatott nyelvek metodikai és szakemberhelyzetét, ha valami különleges nyelvzseni volna, nem pedig egy egyébként kitûnõ volt oroszszakos kolléga. (Szórványos taps.)