BEKE KATA mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Örömmel válaszolok a kérdésére, mert nem arról van már szó, hogy fontolgatjuk a szakszervezetekkel való tárgyalást, hanem folyamatosan tárgyalunk a különbözõ szakszervezetekkel. Az utolsó tegnap volt, az elsõ jó néhány héttel ezelõtt, és természetesen folyik tovább ez az egyeztetés. A közoktatás területén szervezett nyolc legnagyobb szakszervezettel tárgyalunk, a kultúra területén 18 ilyen szakszervezet mûködik, a felsõoktatásban foglalkoztatottaknak pedig 12 szakszervezetével tárgyaltunk. Visszatérve a legégetõbb kérdésre, a közoktatásra, közösen állapítottuk meg azt, hogy milyen mértékben tudunk béremelést elérni a rendelkezésünkre álló keretek között. Teljes volt a konszenzus abban, hogy összesen 42 százalékos fizetésemelést terjesztett elõ a tárca. Ebben benne foglaltatik az a 10 százalék, ami az elmaradt, még Glatz Ferenc minisztersége alatt megígért béremelés utolsó harmada volna, 20 százalék fizetésemelés, és az egyéb értelmiségi anyagi ágazatoktól való elmaradás, amelyiknek a mértéke azért hála istennek nem 50 százalék, annyira nem fekete a világ, de éppen elég nagy, és azok a jövedelmek sem nagyok. Úgyhogy ezt szerettük volna elfogadtatni, ez a 42 százalék került a Kormány elé. Az ország ismert helyzetében errõl - sajnos - nem lehet szó, minden bizonnyal a 30 százalék lesz az, amelyik a Kormány által is elfogadásra kerül. Ennek egyébként 7,7 milliárd a vonzata, a 42 százalék 15 milliárdot jelentett volna. Látom a pénzügyi államtittkár kollégám arcán azt, amit mint lehetõségrõl, mint irrealitásról szóban is hallottunk. Nemcsak a bérrendszerrõl tárgyaltunk egyébként, pontosabban errõl a százalékos fizetésemelésrõl, hanem egy új bérrendszer kialakításáról is. Ugyanis nem kívánjuk a most feltehetõen csak 30 százalékos, a jövõben reméljük, hogy sokkal nagyobb fizetésemelést az eddigi automatizmus szerint a pedagógusoknak juttatni, amely szerint a kis fizetésû kis emelést kap, a nagy fizetésû nagy emelést kap. Ezen szeretnénk változtatni, és helyrehozni az ország egyes részei és Budapest, illetve Budapest egyes kerületei közötti fizetési aránytalanságokat is. Ez a tárgyalás a közeljövõben fog folytatódni a különbözõ szakszervezetek és szakértõk bevonásával. Természetesen a demonstrációról tudunk. Azt is tudjuk, hogy a szakszervezetek egyike nem tüntetést, hanem nagygyûlést szervez, éppen azért, mert tudatában van az ország helyzetének. Magam egyébként személy szerint nagyon örülök annak, hogyha a kollégák artikulálják a saját érdekeiket. Ez a magánember véleménye volt, és nem a tárca válasza. Végezetül, gondolom ez is bizonyítja azt, hogy változatlanul stratégiai ágazatnak tekintjük az oktatást. Nem nyugszunk bele abba a siralmas állapotba, amelyben van. Tudjuk azt, hogy nem történt meg az eredeti tõkefelhalmozás az oktatásügyben a hatvanas-hetvenes években, amikor megtörténhetett volna, de azt is tudjuk, hogyha itt a lehetõségek szerint, sõt annál egy kicsit többet nem fordítunk az oktatásügyre, akkor a jövõt tesszük tönkre. Kérem képviselõ urat, szíveskedjék válaszomat elfogadni. (Taps.)