DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársam! Sokféle irányba mutató gondolatsort indított el a tisztelt képviselõnõ interpellációjával. A korábbi jogszabályok, amelyek a szociális területet szabályozzák, különbözõ idõszakokban születtek, mintegy a 60-as évek közepétõl, és így természetszerûleg más-más gazdasági feltételrendszerre épültek. És épp ez az egyik gond! Ma is állandóan változó gazdasági feltételrendszerben élünk. Mire alapozzuk a szociális ellátási törvényt? A készülõ szociális törvény az Alkotmányban és a nemzetközi egyezményekben rögzített szociális jogokat fejti majd ki, elsõsorban azokat, amelyek az állam aktív közremûködését igénylik. E törvény egyúttal részletezni fogja a szociális jogok általános garanciáit is. Ma ezen a területen rendeletek és utasítások vannak, ezek helyébe az egyes ellátási formákra, illetve a szociálisan érintett csoportokra vonatkozó törvényeknek kell lépniük. Úgymint gyermek- és ifjúságvédelmi szociális ellátások, munkanélküliek szociális ellátása, társadalombiztosítási, illetve azon kívüli pénzbeli ellátások, lakhatást szabályozó törvény, fogyatékosok különleges szociális ellátására, szociális intézmények mûködésére és igénybevételére vonatkozó törvény. De azt gondolom, hogy ígérgetésekbõl a képviselõnõnek már elege van. A szociális ellátási törvény rendszerében, ha német mintára próbálnánk irányt venni, tudnunk kell, hogy nem áll rendelkezésünkre tíz esztendõ, amibe ennek a törvénynek a kidolgozásra kerül. Napjainkban a sürgetõen fellépõ igényeknek két oldala van. Szükséges az is, hogy a mai helyzettel ki-ki tisztában legyen Az önkormányzatokban dolgozók és a lakosság egyaránt ismerje a hatályos jogokat és kötelezettségeket. Ezért kívánatos a jelenlegi jogszabályok rendszerezése, a területen dolgozók szakmai képzése, továbbképzése és a lakosság ismereteinek bõvítése. Ez azonban természetesen nem elegendõ. A jövõ év elsõ felében látjuk reálisnak azt, hogy elsõ olvasatra alkalmas módon legalább a Parlament elé terjesszük a szociális törvénykezési csomagot. Az interpelláció három hivatal és egy központi segélyalap helyzetére is kitér. A segítõ hivatalt az önkormányzatokba képzeltük, ezek megvalósítására központi intézkedések nem, legfeljebb módszertani tanácsok adhatók. A minisztériumnak nyilvánvalóan nincs joga beleszólni az önkormányzatok belsõ rendjébe. A közösségvédõ intézet elméletibb jellegû elgondolás, a költségvetés súlyos helyzete miatt erre 1991-ben nem kerülhet sor. A tanácsadó irodát - talán jobb lenne tanácsadó szolgálatot mondani - a PHARE-program keretén belül kívánjuk megszervezni, amennyiben pályázatunkat az Európa Tanács elfogadja. Ez a tanácsadó iroda egyaránt kívánja mind az önkormányzatokban dolgozó emberek, munkatársak, hivatalnokok szakmai segítését, mind a hozzá forduló egyének szakmai irányítását. A társadalmi segélyalap nonprofit szolgáltatások mûködését szeretné támogatni. Pénzügyi fedezetét részben a Kormánynak kell biztosítania; ennek feltételei ugyancsak hiányoznak. Tervezzük, hogy a reményeink szerint felfutó privatizációs bevételek egy részét ebben az irányban használjuk fel. Ezenkívül a minisztérium már most létrehozott egy alapítványokat támogató központi pénzalapot részben saját, részben külföldi erõvel; ez januártól mûködni fog, és a helyi erõforrásokat kívánja gazdagítani. Még egyszer köszönöm az interpellációt, és kérem válaszom elfogadását. (Taps.)