DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! Szeretném elõrebocsátani, hogy a válaszban, mint érintett miniszter természetesen jogi választ kívánok adni, az Ön interpellációjában felvetett igen súlyos politikai probléma politikai kezelést igényel. Kérem tehát a válaszomat úgy értékelni. Szeretném hinni, hogy az interpelláció most már pontosított törvényhely, nem a szervezkedés, hanem a gyülekezési és egyesülési jogra való utalást tartalmazza. Nos, egyetértek a képviselõ úrral abban, hogy a társadalmunkban és általában egy adott jogállam társadalmában az egyesülés szabadságának olyan nagy alkotmányos jelentõsége van, amelynek a büntetõjogi és egyéb védelme garanciákat kell, hogy nyújtson annak gyakorlása érdekében. Az egyesülés szabadságának a korlátozása tehát nem egyszerûen egyfajta szabadságjog korlátozása, hanem a szuverenitás, a demokrácia korlátozása. Ezért az egyesülési jog mint alapvetõ emberi szabadságjog jelentõségéhez mérten büntetõjogi védelemben részesül hazánkban is. Nem szeretném sem a tisztelt Országgyûlést, sem a tisztelt képviselõ urat untatni itt a teljes tényállás ismertetésével, mégis hivatkoznom kell a büntetõ törvénykönyv 228/A szakaszára, amely szerint az egyesülési szabadság megsértésének minõsül, ha valaki mást egyesülési jogának gyakorlásában erõszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz. Szeretném ebbõl a tényállásból kiemelni a fenyegetés szót. A fenyegetést a hatályos Büntetõ törvénykönyvünk értelmezõ rendelkezései között akként magyarázza, hogy súlyos hátrány kilátásba helyezése is fenyegetésnek minõsül, hiszen ez alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet ébresszen vagy keltsen. A bûncselekmény bûntettet képez, és a Btk. ilyen szabályozás alapján három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ. Ezért természetesen, ha valakit álláspontja kifejtése végett az említett módon akadályoznánk egyesülési jogának gyakorlásában, akkor feljelentés, bejelentés vagy hivatalból történõ észlelés alapján büntetõ eljárásnak van helye, és ennek alapján a szigorú felelõsségre vonás nem kerülhetõ el. A képviselõ úr által említett és a jogaival élni akaró munkást átszervezés vagy létszámleépítés miatt ért jogsérelem esetén természetesen különbözõ munkaügyi jogszabályokat is értelmezni kell. A Munka Törvénykönyve és számos más munkajogi jogszabály, végrehajtási rendeletek ezt a kérdést elég alaposan szabályozzák. Ezek közül egyet emelnék ki. Általános alapelvként tartalmazza a Munka Törvénykönyve, hogy a dolgozó munkaviszonyának megszüntetése esetén természetesen kerülni kell a munkáltatónak a joggal való visszaélés lehetõségét. Joggal való visszaélésnek minõsül a jog gyakorlása, mármint a felmondási jog gyakorlása ebben az esetben, ha az a jog rendeltetésével össze nem férhetõ célra irányul, különösen ha a bírálat elfojtására, a dolgozók jogainak és törvényes érdekeinek csorbítására vezetne. Ezek elég közismert alapelvek, ezeket nem kívánom tovább ismertetni, hiszen valószínûleg a képviselõ úr is tisztában van ezekkel. Természetes, hogy aki jogával visszaélt, ezért az alkalmazott felelõsségre vonáson kívül különbözõ következményeket is kell, hogy viseljen. Nyilvánvaló az is, hogy akinek terhére a visszaélés történt, semminemû hátrány nem érheti. Végeredményben a Munka Törvénykönyvének 31. szakaszának (1) bekezdése, amely rendelkezik arról, hogy a munkáltató jogellenes intézkedése folytán megszüntetett munkaviszony esetén a dolgozót olyan helyzetbe kell hozni, mintha munkaviszonya meg sem szûnt volna, ezt a kérdést jogilag orvosolja. Magától értetõdõ természetesen, hogy ezek a hatályos munkajogi és büntetõjogi szabályok ugyan kellõ jogi biztosítékot nyújtanak az egyesülési jog törvényes keretek között történõ gyakorlására, ehhez képest a közös feladatunk "csak" az lehet, hogy a gyakorlatban is érvényt tudjunk szerezni a hatályos jogszabályoknak, és ez nyilván mindannyiunk kötelessége, beleértve képviselõ urat is, aki egyéni kerületben megválasztott képviselõ: a tudomására jutott konkrét eseteket természetesen fel kell dolgoznia, az általam említett módon büntetõ eljárásnak is van helye, és a vonatkozó példában is érintett érdekképviseleti szerveknek is nemcsak joguk, hanem kötelességük is ezekben az esetekben eljárni. Kérem még egyszer képviselõ urat és a tisztelt Országgyûlést, hogy a válaszomat jogi válaszként értékelje, mert a felvetett politikai problémák politikai kezelést igényelnek és természetesen meghaladják egy interpellációra adandó válasznak nemcsak idõtartamát, hanem fajsúlyát is. Köszönöm szépen. (Taps.)