KÁDÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az adónemekkel kapcsolatos általános vitában két dologról kívánok szólni. Egyrészt az egyházaknak, valamint a nemzetiségi és etnikai kisebbségeknek nyújtandó közvetett támogatási formáról, másrészt külön az egyházak támogatásának a szükségességérõl. A közvetett támogatási forma jól kiegészítheti a pártállamtól örökölt, inkább jelképes mértékû, mint valóságos támogatások rendszerét. Úgy gondolom, ha a kitûzött politikai cél a világnézeti és származási kisebbségi szervezetek mûködõképességének az elõsegítése, akkor ezt a célt elõjogok, kivételezett helyzet biztosításával, teljesíthetetlen pénzügyi követelések foganatosításával csak elvéteni lehetne. Az excepció, a kivétel ugyanis mind a többi európai nyelven, mind a magyarban kiemelést, kiragadást is jelent. A kivétellel együtt járna az elszakítás, az eltávolítás attól a társadalomtól, amelybõl az egyházak vétettek, s amelynek szerves részei a nemzetiségi és etnikai kisebbségi szervezetek is. Jómagam mint gyakorló református lelkész és mint egy többnemzetiségû választókerület képviselõje, valamint szabad demokrata képviselõtársaim ezt nem akarjuk. S hiszem, hogy mások sem e házban. Úgy gondolom, sokan vagyunk itt olyanok, akik igazán szeretnénk elõsegíteni az egyházak teljes, anyagilag is független mûködését, s a nemzeti és etnikai kisebbségek eleven jelenlétét e társadalomban. Nekünk tehát más, a törvényhozás részérõl még elfogadható, még megengedhetõ segítségnyújtáson kell törnünk a fejünket. Az egyházak és nemzeti kisebbségek anyagi önállósága természetesen csak távlati cél lehet. Egyelõre szükséges az átörökölt támogatási rendszer továbbvitele, ugyanakkor a közvetett támogatási rendszer, az új mechanizmus kiépítése, amely új támogatási rendszer csak csekély mértékben érinti a költségvetést - mint ahogy azt Soós Károly Attilától hallottuk -, ugyanakkor igen jelentõs az érintett társadalmi csoportok számára. Másodszor felvetõdhet a kérdés: miért van szükség egyáltalán az egyházak támogatására. S errõl hadd szóljak külön. Egy ezt célzó módosítóindítvány-csomagot nyújtottunk be a tisztelt Házhoz képviselõtársammal, dr. Mészáros István Lászlóval együtt, amely indítványokat a tisztelt Ház tagjai már részben kézhez kapták a 933-as számon, vagy ezután kapják majd kézhez. Ezek a módosító indítványok az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénymódosítási javaslathoz kapcsolódnak. Az egyházak a társadalommal együtt megszenvedték a totális államnak a lelkiismereti és vallásszabadság ellen indított hadjáratát, amely igen hatékony volt négy évtizeden át. A magyarországi vallásfelekezetek jelenlegi helyzetét hadd hasonlítsam ahhoz a madáréhoz, amelyet kalitkába zártak és lenyírták a szárnya tollát. Hála istennek, a rendszerváltás megalkotta a szabad vallásgyakorlat és a lelkiismereti szabadság törvényi kereteit, a madár kikerült a kalitkából, de a szárnya még nem nõtt ki. Ezeket a tollakat nem lehet visszavarrni vagy ép, de mesterséges szárnyakat ragasztani a helyükre. Szükséges tehát az idõ, a türelem s némi segítség ahhoz, hogy a madár újranöveszthesse a szárnyait, és szabadon repülhessen. Lefordítva a képes beszédet: szükséges kivárni, de e várakozásban elõsegíteni, hogy az egyházak mûködõképessé váljanak. Ezt a funkciójukhoz nélkülözhetetlen anyagi háttér megteremtésével s elsõsorban a megnyugtató, rövid távon végrehajtható és lezárható tulajdoni rendezéssel lehet elérni, valamint egy olyan, a modern polgári társadalom rendjébe illeszkedõ támogatási rendszer kidolgozásával, amely szükségessé vált. Ennek a támogatási rendszernek az egyik eleme az, amely az egyházak és az állam szétválasztását következetesen megvalósító államokban már jól mûködik, az adómentesség, bizonyos kedvezmények nyújtása az egyházak részére. Az adóalapcsökkentõ kedvezményekre gondolok. Ilyen kedvezményeket kell élvezniük az elõttünk fekvõ törvényjavaslat szerint is a szociális és oktatási, kulturális, illetve karitatív tevékenységet végzõ szervezeteknek és intézményeknek. Az egyházaknak nyújtott adókedvezményekkel az állam nem adná fel világnézeti semlegességét, amely a modern polgári társadalmi rend kihívása a számunkra, de ugyanakkor jelét adná annak, hogy elkötelezte magát az egyetemes emberi értékek támogatása mellett. Ezért kérem a tisztelt Házat, támogassa az egyházak és nemzeti kisebbségek számára nyújtandó szerény, de az õ szempontjukból jelentõs adókedvezményeket célzó törvénymódosítási javaslatainkat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)