CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Törvényhozási munkánk egyik legkritikusabb pontjához érkeztünk. Hazánkban a múlt örökségeként - szeretném hangsúlyozni: a múlt örökségeként - az eddig legkritikusabb költségvetést és az ezzel szorosan összefüggõ adótörvényeket kellene megalkotni viszonylag rövid idõ alatt. A helyzet tulajdonképpen évek óta majdnem ugyanaz. Leegyszerûsítve és hasonlattal élve: a Nemzetközi Valutaalap, a költségvetés és az adótörvények "Bermuda-háromszögében" vagyunk évek óta. Ebbõl a háromszögbõl csak a potenciális magyar gazdaság megteremtésével tudunk kitörni, ezért véleményünk szerint ennek kell mindent alárendelni, nemcsak a távlati jövõben, hanem már most is. Csak ennek a megteremtésével tud bekövetkezni a sokak által említett lakossági tehernek a csökkentése. Többszintû dilemmánk összetevõi a következõk. Hogyan lehet gúzsba kötötten elõrelépni - de mégis elõre kell lépni; hogyan szembesüljünk választóinknak tett ígéreteinkkel - mint ezt több elõttem hozzászóló már fölvetette - és nem utolsósorban az idõtényezõ. Dilemmánk feloldására frakciónkban a következõ vélemény alakult ki. A nemzet érdeke, hogy e kényszerítõ körülmények között is a legoptimálisabb megoldással, határidõre - tehát még ebben az évben - költségvetésünk legyen, és az ahhoz tartozó adótörvények is megalkotásra, illetve a módosítások elfogadásra kerüljenek. Ezért úgy gondoljuk, hogy akár hosszabbított ülésekkel, akár szombat-vasárnap feláldozásával is kerüljük el azt, hogy a fiatal magyar demokrácia elsõ évét jóváhagyott költségvetés nélkül zárjuk. Kerüljük el ezt az igen rossz jelzést az IMF és a nemzetközi pénzvilág felé. A választóinknak tett ígéreteinkkel való szembesülés: továbbra is valljuk választási programunk alapján, hogy a potenciális magyar gazdaság megteremtésének eddig is meghirdetett, de még meg nem valósított útja az egyedüli út, és ez a magántulajdon dominanciáján alapuló szociális piacgazdaság, a vállalkozás élénkítése. Ettõl nem kell eltérni ebben a kényszerítõ helyzetben sem. Természetesen adódtak ennek az évnek a folyamán olyan objektív körülmények, amelyek befolyásolják az új helyzetet, tehát a mostani helyzet nem azonos a tavaszi, a választások elõtti helyzettel. Mi hatpárti konszenzus elérésére törekszünk arra vonatkozóan, hogy éppen a jövõbeni felemelkedés érdekében egyrészt legyen az év végéig költségvetésünk, másrészt, hogy az ennek legfõbb fedezetét biztosító adótörvényekben a lehetséges változások átvezetésével szülessék meg a törvény. Ezeknek a változtatásoknak a határa nyilvánvalóan korlátozott. Nem lehet az áttörést, az annyira kívánt áttörést mind a három adónemben ebben az évben elérni, de az ebbe az irányba történõ mozgást a szûkített keretek között is lehetségesnek tartjuk. Szükségesnek tartjuk ugyanakkor ebben a vitában is leszögezni, hogy minél hamarabb jelöljük ki az adószabályozásban a rendszer jellegû változás, az áttörés irányát. Minél hamarabb. Nem ennek a vitának a konkrét témája, de ehhez haladéktalanul hozzá kell kezdeni, és ebben úgy vélem, a hat párt egyetértésével kell majd tovább munkálkodni. Az utóbbi szempontból a legproblematikusabb a vállalkozási nyereségadó. Mivel a vállalatok többsége még valós tulajdonosi motivációkkal nem rendelkezik, nem eléggé profit- és költségérzékeny, az Országgyûlés számára készített tájékoztató szerint is az adóeszközökkel történõ dinamizálás a jelenleginél súlyosabb gazdasági megrázkódtatásokhoz vezethet. Igen ám, de létezik Magyarországon egy már profit- és költségérzékeny vállalkozási szféra, aminek a bõvítésére törekszünk, és ez a magánszféra. Alapvetõ baj, hogy ennek a jövõ magját képezõ vállalkozói rétegnek nincs megfelelõ helye a szabályozásban, illetve össze van kötve az állami szektor tehetetlenségi nyomatékával. Az egyéni vállalkozók - mint ismeretes - választhatnak, vagy a jövedelemadó, vagy a nyereségadó hatálya alá tartozhatnak. Ez a választási lehetõség egyáltalában nem segít a problémáikon, azoknak a dinamizálási lehetõségeknek a megteremtésében, amelyre annyira szükség lenne. A most már korlátlan létszámú alkalmazottat foglalkoztatható magánszektor vállalkozó jellegénél fogva inkább a nyereségadóhoz tartozhatna, de nem véletlen, hogy továbbra is csak kis létszámban jelentkeznek be ide. Ez rámutat a helyzet tarthatatlanságára. A megküldött tájékoztató is rámutat a konstrukcionális változtatások szükségességére. A nyereségadó-törvény tárgyalásánál elengedhetetlennek tartjuk, hogy mi is rámutassunk: haladéktalanul meg kell kezdeni a jelenlegi nyereségadózási rendszer lebontását. Ennek egyik lehetséges útja a nyugat- európai gyakorlatnak megfelelõ társasági adózási szisztémára való áttérés. Mindenképpen biztosítani kell a teljes magánszektor - mely már most is költség- és profitérzékeny - olyan új szabályozását, amely valóban megfelel a vállalkozásélénkítésnek. Meggyõzõdésünk, hogy itt lehet adóeszközökkel is dinamizálni; nyilvánvaló, hogy nem egyetlen eszköz, de az adózás semmiképpen nem lehet közömbös. Errõl a helyrõl is kérjük a Pénzügyminisztériumot, hogy e rendszerbeli változás kialakítása az érdekképviseletek bevonásával úgy történjék meg, hogy a Parlament idõben, ne a költségvetés jóváhagyásának szorításában alkothassa meg az erre vonatkozó szabályozást. Konkrétan az elõttünk fekvõ törvényjavaslatokról. Elhangzott, hogy a nyereségadó csökkentése miért nem lehetséges. Lényegében azért, mert ez a gazdasági szerkezet, amely jelenleg még van, a múlt örökségeként nem költség- és profitérzékeny. Megítélésünk szerint - és ezzel kapcsolatban egy módosító javaslatot terjesztünk elõ még a mai napon - valahogy mégis meg kell találni azt a megoldást, hogy legyen adózással történõ dinamizálás. Itt most nem arra gondolunk - és nem keveredek önmagammal ellentmondásba -, hogy kizárólag a magánszektor részére biztosítsunk egy adócsökkentést. A jövõ útja tudniillik nyilván ez, de még a privatizáció nem történt meg, a fõ probléma itt, most és rögtön az, hogy a jelenleg meglévõ, mûködõ vállalkozások, amelyek többségében még az állami szektorhoz tartoznak, valamiképpen ki tudjanak lépni arról a holtpontról, amiben vannak. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a nyereségadó öt százalékpontos csökkentése lehetséges lenne olyan feltétellel, hogy az ágazati minisztérium meghatározza egy-egy vállalatnak, vállalkozásnak, hogy a gazdasági mutatóit - amely a költség- és profitérzékenységgel kapcsolatos - milyen módon javítsa, tehát feltételeket szab, és amelyik vállalkozás ezt a feltételt teljesíti, az megkapja az öt százalékos adócsökkentést. Semmiképpen nem törekszünk arra, hogy az állami adóbevételek csökkenjenek, sõt azt szeretnénk elõmozdítani, hogy növekedjenek, mert nyilvánvaló, hogy ennek rengeteg helye van, szociális szféra..., nem kell itt sorolnom. Tehát az állami bevételek növekedésére is gondolva fogjuk elõterjeszteni javaslatunkat, hogy mégis lehessen adócsökkentés egy szûk körben, a gazdaság dinamizálása érdekében. Az általános forgalmi adónál mi is egyetértünk azzal, hogy ez az adónem kell, hogy viselje a jövõben az adócentralizáció fõ részét. Egyetértünk azonban azzal is, hogy ezt az áttörést itt, most, ebben az évben - nem vagyunk benne biztosak, hogy a jövõ évben sem, ott már esetleg -, tehát most még semmiképpen nem lehet megvalósítani. A személyi jövedelemadóval kapcsolatban alapvetõ gondunk a valorizáció. Mi teljesen megértjük azt a lakossági, társadalmi igényt, hogyha infláció van - és ez egyelõre elkerülhetetlen -, akkor ezzel minden gazdasági szabályozásnak valahogy lépést kell tartania. Ezért mi arra kérjük a Pénzügyminisztériumot, hogy most, a törvénykezésnek ebben a hátralévõ rövid idõszakában vizsgálja meg a már benyújtott javaslatoktól függetlenül ennek a lehetõségét, elsõsorban a kis- és középjövedelmû rétegeknél. A vállalkozói nyereségadóval kapcsolatban elmondott elképzelésem, elképzelésünk tulajdonképpen kiterjedne a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozókra is, hiszen, amint rámutattam, ezeknek a zöme, tömege még itt adózik, mert nincs megfelelõ adózási rendszer, adózási konstrukció. Tehát itt is szeretnénk biztosítani ezt a lehetõséget valamilyen módon, hogy az az egyéni vállalkozó, aki tulajdonképpen bizonyos feltételek szabása mellett többet tesz a társadalom asztalára, elõsegíti a gazdaság élénkítését, az részesülhessen adócsökkentésben. És itt mi nem zárjuk ki teljesen az átalányadózásnak a lehetõségét sem. Azzal teljes mértékben egyetértünk, hogy az a fajta átalányforma, amely tulajdonképpen lehetõvé teszi a bújtatott jövedelmek képzõdését, az ne következzen be. De abban az esetben, amikor mégis elvárható az, hogy ez kizárásra kerül, tehát egy olyan konstrukciót keresünk, amelyben az átalányadóban részt vevõ adózó mindeképpen többet termel, az állami költségvetés bevétele mindenképpen növekszik és lehetõleg ki kell zárni a jövedelem-eltitkolást, tehát itt keressük ezt a fajta megoldást. Ezek a fõ irányaink. Ebben a hozzászólásomban még nem térek ki azokra a kisebb részletekre, amelyekkel kapcsolatban szintén beterjesztünk módosítási javaslatokat. Befejezésül szeretnék visszatérni kezdõ hasonlatomra, a Bermuda- háromszögre. Elhangzott már itt, hogy egy hajóban evezünk, talán ezért is lehet ezt a hasonlatot elõvezetni. Ez a Bermuda-háromszög tragikus lehet, az esetek többségében tragikus, mert onnan hajók nem jöttek vissza. De talán mégis volt hajó, amely megmenekült. Én úgy vélem, hogy az elmúlt években, amint erre már rámutattam, amikor hasonló helyzetben vergõdtünk - nyugodtan merem használni azt a szót, hogy vergõdtünk - ebben a hármas szorításban, amelyet bevezetõmben felvázoltam, tehát a múltban, úgy vélem, nem volt komoly kilátás arra, hogy ebbõl a Bermuda-háromszögbõl kikerüljünk. De az én megítélésem, a mi frakciónk megítélése szerint azért itt Magyarországon nemcsak politikai, társadalmi változás következett be, hanem a gazdaságban is megindultak olyan reálfolyamatok, amelyek alapját képezik annak, hogy a jövõben bízzunk, a gazdasági válság megoldásában is bízzunk. Ezért mondom én azt, ennél a hasonlatnál maradva, hogy ebben a Bermuda-háromszögben minden nehézségünk ellenére, minden szorító helyzet ellenére most már kedvezõ szelek fújnak. Ezeket a kedvezõ szeleket ki kell használni. Még egyszer hangsúlyozom, hogy már most, ezeknél a törvényjavaslatoknál próbáljuk megalkotni a lehetséges optimális változtatást, de semmiképpen nem a költségvetés kárára, de mindenképpen a gazdaság élénkítésére. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)