BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az adózás rendjérõl szóló törvényjavaslat vitalezáró összefoglalójának az elmondására tennék kísérletet. Amikor november 20-án a Kormány megbízásából Önök elé terjesztették az adózás rendjérõl szóló törvényjavaslatot, miniszter úr hangsúlyozta, hogy ennek a törvénynek egyidejûleg két, egymástól elszakíthatatlan követelményt kell kielégítenie. Az adózói jogok tiszteletben tartása és garanciákkal történõ védelme mellett biztosítania kell a közkiadások fedezetét elõsegítõ szabályozást. Olyan eszközöket kell tehát az adóhatóságoknak a kezébe adni, amelyek alkalmasak arra, hogy az elõírt kötelezettségek teljesítését elõírhassák, és azoknak érvényt is szerezhessenek. E két követelmény egyidejû érvényesítése kényes egyensúly, amelyet a törvényjavasalt igyekszik megvalósítani. Az általános és a részletes vitákban elhangzottak igazolták elõzetes elképzeléseink alapvetõ helyességét. A nyolc képviselõ által beterjesztett 63 módosító indítvány egyike sem vitatta a javaslat koncepcióját. A kisebb- nagyobb jelentõségû, változtatást célzó indítványok pártállástól független, közös jellemzõje, hogy velünk együttgondolkodva a jobbító szándék érezhetõ ki belõlük. Ezért minden módosító indítványért köszönetet mondok. Az indítványok közül nyolc olyan érkezett, amellyel minden fenntartás nélkül azonosulni tudunk, így azok beépítését a törvényjavaslat szövegébe támogatjuk. Vannak olyan módosító javaslatok, amelyek törekvésével, szándékával szintén egyetértünk, de csak kisebb módosításokkal, vagy átmeneti szabályok beiktatásával tartjuk elfogadhatónak. Ezért ezek esetében az alkotmányügyi bizottság Önök által megismert módosító indítványát támogatjuk. Itt most csupán azokra a javaslatokra térnék ki, amelyek elfogadásuk esetén jelentõs változást hoznának ugyan az adózás rendjében, de a magunk részérõl vitatkozunk velük, mert elfogadásuk esetén vagy az adózók védelme szenvedne csorbát, vagy az adóhatósági eszközök csorbulnának olyan mértékben, amely az említett kényes egyensúlyt felboríthatná. Dr. Békesi László képviselõ úr több, általunk is támogatott módosító indítványt tett. Két olyan indítványára azonban most kitérnék, amelyekkel a legnagyobb kompromisszum-készség mellett sem tudunk egyetérteni. Ezek közül az elsõ az alanyi adómentességet választó általánosforgalmiadó-alanyok bejelentkezési kötelezettsége. A módosító javaslattal szemben az az álláspontunk, hogy egyfelõl a bejelentkezés megszüntetése gyakorlatilag kizárja a mentesség feltételeinek ellenõrzését, és ezzel növeli az adókijátszás lehetõségét. Másfelõl a javaslat kizárja az adózó választását, és ezáltal az elõzetesen felszámított adó visszaigénylésének a lehetõségét. A második ügy, amelyben nézetkülönbség van köztünk, az illetékek megállapításához való jog elévülésének a kérdése. Békesi képviselõ úr javaslata is mutatja, hogy e sajátos jogterületen nem véletlenül szabályoznánk másként az elévülést, mint az adónál. Ez a javaslat is más, hosszabb elévülési szabályokat mond ki, csak a szabályozás lényegesen bonyolultabb, és a kijátszás ellen ugyanakkor védelmet nem jelentene. Szalay Gábor képviselõ úr indítványait a következõk miatt nem tudjuk támogatni. Az adóellenõr a törvényben foglalt kötelezettségeit folytató hivatalos személy, akinek a felhatalmazása nem korlátlan. Ennek biztosítása nem a helyi kísérõ és bizonytalan tartalmú iratkérési lehetõség, hanem az a jogorvoslati rendszer, amellyel eredményesen lehet védekezni a hivatali kötelezettségeit esetleg túllépõ hatósági személlyel szemben. A képviselõ úr másik indítványa pedig olyan, más törvényekben rendezett felelõsségi formákat kíván deklarálni az adótitok megsértõivel szemben, mely úgy érezzük, csak ismétlés lenne. Palotás János képviselõ úr szintén nagy számban terjesztett elõ módosító indítványt. Több módosító indítványával a Kormány egyetértett, vannak azonban olyan indítványai, amelyek szándékát más képviselõi indítványokkal együtt támogatjuk, s másokat viszont nem. Nem értünk így egyet például azzal a javaslattal, amely korlátozná az adóztatás irányítóinak intézkedési jogát, ezzel megfosztaná az adóztatásért felelõsséget vállalókat attól az eszköztõl, hogy az esetleges hatósági visszaéléseket megakadályozzák. Hasonlóképpen indokolatlannak tartjuk a Kormány lehetõségét korlátozni abban, hogy a lakosság vagyoni helyzetét megismerõ általános vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget rendelhessen el. A képviselõ úrnak három olyan módosító indítványa van, amely kifejezetten az adóhatóság ellenõrzõ tevékenységéhez fûzõdik. Ezek közül kettõ gyengítené az adóhatóság mozgásterét, mégpedig a kötelezettségeiket teljesítõ vállalkozók szempontjából indokolatlanul. Ezeknél az adózóknál az adóhatóság az iratok alapján vizsgálja meg az adókötelezettségek teljesítését, akik viszont egyáltalán nem dokumentálják tevékenységüket, kibújhatnának az adózás alól. Életszerûtlen véleményünk szerint az is, hogy az adóhatóság ne szerezhessen ténybeli információkat az adózók alkalmazottaitól. Gondolom, nem kell ecsetelni, hogy minden információt, figyelembe véve a forrást, értékel maga az adóhatóság is. Semmiképpen nem érthetünk egyet azzal, hogy a késedelmi pótlék mértékét olyan felsõ korláthoz kössük, amely kizárja a késedelmi pótlék kamathelyettesítõ funkcióját. Ezzel ugyanis megtörjük azt az elvet, hogy a késedelmi pótlékot az állam vagy az önkormányzat pénzének használatáért kell fizetni, és így ezek csorbítását nem tartanánk célszerûnek. Egyetértünk viszont azzal, hogy az adóhatóság ellenõrzésének elmaradása az adózónak ne okozzon méltánytalan terheket. Ne csak az adóhatóságtól függjön a méltánytalanság feloldása. Ezért a feltárt adóhiány mellett a késedelmi pótlék idõtartamának korlátozásával - ez Kálmán képviselõ úr indítványa szerint lenne - egyetértünk. Csépe Béla és Lukács Tamás képviselõ urak számos hasznosítható közös javaslatát külön megköszönjük. Az ismert és ésszerû határidõ elvére vonatkozó indítványt, bár az igen tetszetõs, szükségtelennek tartjuk, mert deklaratív értékén túl nem teremt olyan kötelezettséget az adóhatóság terhére, amely a gyakorlatban is számon kérhetõ. Mielõtt befejezem rövid reflexiómat ezen összefoglaló során, egy kínos kötelezettségemnek teszek eleget, amikor felhívom a figyelmüket, hogy a javaslat tárgyalása elõtt kiosztott kiegészítés, amely a kézirathiba listáját tartalmazza, Murphy törvényét igazolva hibás. Amit el lehet rontani, azt el is rontanak: a 11. pontban említett 75. § helyesen 78. §. Tisztelt Országgyûlés! A Kormány e törvényjavaslat kapcsán viszonylag könnyû helyzetben van, mert a költségvetési bizottság állásfoglalásainak többségével, az alkotmányügyi bizottság álláspontjával pedig teljes mértékben egyetért. Kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a törvényjavaslatot fogadják el. Köszönöm figyelmüket. (Kis taps.)