DR. HORVÁTH BALÁZS belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kormány a módosító javaslatok közül többel egyetért - ezekre részletesen ki fogok térni a részletes vitát követõ szavazás során. Szeretném azonban megindokolni, melyek azok a pontok, amelyeknél a módosító javaslatokkal, mint a jogszabály logikáját támadókkal, nem tudunk egyetérteni. Azt hiszem, hogy az egyik legsarkalatosabb kérdésként merülhet fel a késõbbiek során is - az eddig elõadottakból ki is derült - az az elõterjesztés, hogy a hivatalvezetõ kinezevéséhez a belügyminiszter hozzájárulása szükséges. A kormány álláspontja mindenki által közismert. Mik ennek az indokai? Egy humánpolitikai logikát szerettünk volna végigvinni, nevezetesen azt, hogy a fõosztályvezetõt a minisztériumi szervezetben is és mindenhol a miniszter nevezi ki. A hivatalvezetõ osztályvezetõi besorolású. Persze ez egy formális dolog csak, de tartalmi kérdés. Célszerûnek azt tartjuk, hogyha a köztársasági elnök mûködéséhez kötött köztársasági megbízott mellett a szakszerûséget és a kontinuitást, magyarul a folyamatosságot szolgáló hivatalvezetõ nincs hozzákötve sem érzelmileg, sem jogszabály útján csak és kizárólag a köztársasági megbízotthoz. Úgy gondoljuk, hogy a köztársasági megbízott, ha kizárólag és egyértelmûen, a jogszabály által meghatározottan is kontroll nélkül kapna lehetõséget a hivatalvezetõ személyének a kiválasztásához, akkor elõfordulhatna az a helyzet - ami elõ is fog nagy valószínûséggel fordulni -, hogy olyan, a személyéhez közel álló és nem a szakmai szempontokat figyelembe véve, személyéhez közel álló embert nevez ki, akinek a személyében nem biztosított a hivatal szakszerû vezetése - és itt a szakszerûség az egyértelmû felvetésünk -, és a kérdés: nem biztosított a hivatal szakszerû vezetése, és az õ személyében ebben az esetben nincs garancia arra, hogy a hivatal folyamatos mûködtetése biztosítva lenne. Úgy érzem, hogy nagyobb garancia az, hogyha a közszolgálati védõernyõt is ráborítjuk a hivatalvezetõre, amit szeretnénk feltétlenül, erre a beterjesztett törvényjavaslat - a közigazgatási dolgozókra vonatkozó törvényjavaslat - már jelzést ad egyrészt, másrészt pedig a belügyminiszterhez oly módon kötnénk a hivatalvezetõt, hogy a belügyminiszter elõzetes hozzájárulása kell. Ez nem a politikai szférába való áttolása a hivatalvezetõnek, hanem kizárólag egy magasabb szintû szakmai kontrollt jelent, gyakorlatilag az erõsen politikai attitûdû köztársasági megbízott személyi kiválasztásával szemben egy kontroll. A magam részérõl úgy érzem, hogy ez a központi irányítás ebben az esetben a Belügyminisztérium jogkörét és lehetõségeit semmilyen módon sem bõvíti, ettõl nem lesz lehetõsége a Belügyminisztériumnak arra, hogy az önkormányzatok életébe belenyúljon, pontosan azért, mert a hivatalvezetõ az önkormányzatok életébe vajmi kevéssé tud az önkormányzati törvényt is ismerve és az ott biztosított lehetõségeket tudva belenyúlni. Ezért én nem látom jelentõségét annak, hogy csak a köztársasági megbízott dönthessen a hivatalvezetõ személyét illetõen. Ebbõl értelemszerûen következik az is, hogy számomra egyszerûen értelmezhetetlen minden olyan megállapítás, amely azt mondja, hogy az önkormányzati törvénnyel ellentétes lenne. Az önkrományzati törvény a hivatal dolgozóiról és nem a hivatalvezetõrõl beszél, ez úgy gondolom, egy pontos jogértelmezés. Rendkívüli jelentõsége lehet még a késõbbi, a részletes vita során annak - és nagy valószínûséggel lesz is -, hogy a költségvetésben hol lesznek szabályozva a köztársasági megbízottak kiadásai. Hogy fejezetben-e - én nem értek hozzá, de nem tudok arról, hogy fejezetben, hogy a Belügyminisztérium költségvetésén belül önálló fejezetet kaphatna a köztársasági megbízott. Engem a szakemberek úgy tájékoztattak, hogy ez fogalmilag kizárt, önálló cím lehet, de fejezet nem. Ezt csak a szakszerûséggel kapcsolatban jegyzem meg, ezt én nem tudom, ezt a szakemberek el fogják dönteni, de nem ez a meghatározó ebben az esetben. Ebben az esetben a meghatározó az, hogy most a köztársasági megbízottakkal és egyéb feladatokkal, költségeket igénylõ feladatokkal együtt van beállítva a költségvetésbe. Még nem tudjuk pontosan, hogy milyen összeg lesz az, amelyet a köztársasági megbízotti hivatalok mûködése igényel, nem tudjuk még azt, hogy hol tudjuk õket pontosan és milyen bérleti díj ellenében elhelyezni; nem tudjuk azt pontosan, hogy milyen nagyságrendû hivatali apparátussal mûködnek, és ezért külön, e vonatkozásban a Belügyminisztérium a külön címet illetõen nyilatkozni még nem tud, hiszen be van terjesztve a költségvetésrõl szóló törvényjavaslat. Nyilvánvaló dolog, hogy a Belügyminisztériumnak létfontosságú érdeke az, hogy a köztársasági megbízotti hivatalok egészségesen mûködjenek és a mûködésükhöz feltétlenül szükséges összegeket biztosítani fogja. Én ennek politikai rációját nem látom, hogy külön címben lehessen szabályozni a köztársasági megbízotti hivatalok költségigényét a Belügyminisztérium költségvetési fejezetén belül. Úgy gondolom, hogy a hivatalvezetõk kinevezésével kapcsolatban fel kell hívnom az elõterjesztõk figyelmét arra, hogy akkor, amikor az indokolásban, de a bizottsági vita során is, arra hivatkoztunk, hogy az önkormányzatisággal és a nyugat-európai gyakorlattal fut szinkronban az, amit elõadtunk, fel kell hívnom az Önök figyelmét arra, hogy Hollandiában a polgármestert, nem a polgármester hivatalát, hanem a polgármestert is a Kormány nevezi ki. Akkor, ha én elfogadom, mint ahogy elfogadtuk a politikai egyeztetõ tárgyalások során, akkor, amikor az önkormányzati törvény logikáját kidolgoztuk, ha elfogadjuk azt a példát, amelyet a szabad demokraták volt frakcióvezetõje hozott - és amelyet a jegyzõkönyv tartalmaz -, hogy a francia prefektusi rendszerhez hasonlítható - nem az, mert nem így szólt a volt frakcióvezetõ elõadása, hanem hasonlítható a köztársasági megbízott intézménye, akkor számomra értelmezhetetlen most ugyanezen szabad demokrata frakció részérõl annak fenntartással fogadása, hogy a hivatalvezetõt a Kormány nevezi ki. Akkor, amikor azt a jogszabályt megszerkesztette a Belügyminisztérium, figyelembe vettük és átnéztük a hatpárti egyeztetés során született jegyzõkönyveket, azokat a jegyzõkönyveket, amelyek tartalmazták a szabad demokraták álláspontját a köztársasági megbízott jogállásával kapcsolatban, és megkíséreltük a mûködõképességet is figyelembe véve és szem elõtt tartva annak szellemében ezt a jogszabályt megalkotni. Ilyen körülmények között ezen két elvi kérdéssel, fenntartással kapcsolatban ez a véleményem, ez a Belügyminisztérium véleménye és ezt az álláspontunkat tartjuk a továbbiak során is. Azzal kapcsolatban, hogy az egységes hivatalon belül legyen megyénként hivatal vagy ne legyen, az érvünk a következõ. Csak és kizárólag racionális érveink vannak, nevezetesen az, hogy a polgárnak ne kelljen olyan rendkívül sokat és messze utaznia. Magától értetõdõ, hogyha a Parlament az önök indítványát elfogadva úgy dönt, hogy csak egyetlenegy helyen legyen hivatal, a régió székhelyén, akkor ezt a Belügyminisztérium elfogadja, legfeljebb a polgár nem 60 vagy 80 kilométert, hanem 200 kilométert fog utazni. Kizárólag azért döntött így a Belügyminisztérium, hogy ilyen tartalommal terjeszti be ezt a törvényjavaslatot, hogy kíméljük a polgárt, az állampolgárt, minél kevesebbet kelljen utaznia. Azzal kapcsolatban, hogy lehetséges létrehozni - Gál képviselõ úr, kénytelen vagyok a képviselõ úr nevét mondani, elnézést kérek -, hogy kötelezõ legyen létrehozni ezt a hivatalt, vagy ne legyen kötelezõ létrehozni ezt a hivatalt, itt egy államigazgatási alapelvre hivatkoznék, hogy a hivatal szerkezetét illetõen mi nem szeretnénk arra az útra tévedni, hogy akkor lehessen hivatalt létrehozni, amikor egy hivatalvezetõ akarja. A közigazgatás, a szerkezet legyen jogszabályokban pontosan rögzített és körülírt, és ha önök úgy döntenek, hogy az egységes hivatalnak legyenek-e - mindegy, hogy minek nevezzük - megyei kirendeltségei, akkor legyenek, de azt ne tegyük semmilyen módon sem, hogy lehetõségként adjuk csak meg ezt. Köszönöm.