DR. SALAMON LÁSZLÓ, alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! A köztársasági megbízottra vonatkozó képesítési elõírásokat illetõen eltérõ javaslattal élt az önkormányzati bizottság és eltérõvel az alkotmányügyi. Felszólalásomban bizottságunk álláspontját - mely egyszersmind e kérdésben saját álláspontom is - szeretném megvédeni. Mint ismeretes, az önkormányzati bizottság a jogi egyetemi diploma mellé ötéves közigazgatási gyakorlatot, egyéb egyetemi végzettség esetén pedig tízéves közigazgatási gyakorlatot javasol alkalmazási elõfeltételül elõírni. A jogi végzettséget illetõen kétségtelen finom disztinkciót tartalmaz a javaslat. Külön beszél állam- és külön jogtudományi egyetemi végzettségrõl, valamint külön állam- és jogtudományi diplomáról. Ez utóbbi disztinkció a kevésbé lényeges kérdést képezi, de megérdemli, hogy egy mondat erejéig kitérjek rá. Való igaz, hogy a 40-es évek végéig létezett külön államtudományi diploma, és elismerésre méltó figyelem az, hogy az ilyen diplomával rendelkezõt kifejezetten feljogosítani kívánja az önkormányzati bizottság javaslata. Önállóan azonban - a teljesség kedvéért meg kell jegyeznem - jogtudományi diploma nem létezett, hanem az államtudományi mellett állam- és jogtudományi. Bizottságunk úgy ítélte meg, hogy a jogi végzettséget illetõen ma már szükségtelen az államtudományi, illetve az állam- és jogtudományi diploma megkülönböztetése. Nem is azért, mert a csupán államtudományi diplomával bírók koruknál fogva már csak kisebb számban jöhetnek számba a közigazgatási megbízott állásának betöltésénél, hiszen ezek a személyek már az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt meghaladó korúak, hanem alapvetõen azon oknál fogva, hogy jogrendszerünk következetes abban, hogy a jogi képesítésû állásoknál egységesen állam- és jogtudományi diplomáról beszél, és ebbe a jogértelmezés - legalábbis a jelen esetben - természetesen beleértheti az államtudományi oklevéllel rendelkezõket is. Tisztelt Ház! Ennél a kérdésnél azonban sokkalta lényegesebb az, hogy kívánunk-e meg külön közigazgatási gyakorlatot a kandidált személynél vagy sem. Nyilvánvaló, hogy a közigazgatási megbízott közigazgatási tevékenységet végez, és erre tekintettel - nem vitás - a közigazgatási gyakorlat, az ennek során megszerzett tapasztalatok csak elõnyére szolgálnak a megbízatás ellátásában. Ha kedvezõ is, ha elõnyös is az, hogy a köztársasági megbízott közigazgatási gyakorlattal rendelkezik, ugyanúgy kérdéses, hogy a közigazgatási gyakorlat mellõzhetetlen elõfeltételként való elõírása szerencsés-e. Mi az alkotmányügyi bizottságban többen - jómagam is - úgy értékeltük, hogy ez felesleges szûkítést jelentene. A közigazgatási gyakorlat elõírása kizárná például az elméleti szakemberek bevonását a szóba jöhetõ körbe. Ez szakmailag nem lenne kívánatos. A második világháború utáni idõszakban több példa is hozható arra, hogy a fiatal polgári demokrácia egyes fõispáni tisztségeket egyetemi tanárokkal töltött be. Ugyanúgy nem lenne indokolatlan, ha a feladat- és jogkörében sokban hasonló köztársasági megbízott tiszténél is szóba jöhessenek az elméleti és tudományos élet kiválóságai is. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy a gyakorlati kérdések megoldására ne legyen lehetõség elméleti szakemberek alkalmazására, legyen szabad szembeszegezni azt az analógiát is, hogy az alkotmánybírák képesítési feltételei is úgy lettek meghatározva, hogy elméleti szakemberek elõtt is nyitva állhasson az alkotmánybírói tiszt betöltése. Jóllehet az Alkotmánybíróság is jogot értelmez, és az alkotmányos panaszok tekintetében alkotmányos szabályokat alkalmaz. A köztársasági megbízott feladatai és hatásköre - melyben talán a legjelentõsebb súlyút a törvényességi ellenõrzési jogkör képezi - csakúgy, mint a fõispán esetében, megengedi azt, hogy a tevékenységet elméleti, vagy az elõbbi személyi körön továbbmenve, más, közigazgatási gyakorlattal nem rendelkezõ jogvégzett szakember is ellássa. Az a közigazgatási gyakorlat, amelynek az önkormányzati bizottság szükségét látná, nyilván nem a pályakezdõ köztisztviselõ iskolaéveinek felelne meg. Ha netán igen - ezt is fel kell vetnem, mert ebben a részben nem differenciál a javaslat -, akkor megint csak szakmailag kellene vitatkoznom az önkormányzati bizottság módosító javaslatával, hiszen aligha lehet egy közigazgatási tanszéken évtizedeket eltöltött tanár tapasztalatait egy kezdõ gyámügyi vagy például egy építésügyi elõadó tapasztalatai mögé helyezni! A kiindulási alap nyilvánvalóan mégiscsak az - noha a módosító javaslat nem mondja ki -, hogy a magasabb szintû gyakorlati tapasztalatokat kívánja honorálni az önkormányzati bizottság, olyat, amit nem alsófokú tanácsi szinten, hanem a közigazgatási hatalomgyakorlás magasabb szintjén szerezhetett meg az elmúlt öt-tíz évben a jelölt. Amikor nem vitatom, hogy bizonyára vannak az elmúlt korszaknak olyan, viszonylag magasabb polcokon mûködött közigazgatási vezetõi, akik jó szakemberekként tisztességes munkát végeztek és nem szolgáltak arra rá, hogy a demokrácia mellõzze õket, egyben azt is hangsúlyozom, nem lenne kívánatos és szerencsés a választéknak kizárólag erre a vezetõi nomenklatúrára történõ leszûkítése. Különösen nem akkor, amikor ennek igazán szakmai okai nincsenek. Ezért kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a képesítési feltételeket illetõen az alkotmányügyi bizottság javaslatát szíveskedjék figyelembe venni és elfogadni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)