RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tiszelt Elnök Úr! Képviselõ Úr! Tisztelt Országgyûlés! Dr. Szabó Lajos képviselõtársam által fölvetett problémák széles körben ismertek - így a közlekedési tárcán belül is vizsgáljuk, és terveket, új koncepciót dolgozunk ki a közlekedés energiafelhasználása, a közlekedés környezetszennyezése és az országot, az ország gazdaságát is érintõ üzemeltetési gondok, gazdasági problémák felszámolása érdekében. El kell azonban mondanom, hogy a közlekedési tárca, a közlekedés az elmúlt rendszertõl egy maradványelvek alapján fenntartott, teljesen lerobbant, leromlott állapotú jármûparkot, ehhez csatlakozóan a vasúti pályák és közutak leromlott állapotát, rossz koncepciót örökölt. Súlyosbítva ezt a gondot még azzal a körülménnyel is, hogy a helytelen közlekedési koncepció, amely szerint a közútra kell terelni a vasúti forgalom jelentõs részét, tovább rontotta a helyzetet, a vasút gazdaságos üzemeltetését hátrányosan befolyásolta, az utak állapotát jelentõsen rontotta, az üzemanyag-pazarló jármûállomány - amely kelet-európai beszerzésû lévén, nem volt energiatakarékos - tovább rontotta az ország közlekedési, gazdasági helyzetét. A képviselõ úr részletes összehasonlítást végzett a Hódmezõvásárhely és a Szeged közötti közlekedés megoldására. A számok valódiságához nem fér kétség, viszont a személyközlekedés esetében nem vehetõ figyelembe. A negyvenöt autóbuszpár, amely biztosítja Hódmezõvásárhely és közvetlen környezetének, valamint a Szegedig terjedõ útszakasz tanyavilágának városi összeköttetését, szükséges. Ez az autóbusz-állomány lerobbant állapotban van, nem energiatakarékos, és ezen kívül általában zsúfolt is a jármûpark. A vasúti közlekedésre való átterelése ennek a forgalomnak nem oldható meg. Tíz évvel ezelõtt történt kísérlet arra, hogy a személyközlekedést áttereljük vasúti közlekedésre, a jármûállomány csökkentésével és különbözõ szigorító rendelkezéssel - de ez nem vált be. Ezt a kérdést, úgy hiszem, az utazóközönség döntötte el, vállalva inkább a zsúfoltságot, a rövidebb menetidõ és a megközelítési kényelem, tehát az autóbuszpark kényszerû fenntartása mellett döntött. Ezen kívül figyelembe kell venni azt is, hogy a vasúti közlekedésben nem oldható meg a néhány kilométeren belüli többszöri megállás - még dízelmozdony esetében sem -, a vasút menetrendjébe ez nem illeszthetõ be, bár meg lehetne oldani, de ez hátrányosan befolyásolná a vasút egyéb tevékenységét. Ugyanakkor az autóbusz sûrû megállóhelyeivel felszedi a környezõ települések, a kiterjedt tanyavilág lakosságát, és a városközpontba szállítja õket. A lakosság nem száll autóbuszra csak azért, hogy vonatra szálljon, azután ismét autóbuszra, hogy megint eljusson a munkahelyére vagy az utazási céljára. A kérdése arra irányult, van-e koncepciója a Minisztériumnak ezen anomália felszámolására. El kell, hogy mondjam, az új közlekedési irányelvek - szándékosan nem koncepciót említek itt - elsõ lépéseként azt határozta el a tárca, ami az Ön javaslatában is szerepelt, hogy a lerobbant autóbusz- állományt fokozatosan egy korszerûbb és lényegesen jobb minõségû, energiatakarékos és környezetvédelmi szempontból is megfelelõ állományra cseréli ki. Ugyanakkor a vasúti közlekedési koncepció pedig arra irányul, hogy a személyi közlekedésben fejleszteni kell az elõvárosi forgalom lehetõségeit, hiszen a nagy világvárosokban a közvetlen gyorsvasutak rendkívül nagy jelentõséggel bírnak. Ily módon részint a korszerû állomány behozatalával, részint a vasútra történõ áthelyezésével megoldjuk a környezetvédelmi problémákat, s ugyanakkor a gazdaságosabb, kevesebb költséget igénylõ vasúti szállítás kerül elõtérbe. Kérem a képviselõ urat és a tisztelt Házat válaszom elfogadására. (Szórványos taps.)