DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Ennek a viszonylag rövid törvényjavaslatnak az a sajátossága, hogy tükrözõdik benne egész igazgatási rendszerünk problémahalmaza, s engedjék meg, hogy elöljáróban ezekrõl ejtsek néhány szót. Azt hiszem, szót kell ezekrõl a dolgokról a nyilvánosság elõtt is ejteni, mert olyan tendenciák látszanak kibontakozni, amelyek károsnak ígérkeznek. Mirõl van szó? Van egy önkormányzati törvényünk, amely közismert módon egy politikai kompromisszum eredményeként született, ebbõl következõen magán viseli a politikai kompromisszumok minden elõnyét és hátrányát. Megalakultak a települési önkormányzatok, a megyei önkormányzatok alakulóban vannak, és nyilvánvaló, hogy tevékenységükben megmutatkozik a kezdet minden nehézsége. Van egy önkormányzati törvényünk és egy lassan mûködõ önkormányzati rendszerünk, ugyanakkor az egész igazgatási struktúra és szerkezetünk tele van bizonytalansággal. Maga az önkormányzati törvény hordoz magában bizonytalanságot, hiszen olyan fogalmai, mint a helyi közügy, a kötelezõen ellátandó feladatok és egyáltalán az önkormányzati struktúra egyes szervei hatásköreinek tisztázatlansága olyan kérdés, amely tartalmat csak a jövõben kaphat, és hogy milyen tartalmat kaphat, azt ma még nem nagyon tudjuk. Politikai ügy, hogy milyen tartalmat fog kapni. Ezt nem lehet egyszerûen majd az igazgatási vagy kormányzati apparátus döntése alá helyezni. Ott van még az a kérdés, amirõl Hodosán képviselõnõ is szólt, erre az egész önkormányzati rendszerre hogyan fog ráépülni a magyar közigazgatás. Ráépül-e majd egyáltalán? Hallani arról, hogy dekoncentrált vagy centrális irányítású szervek sokasága szervezõdik, és hallani arról is - remélhetõleg majd a költségvetésben erre konkrét számokat is látni fogunk -, több tízmilliárd forintot tervez a költségvetés az úgynevezett dekoncentrált vagy centrális igazgatási szervek létrehozásához. Ott van az a kérdés, hogy depolitizálódik-e igazán a közigazgatásunk. Mindenfajta nyilatkozatok ellenére úgy tûnik, hogy nem mindenhol sikerült ezt végrehajtani. Nem akarok a lakitelki ügyben állást foglalni - szemben néhány más pártvezetõvel, közjogásszal -, hogy törvénysértõ volt-e vagy sem a lakitelki önkormányzati testület döntése, hanem inkább arra az ésszerûtlenségre hívnám fel a figyelmet, amit ez a döntés hordoz. Ahelyett, hogy kialakítaná a struktúráját a szervezetnek, a testület egyszerûen elbocsátja az embereket. Márpedig az ügyeket intézni kell, az állampolgároknak gondjaik vannak, és nem lehet õket bizonytalanságban hagyni. Ott van az a kérdés, amire szintén fel kell hívni a közvélemény figyelmét: örvendetesen alakulgatnak az önkormányzatok különbözõ szövetségei, de látható, hogy politikai harc folyik azért, hogy ezeknek a szövetségeknek a befolyását milyen politikai erõk ragadják magukhoz. Márpedig azt hiszem, hogy ez nem tesz jót az önkormányzatoknak, nem tesz jót ezeknek a szövetségeknek, és nem tesz jót a kormányzattal való kapcsolataiknak. Sorolhatnám tovább a problémákat, most nem beszélve az egész finanszírozás mikéntjérõl és mértékérõl, de ez utóbbi majd lehet, minden bizonnyal a költségvetésbõl eldõl. Egyszerûen arról van szó, hogy politikai kívánalom, hogy a kormányzat és minden politikai erõ ebben a kérdésben kellõ határozottságot mutasson, kellõ ésszerûséget - és itt az ésszerûség alatt a költségérzékenységet nagyon szeretném hangsúlyozni, mert egyébként olyan helyzet alakul ki, amely feleslegesen terheli ennek az országnak egyébként is sok gondját. Olyan ügyrõl van tehát szó, amelyet egy határozottabb, közösen kialakított magatartással meg lehet oldani, és nem terhelné az ország - hangsúlyozom: egyébként elég sok - gondját. Azt hiszem, mindezek a problémák ebben a viszonylag rövid törvényjavaslatban is, amely a köztársasági megbízottról szól, nagyon világosan tükrözõdnek. Kezdjük ott, hogy "a köztársasági megbízott hivatala". Az önkormányzati törvénybõl az én értelmezésem szerint az következik, hogy ez egy munkaszervezet. Ez a törvényjavaslat már kinyit egy kaput: államigazgatási feladatokat ellátó szervezetnek minõsíti, amibõl következik, hogy ez kaphat olyan hatásköröket, amelyek függetlenek lehetnek a köztársasági megbízott feladataitól, hatáskörétõl. Kérdezem, hogy indokolt-e. A törvény kötelezõen javasolja létrehozni a köztársasági megbízott megyei vagy területi hivatalát. Nem világos, nem egyértelmû, hogy ezek a területi hivatalok részei-e a köztársasági megbízott hivatalának, vagy pedig szintén önálló államigazgatási szervek, amelyek önálló hatáskörrel rendelkeznek. Tessék belegondolni, hogyan alakul ezek után a magyar közigazgatás megyei szintje! Van egy köztársasági megbízott, van annak hivatala, van annak területi hivatala, ott van a megyei közgyûlés, a megyei közgyûlés fõjegyzõje - aki szintén önálló államigazgatási szerv, és kaphat önálló hatásköröket -, és ezen kívül ott lesznek még a centrális irányítású vagy dekoncentrált szervek. Azt hiszem, a puszta felsorolás is mutatja, hogy nem az ésszerûség dominál a struktúra kialakításában, ha ez így fog bekövetkezni - most nem szólva ismét a költségekrõl. Sorolhatnánk tovább a bizonytalanságot vagy a kétértelmûséget ebben a rövid törvényben annak okán is, hogy a köztársasági megbízottnak a jellege milyen. A miniszteri indoklás is a szakmai-igazgatási oldalát emeli ki, ugyanakkor egész kötõdése, és a köztársasági elnökhöz való kötõdése...