ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Amikor megköszönöm Demszky Gábor lelépõ képviselõtársunk szavait, kívánom, hogy fontos posztján sikeresen mûködjék a fõváros és az ország arányos fejlesztése összhangjának alkotmányos kialakítása érdekében. (Taps.) Köszönöm. Szólásra következik Nagyné Maczó Ágnes képviselõtársunk. Nem akartam korlátozni Demszky Gábort, de a napirend elõtti felszólalások idõkeretére, kérem, legyenek tekintettel. (Közbeszólás: Elnök Úr! A tábla nem mûködik.) Kérném a táblát bekapcsolni! Az egyúttal idõjelzõ is. G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Két halaszthatatlan ügyben kértem szót, és ígérem, rövid leszek. Az egyik: a tegnapi sajtóban a román miniszterelnök, Petre Roman nyilatkozata jelent meg, amelyet egy argentin lapnak adott. Ebben a nyilatkozatában azt mondja, hogy Magyarország a magyar kisebbségeknek különleges jogokat követel, és ami nagyon fontos, kihangsúlyozza, hogy mindez ellentétes az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet záróokmányában rögzített nemzetközi jogi elvekkel. Hangsúlyozza továbbá, hogy Magyarország tevékenységével igen erõs feszültségeket kelt. Elolvasva ezt a nyilatkozatot, elgondolkodtam, és úgy döntöttem, hogy kérem a Parlament külügyi bizottságát, vegye fontolóra még a mai nap folyamán, hogy nem lenne-e fontos egy nyilatkozatot, egy parlamenti állásfoglalást a sajtóban közzétenni - a magyar és a nemzetközi sajtóban -, amely a magyar Parlament véleményét tükrözi. Teszem ezt azért is, mert a nyilatkozatban arra is kitér a román miniszterelnök, hogy a magyar kisebbségeknek joguk van a teljes szabadsághoz és ez - hangsúlyozza - messze fölötte áll azoknak a jogoknak, amelyeket Magyarországon mi, a magyar hatalmi szervek biztosítunk a románoknak. Azt gondolom, hogy amennyiben nem foglalunk állást, nem tesszük szóvá a nyilatkozattal kapcsolatos véleményünket, úgy egyetértésünknek adunk hangot. Nem akarom magyarázni, egyetlen mondatot szeretnék még hozzáfûzni, gondoljanak arra, valójában van-e Európában még egy olyan kisebbség, akit azért, mert valamely kisebbséghez tartozik egy országon belül - jelen esetben a magyarsághoz, ezért a tényért bántalmaznak. Ne felejtsük el az élõ magyar lelkiismeretet, Sütõ András személyét, akinek azért a tényért, mert magyarnak született, a szemével kellett fizetnie. Felkérném tehát a külügyi bizottságot, hogy ha lehet, még a mai nap folyamán tárgyalja meg, és tájékoztasson bennünket arról, mi a véleménye ebben az ügyben. A másik kérdést, amiért szót kértem, szintén halaszthatatlannak tartom, és ez az egész Parlamentet érinti - ezért szerettem volna plenáris ülésen elmondani. Egyre több helyen tapasztalom, hogy a törvényhozó és végrehajtói hatalom nemcsak hogy nem kerül elválasztásra a politikusaink nyilatkozataiban, hanem gyakran élesen és határozottan azt vélem felfedezni, hogy össze akarják mosni a kettõt. Mirõl van szó? Egy konkrét példát mondanék. A hét végén jelent meg a magyar sajtóban miniszterelnökünknek egy Németországban tett nyilatkozata, amelyben - és ezt hangsúlyoznám - a kormányválság és a kormányátalakítás kapcsán a Parlamentrõl úgy nyilatkozott, hogy eddig nem munkahelynek számított, nem munka-terepként fogta föl magát, hanem színielõadások helyszíneként. Hangsúlyoznám, hogy a kormányválsághoz a Parlamentnek semmi köze nincs. (Taps a bal oldalon és középen.) Én a Parlament eddigi törvényalkotó munkáját egyáltalán nem nevezném színielõadásnak - ezzel szemben az a jelenés, amit a Kormány néhány tagja ország-világ elõtt a Parlament ablakában bemutatott+ (derültség a bal oldalon)+, teljes mértékben kimeríti a színielõadás fogalmát. (Nagy taps a bal oldalon és középen.) Nem lehet összekeverni a dolgokat! Ezt csak azért mondom, mert igen sértõnek tartom - nemcsak mint MDF-es. Az egész Parlamentre sértõnek tartom azt, hogy minket színielõadás helyszíneként kezelnek. A színielõadásról még csak annyit: Kormányunk nem terjesztette a Parlament elé a jövõ évi költségvetést. Talán csak nem egy színielõadás keretében akarják elfogadtatni velünk az alatt a rövid három vagy négy hét alatt, ami még hátravan? (Taps a bal oldalon és középen.) A továbbiakban a miniszterelnök úr arról is nyilatkozik, hogy szorosabbra kell fûzni - és, kérem, erre nagyon figyeljenek! - a Parlament, a Kormány és a pártok munkáját. Én pontosan az ellenkezõjét javasolnám. Történetesen - gondolkodjanak ezen - még kontúrosabban el kellene választani a Parlament, a Kormány és a pártok munkáját. Szem elõtt tartva az elõbb említett példát - hozzátéve, hogy miniszterelnökünk jószándékát feltételezem, nem azért mondtam el -, nehogy a dolgok összemosása, összemontírozása, s a régi idõkbõl ismert dolog, a felelõsség kideríthetetlensége következzen be. Éppen ezért megfontolásra ajánlom, hogy a képviselõk a "fehér házból" - ne most, hanem gondolkodjunk el rajta - az elkövetkezõ idõben költözzenek vissza otthonukba, a Parlamentbe. (Taps a bal oldalon.) A Kormány pedig költözzön el a Parlamentbõl - nem azonnal, hanem folyamatosan. Mindezzel demokráciánkat szélesítenénk ki, és még nyomatékosabbá tennénk a törvényhozói és a végrehajtói hatalom elválasztását. Nem akarok nemzetközi, európai vagy más példákra hivatkozni, hogyan zajlik - ezt ismerik Önök is. Mindez azért is jó lenne, mert ha a lakosság egyes csoportjai vagy netán egy törpe minoritás elégedetlenkedni akar, akkor tudják, hogy hová kell menniük. Ha a Parlamenttel elégedetlenkednek, akkor ide jönnek - ha esetleg a Kormánnyal elégedetlenek, akkor oda mennek. (Taps a bal oldalon.) Végezetül egy mondattal zárnám: mivel nálunk a Parlament a demokrácia legfõbb hatalmi szerve, az ország stabilitása érdekében, minden összemosási kísérlettel szemben, nekünk, mindannyiunknak, pártállásra való tekintet nélkül, mint képviselõknek, szólnunk kell. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a bal oldalon és középen, szórványos taps jobbról.)