DR. DEMSZKY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor fél éve Budapest- Erzsébetváros országgyûlési képviselõjeként Önökkel együtt e falak között letettem az eskümet, úgy gondoltam, az új magyar demokrácia megteremtésének ideje az a megfelelõ pillanat és a pluralista Parlament az a megfelelõ hely, ahol politikai eszméim megvalósítása során a köz javára leghatékonyabban tevékenykedhetem. Mivel régóta úgy gondolom, igaza van báró Eötvös Józsefnek, aki azt írta, hogy "A politikában minden eszme csak akkor válik naggyá, ha sikerül megvalósítani", a jogalkotás mindennapi munkáján kívül két területet kerestem magamnak, ahol a közvetlen cselekvésre is lehetõségem nyílt. Az elsõ, és hadd mondjam azt, hogy számomra erkölcsileg a legkényszerítõbb, választóim képviselete, segítségnyújtás az erzsébetvárosiak gondjainak megoldásában. Kimondhatatlanul sokat köszönhetek az erzsébetvárosi polgároknak, azoknak, akik megosztották velem gondjaimat, akik nap mint nap elmondták nekem véleményüket munkámról és a törvényhozás munkájáról; akik miatt végig átérezhettem, hogy az általunk tárgyalt törvények minden paragrafusa mögött emberi sorsok állnak: kisnyugdíjasoké, fiatal pályakezdõké, a jövõnk szempontjából oly fontos vállalkozóké vagy éppen az elesetteké, a társadalom perifériájára szorultaké. Fontos számomra Erzsébetváros amiatt is, amit Tocqueville így fogalmazott meg: "Közösségi intézmények nélkül a nemzet létrehozhat ugyan szabad kormányzatot, de nem ismerheti a szabadság szellemét". Úgy gondolom, hogy nekünk képviselõknek feladatunk többek között abban is áll, hogy az ország lakosai között minél többen ismerjék meg a szabadság szellemét! A másik terület, ahol úgy érzem, módom nyílt politikai eszméim közvetlen érvényesítésére, a nemzetbiztonsági bizottság vezetése volt. Az elmúlt évek során számtalanszor módomban állt - gyakran nem a legkényelmesebb, legkellemesebb körülmények között - elgondolkodni azon, hogy hová vezethet, ha az állambiztonsági szervek mûködését nem kontrollálják kellõképpen. De azt is tudom, hogy ilyen szervezetek, ha tetszik, ha nem, még hosszú ideig mûködni fognak Magyarországon is. A titkosszolgálati túlkapásokat vagy éppen terrort mûködésük politikai ellenõrzésével lehet megakadályozni és azzal, hogy olyan törvényi korlátokat állítunk fel, amelyek tevékenységük túlzott szélesítését bûncselekménnyé nyilvánítják. Sajnos az eltelt fél évben nemzetbiztonsági törvényt még nem sikerült a Parlamentnek alkotnia. Bízom azonban abban, hogy eddigi részvételem a törvény elõkészítésében, bizottságunk eddigi tényfeltárásai, a meghallgatások hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ebben az országban többé politikai nézeteiért senkit se tekintsenek gyanúsnak vagy ellenségesnek. Említettem, hogy sokáig úgy gondoltam, hogy a Parlament lesz a megfelelõ hely a munkámhoz. Hogy mégis megváltoztattam sok-sok tépelõdés után az álláspontomat, és elfogadtam Budapest fõpolgármesterévé történt jelölésemet, annak az okát ugyancsak Tocqueville szavait idézve adhatom. A községi függetlenség létrehozása - ahelyett, hogy egyre könnyebbé válnék a nemzetek felvilágosodásának elõrehaladtával - mind nehezebb lesz. A nagymértékben civilizált társadalmak csak nehezen tûrik el a községek szabadságra irányuló törekvéseit. Nem szenvedhetik annak sok-sok rendhagyóságát, hogy kedvüket vesztik sikerei láttán. Gyakran elõfordul Európában, hogy maguk a kormányon lévõk sajnálkoznak a községi szellem hiánya felett. Mindenki egyetért abban, hogy a rend és a közbiztonság fontos eleme a község, de senki sem tudja, hogyan idézheti elõ. Ha a községet erõsítik és függetlenné teszik, attól tartanak, hogy ezzel gyengítik a társadalmat, és anarchiával fenyegetik az államot. Ha viszont megfosztják a községet függetlenségétõl, nem találnak állampolgárokat, hanem csak igazgatottakat - mondja Tocqueville. Bizonyára vannak, akik erre azt mondják, hogy a Kormány épp ezt hirdeti. De minden ország községei tudják, hogy jövõjük függ attól, hogy rá tudják-e a kormányukat kényszeríteni, hogy hirdetett szavait minél inkább átültesse a gyakorlatba is. Elvben mindenki helyesli az önkormányzatok nagyobb mûködési szabadságát, önállóságát. Ugyanakkor nálunk mindmáig tisztázatlan, hogy mit és miért kívánnak a minisztériumok az általuk mûködtetett úgynevezett dekoncentrált szervezetek felügyelete alá vonni. Remélem, hogy a mai nap vitája elõsegíti a köztársasági megbízottak feladat- és hatásköri listájának a tisztázását. Nem történt még meg az önkormányzati feladatkörök világos meghatározása. A törvény keretjellegû, aminek következtében egyszerûen nem állapítható meg, hogy mibõl mit és milyen módon oldhatnak meg az önkormányzatok. Erõs bennem az aggodalom és nyugtalanít, hogy ez nem szabadságot fog eredményezni, hanem rövid idõn belül bekövetkezõ mûködésképtelenséget. Az önkormányzatok szabadsága itt és most csak addig terjed, amíg nem akarnak valamit tenni. Ha igen, akkor rögtön szembetalálják magukat indokolatlan korlátozásokkal. Egy egészen abszurd példa szerint ahhoz, hogy szabálytalanul parkoló autókra a világban másutt bevált kerékbilincset tehessenek a közterület-felügyelõk, vagy hogy megállíthassanak egy tilosba hajtó gépkocsit, nálunk egy sor jogszabály módosítására volna még szükség. Ugyanakkor aligha fogadható el, hogy az új önkormányzatok a régi tanácsi jog- és feladatköröket és a korábbi ugyancsak kifogásolható joganyagot alkalmazzák. Így például a lakásgazdálkodást szabályozó 1969-es jogszabályok olyan megkötéseket tartalmaznak, amelyek lehetetlenné teszik a racionális gazdálkodást, segítik viszont a spekulációt. Mindez azért van, mivel a központi jogalkotó és deregulációs folyamat nem halad a kívánatos ütemben, nehezen, vontatottan halad a mintegy 2000 jogszabályt tartalmazó közigazgatási joganyag megreformálása és az új rend kiépítése. Ezzel az önkormányzatokat arra kárhoztatják, hogy a jogállamisággal össze nem egyeztethetõ módon lavírozzanak a néhány jó szellemet tükrözõ mai és ezeknek teljesen ellentmondó több száz, de még érvényben levõ régi jogszabály között. Ez az ellentmondás önkormányzati szinten feloldhatatlan és jogállamhoz méltatlan helyzetek sorozatát teremti meg. Eötvös írja le azt is, hogy az új állam legnehezebb kérdéseinek egyike a pénzügyi. Nem annyira a kiadások csökkentése nehéz, inkább a polgárokat meggyõzni annak szükségességérõl - írja. Fõleg, ha olyan adót akarnak kivetni rájuk, amivel aligha lehet azonosulni. A Kormány olyan törvényjavaslatot nyújtott be épület- és telekadó kivetéséhez, amely több ponton hibás. Mint köztudott, ez a tervezet az építmény, illetve a telek négyzetméter nagysága után határozná meg az adó összegét. Csakhogy ház és ház, telek és telek értéke között akár tíz-, húszszoros értékkülönbség is lehet. Értelmetlen és igazságtalan, hogy egy külterületi ingatlanért ugyanakkora adót kelljen fizetni, mint esetleg a város legjobb helyén lévõért. Az építményadó viszont a telekadó háromszorosa lenne a terv szerint, ami bünteti azt, aki építkezik, és preferálja, aki spekulációs célból, csupán a telekár-növekedésre számítva beépítetlenül hagyja telkét, hogy így spekulációs haszonra tegyen szert. A törvényjavaslat elijeszti azt, aki gyarapítja a községi vagyont, kedvét szegi azoknak, akik a jövõben akarnak beruházni. Ráadásul ezt helyi adó címén a községeknek kellene beszedniük. Miközben, mint az elõbb mondottam, hogy vannak intézkedések, amelyek meghozatala már nem tûr halasztást, ennek az adónak az elrendelésével kapcsolatban mégis inkább arra a régi bölcsességre hívnám fel képviselõtársaim figyelmét, hogy a politikában és fõképpen az adópolitikában nem az a legnagyobb érdem, ha valamit rövid idõ alatt, hanem hogyha hosszú idõre intézünk el. Mi a teendõ tehát? Budapest fõváros európai metropolissá válásához olyan törvényi és pénzügyi lehetõségeket kell a fõváros számára biztosítani, amelyek lehetõvé teszik az elmaradott infrastruktúra, az elhanyagolt lakóházak, a hamarosan felújításra váró lakótelepek, a környezetszennyezõ tömegközlekedés, a kötelezõ egészségügyi, oktatási feladatok intézményeinek fenntartása körében az eddigi központi források biztosítását. Jelenleg azok a gazdasági, pénzügyi, jogi szabályozók hiányoznak, amelyek lehetõvé tennék azt, hogy a város a saját területeivel szabadon gazdálkodjék, és a vállalkozásokba is megfelelõ módon bekapcsolódjék. A város felújításához, a szellemi és gazdasági erõforrások bevonásához mielõbb szükséges a koncessziós törvény megalkotása, a hosszú távon is kiszámítható pénzügyi, gazdasági szabályozó rendszer elfogadása. A gazdálkodó önkormányzat számára saját bevételi körében feltétlenül fontos a személyi jövedelemadó mellett a vállalati nyereségadó és a forgalmi adó egy részének a településhez való átengedése. A megalkotandó törvények során arra kérünk lehetõséget, hogy az állami és önkormányzati vagyon megosztása során a város megkaphassa mindazt a vagyont, amely önálló mûködéséhez szükséges. Az állami vállalatok privatizálása során a város érdekeit a vagyonmegosztásnál megfelelõen kell, hogy érvényesítsük; annál is inkább, mert pénzügyi szakértõink szerint nélkülözhetetlenek lesznek az új források, ezek nélkül kilátásaink siralmasak. Az 1991. évi állami költségvetés tervezete alapján végzett számítások szerint a fõvárosban olyan mértékû pénzügyi feszültséggel, 12-17 milliárd forint központi forráshiánnyal kell az elkövetkezõ évben számolni, amely mellett a város mûködtetése, a több mint 2 millió lakos napi legalapvetõbb szükségleteinek kielégítése egyszerûen nem biztosítható. A Kormány elmúlt hétvégi ülésén elfogadott 1991. évi költségvetési irányelvekben szereplõ, 40 százalékot megközelítõ infláció ezt a helyzetet csak súlyosbítja. A fõvárosi önkormányzatok költségvetésének központilag szabályozott forrásokból származó bevételeinél - ilyen az állami támogatás, a személyi jövedelemadó - jelentkezõ hiány mintegy 17 milliárd forint. Eme hiány megszüntetése esetén is csak az 1990. évi, már amúgy is lehetséges minimumra szorított ellátottsági helyzetet tudnánk garantálni. Ahhoz, hogy egyáltalán a szintentartás sikerüljön, a kormányzattal összehangolt erõfeszítésekre, közös gondolkodásra és cselekvésre van szükség. Nézzük, mit tehetnek az önkormányzatok, és mit kell tennie a Kormánynak ennek érdekében! Elõbb a saját teendõinkrõl. Felül kell vizsgálnunk minden ágazatban a szükségletek és a kapacitások viszonyát, ahol lehetõség van, ott a nem kellõen kihasznált intézmények összevonásával, más célú hasznosításával a mûködési költségekben megtakarításokat kell elérnünk. Fel kell tárnunk saját bevételeink növelési lehetõségeit, az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás, például a telek- és épületingatlanok hasznosítása, az állami lakásállomány privatizálásának felgyorsítása útján. Mit kérünk, illetve mit várunk el a Kormánytól a jelenlegi állapotban kezelhetetlen mértékû pénzügyi feszültség legalább részbeni oldása érdekében? Mindenekelõtt azt, hogy a cél és címzett jellegû állami támogatásból a fõváros az önkormányzati feladatainak, folyamatban lévõ fejlesztéseinek és a törvényi kötelezettségeinek megfelelõ mértékben részesüljön. Legyen szabad néhány Budapesten igen égetõ feladatra hivatkozni: lakóépületek elmaradt felújításának pótlása, a tömegközlekedés támogatásának kényszere, az új Duna- híd kapcsolódó beruházásainak átvállalása, a metróépítés folytatása, a második szeméthasznosítómû építésének elkezdése, a szennyvíztisztító-program folytatása. Ennek megvalósítása érdekében új bevételi lehetõségeket kell teremteni a fõvárosi önkormányzatok részére olyan módon, hogy bizonyos jelenlegi vagy tervezett jövõbeli bevételrõl a központi költségvetés lemond a helyi önkormányzatok javára. Ilyen lehet például a jelenleg teljes egészében központi költségvetés bevételét képezõ vállalkozói nyereségadó és az általános forgalmi adó megosztása. Az elõkészítés stádiumában lévõ koncessziós törvényben az autópálya- bevezetõ-szakaszok menti területek hasznosítási jogából nyerhetõ bevételek önkormányzathoz rendelése. Az új földtörvényben annak biztosítása, hogy a fõváros közigazgatási határain belül jelenleg mezõgazdasági mûvelés alatti, illetve termelõszövetkezeti használatban lévõ földterületeket a fõvárosi önkormányzatok hasznosíthassák. Tisztelt Képviselõtársaim! Hamarosan Önök elé kerül a fõvárosi törvény tervezete. Sajnos nem lesz módom álláspontomat itt, ebben a Házban kifejteni róla. Elõrebocsátanám a legfontosabbakat, egy alaptételt a fõváros és a kerületek viszonyáról. Meggyõzõdésem, hogy lehetõségeit, feltételeit, adottságait és kötelezettségeit tekintve nem lehet a várost 22 részre osztani, Budapest egy település, ahol a város mûködtetése, fejlesztése megköveteli, hogy ezt a metropolist határozottan és szabadon irányíthassa a fõvárosi közgyûlés. (Zaj, taps.) Ehhez a feladat- és jogkörök pontos törvényi elhatárolására van szükség, akár a jelenlegi önkormányzati törvényben meghatározott modelltõl eltérõen is. Nagyon lényeges, hogy a kölcsönös egymásrautaltságot és érdekeltséget a feladatok, az ehhez biztosított eszközök, az ezzel járó terhek és a vagyoni alapok tekintetében megfelelõ módon és arányosan érvényesítsük, úgy, hogy ennek a városnak a fejlesztését ne egymással szemben álló területi részérdekek határozzák meg. A feladatok és hatáskörök elhatárolása miatt indokolt a fõvárosi törvényen kívül a köztársasági megbízottak feladat- és hatáskörérõl szóló törvény, továbbá az egyes dekoncentrált állami szervekrõl szóló törvények mielõbbi megalkotása. Enélkül sem a fõváros végleges szervezeti mûködési szabályzatára, sem pedig a belsõ igazgatási szervezet alakítására nem lehet korrekt javaslatot tenni. Tisztelt Ház! Nagyrabecsült Képviselõtársaim! A közelmúltban e padsorok között számos alkalommal hallhattuk megfogalmazni azt az -egyébként teljesen jogos - követelést, hogy az önkormányzatokat ne hagyjuk pártharcok színterévé válni. Én most, amikor a fõpolgármesterséggel a törvény szerint sajnálatos módon összeegyeztethetetlen képviselõi mandátumomról lemondok, kérem Önöket, hogy az ország mûködõképességének megõrzése érdekében az önkormányzatok tevékenységét megszabó törvények megalkotásakor se a pártérdekek alapján döntsenek. Ellenkezõ esetben még csupán néhány "gyõzelem", és nem marad egyetlen mûködõképes önkormányzatunk sem. Tisztelt Ház! Szerettem volna reménytelibb körülmények között elmondani azt is, hogy vezetésem alatt a fõváros mit tervez a lakásgondok enyhítésére, a rászorultak támogatására, a vállalkozások élénkítésére, a már elviselhetetlen környezetszenynyezés megakadályozása érdekében. Hogy ezeket a terveket sikerül-e megvalósítanunk, vagy legfeljebb csak egy szép álom marad belõlük, az az Önök döntésén is múlik, azon, hogy gyengíteni vagy erõsíteni fogják-e az önkormányzatokat, azon, hogy ebben a Házban elfogadandó törvények abból a gondolatból erednek, hogy a nemzet szabadsága az önkormányzatok erejében rejlik. Én hiszem ezt, ezért bízom benne, hogy nem csupán személyes döntésem motívumait fogják méltányolni, hanem a több mint 3000 magyar önkormányzat törekvését arra, hogy ebben az országban végre mindenki - immár nemcsak az újságból olvasva, hanem lakva is - megismerhesse a szabadság szellemét. Tisztelt Képviselõtársaim! Nem ezzel az ünnepélyes fordulattal kívánom elköszönõ beszédemet befejezni, hanem egy kéréssel. Arra kérem Önöket, hogy a fõváros levegõjének, környezetünknek a javítása érdekében, ha csak tehetik, járjanak gyalog. Vidéki képviselõtársaim is hagyják ott a parkolóban autóikat, sétáljanak, és közlekedjenek a BKV járatain. A példaadás joga és terhe az Önöké. S még valamirõl: december elsejétõl munkatársaim elszállítják a szabálytalanul várakozó gépkocsikat, kivétel nem lesz. Önök és ismerõseik az alábbi címen és telefonszámon érdeklõdhetnek (derültség): FõspedThoman Információ, Budapest, Kõér utca 3., a hármas metró Határ úti megállójánál van a telephelye, ahol a gépkocsijaikat megkereshetik. Jó munkát kívánok Önöknek. (Bal oldalon taps.)

Homepage