DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt részérõl 888-as számon benyújtott módosító javaslat kapcsán az a tény, hogy a 3-as, 4-es és 8-as és késõbbi indoklás szerint a 13-as pontot visszavonjuk, ez arra utal, hogy a pénzügyi kormányzat kellõen képviselve a bizottsági munka hatékonyságát elõsegítette, hiszen ígéretet kaptunk a 3-as, 4-es és 8-as pontban - amely lényegében szövegmódosítási javaslat volt, illetõleg pontosítási javaslat - az elõterjesztõtõl, hogy annak megfelelõen, annak tartalma szerint terjeszti elõ. Így a módosító javaslatunk ebben a tekintetben fölöslegessé vált. Úgy gondolom, a viszonylag kevés számú érdemi módosító javaslat azt a feltételezést támasztja alá, hogy az adóigazgatási eljárásáról szóló törvény egy jól sikerült, reményt keltõ jogalkotási termék, bár minden törvénytervezetünk hasonló lenne! Sajnos, nem mondhatjuk el ezt minden törvénytervezetrõl. Én azonban a kérdést arról az oldalról fogom meg, ha valóban azt kívánjuk, hogy akár központi, akár a helyi adók tekintetében kialakuljon egy adómorál, akkor a körülményeket úgy kell változtatni, hogy ennek a megfelelõ jogszabályi feltételei fennálljanak. Hiszen - Brechtet kell idéznem - az ember jó, körülményei rosszak, hát rosszá változik... Feladatunk tehát az, hogy meg kell teremteni a tisztességes adózás és a tisztességes adózási eljárás körülményeit. Ez pedig akkor teremthetõ meg, ha a múltból örökölt, hatóságtól való félelmüket az adózók levetkõzik, ez pedig oly módon történhet meg, ha megfelelõ garanciákkal támasztjuk alá az adózó alanyi, állampolgári és nem utolsósorban emberi jogait. A módosításunk tehát ezt szolgálja, hogy - amit alapvetõen a jogszabály elvégzett - további garanciákkal támasszuk alá az adóalany jogállását. Ilyen alátámasztás az, hogy "A költségvetési támogatás kiutalására az adó megfizetésére vonatkozó szabályokat megfelelõen alkalmazni kell" - kívánjuk kiegészíteni a 26. § (3) bekezdését, mert csak akkor válik értelmessé a címbeli megfogalmazás. "Az adó megfizetése, a költségvetési támogatás kiutalása" címet viseli ez a fejezet, holott a költségvetési támogatás kiutalásáról semmiféle rendelkezést nem tartalmaz. Az 51. § (4) bekezdéséhez kötött módosításunk a nemzetközi joggyakorlatból a strasbourgi emberi jogi bíróságnak - az újabb jogfejlõdést figyelembe véve - az ésszerû határidõre vonatkozó elvét kívánja átvenni. Az adózó tehát ne legyen kitéve bármikor, bármilyen ideig az ellenõrzésnek. Úgy gondolom, ezt annál konkrétabban megfogalmazni, mint ahogyan azt módosító javaslatunkban tettük, nem lehet, de mégis bizonyos fajta garanciát ad, és a joggyakorlatnak kell kialakítani az ésszerû határidõ elvét. Régi gondolatom az, hogy valójában még az érdekképviseleti törvényt megelõzve is, valóságos érdekképviselet Magyarországon csak akkor és annyiban lesz, amennyiben jogosítványokkal is rendelkeznek az érdekképviseleti szervek, és nem egyes érdekképviseleti szervekhez kell kötni a jogosítványokat, hanem az érdekképviseleti szervnek. Ezt célozza az a szabály, hogy az ellenõrzés egész ideje alatt az ellenõrzésben az adózó vagy az adózó érdekképviseleti szervének szakértõje jelen lehet, a megállapításokra észrevételeket tehet, észrevételeit a vizsgálatot lezáró jegyzõkönyvben rögzíteni kell. Az ügyfélegyenlõség csak abban az esetben valósul meg az ellenõrzési eljárásban, ha szakértõ alkalmazását az adózó állampolgár akár maga, akár az érdekképviseleti szerve útján igénybe veheti, hiszen az adózó állampolgár ahhoz a tevékenységhez ért, amit folytat, amit vállalt, de nem valószínû, hogy rendelkezik azokkal a szakmai ismeretekkel, hogy az ellenõrzés során - különösképpen, ha egy becslési eljárásról van szó - megfelelõ szakismeretekkel rendelkezne. Ezt már késõbb, amikor a tényeket rözítették és a jegyzõkönyvben szerepelnek, késõbb, a jogorvoslati eljárásban ezeket nagyon nehéz pótolni. Úgy gondolom, hogy az adózó állampolgár és az ellenõrzés hatékonyságának biztosítása mellett szükséges éppen ezeket a jogi garanciákat beépíteni az eljárási törvénybe, annak érdekében, hogy a törvényesség talaján állva nagyobb és jobb garanciákat kapjon az egész rendszer. Végezetül bejelentem, hogy a 13-as pontban foglalt javaslatot visszavonom a 60. § (3) bekezdésére tekintettel, bár meg kell jegyeznem, hogy a 60. § (3) bekezdése értelmezésre szorul. Ha maga a becslés jogintézménye maga egy bizonyítási eljárás, akkor az adózónak tudnia kell, hogy a 60. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállását az adóhatóságnak legalább valószínûsítenie kellene, a 60. § (3) bekezdése bizonyításaként. A magam részérõl az erõsebb jog miatt vonom vissza a valószínûsítést, ugyanakkor nem pontos a megfogalmazás annyiban az én olvasatom szerint, amikor az adóhatóság áttér a becslési eljárásra, akkor valószínûsíteni kell, hogy a 60. § (1) bekezdésben foglalt feltételek közül melyiknek az alapján tért át a becslési eljárásra. Ebben az esetben az adóhatóság még nincs abban az állapotban, hogy õ bizonyítani is tudjon, tehát a büntetõeljárás analógiájára tekintettel úgy gondolom, hogy a magyar nyelv helyessége és értelmezése szerint az adóhatóságnak közölnie kell, hogy milyen tény alapján tér át a becslési eljárásra, és a becslési eljárás végén kerül az adóhatóság abba a helyzetbe, hogy az a feltétele, amire alapozta, tehát valószínûsítette az én olvasatom szerint a feltételezését, hogy valamelyik tény fennáll, az vagy igazolódik, vagy pedig az adóhatóságnak el kell vetnie ezt a tényt. Én ezt megint csak nagyon lényeges garanciális kérdésnek tartom, és megmondom õszintén, hogy erõsebbnek tûnik a törvény szövege szerint az a mondat, hogy a becslés esetén az adóhatóságnak kell bizonyítani. Ez a bizonyítás csak egy becslési eljárás végeredménye lehet, ugyanakkor az garanciális kérdés: ha az adóhatóság az ellenõrzés során áttérhet a becslési eljárásra, akkor az adózó állampolgárnak joga van tudni - vagy az adózó állampolgár képviseletének, szakértõjének joga van tudni -, hogy melyik törvényi feltétel alapján tért át az adóhatóság a becslési eljárásra, mi a feltételezése az eljárásnak, és joga van az adózó állampolgárnak ebben az esetben az észrevételét megtenni, amit kötelessége - álláspontom szerint - az adóhatóságnak rögzítenie a jegyzõkönyvben. Mindezekre tekintettel úgy gondolom, hogy a helyes joggyakorlat kialakul, és ez az értelmezés helyes lesz, én az erõsebb jogán a bizonyítás szó meghagyása mellett vagyok, ennek következtében a 13-as pontban foglaltakat visszavonom. (Taps.)