DR. FEKETE GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Mint tudjuk, a bírók, az ügyészek nem lehetnek politikai pártok tagjai, nem politizálhatnak, így érdekeiket, sérelmeiket csak közvetítõk révén tudják orvosolni. Újpesten élõ bírók kerestek fel kérésükkel, amelyeket most önöknek továbbítok. A kérést a Parlament alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ és igazságügyi bizottsága nem tette magáévá, de etikailag mégsem tehetem meg, hogy visszavonjam javaslatomat, mivel - mint mondtam - az érdekeltek nem lehetnek a tisztelt Ház tagjai, így kérésüket feltétlenül meg kell hallgatni. Az elsõ kérésük az, hogy a törvény vonatkozzon valamennyi bíróra, ne legyen közöttük olyan különbségtétel, mint a törvényjavaslat 1. §-ának (3) bekezdése megengedne, miszerint ez a törvény ne vonatkozzon az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bírókra. Kérem, ez annak a nyílt elismerése, ez a bekezdés, hogy a minisztériumban egyáltalán bíró dolgozhat. A hatalmi ágak szétválasztásának a jegyében nagyon szükséges lenne, hogy bíró fölött miniszter ne rendelkezhessen. Kérdésemre, miszerint hogyan kerül egyáltalán bíró a minisztériumba, azt válaszolták, hogy ezek a személyek gyakorlatilag köztisztviselõk, akiknek a bírói kinevezése ugyan megvan, de a minisztériumi jobb fizetés elcsábította õket a bírói pályáról. Ott köztisztviselõi tevékenységet látnak el, és egy idõ elteltével, amikor majd valahol megüresedik egy jobban fizetõ megyei bírói szék, akkor ismét reaktiváltatják magukat bírói minõségükben. Kérem, nyilvánvaló, hogy a végrehajtó hatalomtól történõ ilyen mértékû függés megengedhetetlen. Felhívom az önök figyelmét arra is, hogy a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény ne vonatkozna a bírókra. Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat viszont ne vonatkozna az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bírókra, tehát egy olyan joghézag keletkezne, amelyik szintén felhívná arra a figyelmet, hogy itt nem tökéletes a hatalmi ágak szétválasztottsága. A második kérés, amit Önöknek tolmácsolok, az csupán annyi, hogy a 6. §. (2) bekezdése úgy rendelkezzen, hogy a jogi pályán eltöltött éveket a bírák fizetési besorolása esetében szolgálati idõként kellene figyelembe venni. Nyugati országokban az a tapasztalat, hogy a bírói életpálya az a jogi életpálya betetõzése. Bíróvá akkor lehet válni, amikor már több évtizedet a kinevezett eltöltött jogtanácsosi vagy ügyvédi pályán. Sajnos Magyaroszágon nem ez a szokásos bírói életpálya. Nagyon gyakran fiatal, végzett személyek kerülnek bírói székbe, és ahogy elõremennek tapasztalatban, úgy egyre inkább elcsábulnak ügyvédi, jogtanácsosi vagy más jogászi pályára. A kedvezõtlen tendencia megállítása érdekében is kell, hogy segítsük elõ a késõbbiekben a tapasztalt jogászok bíróvá válását, korábbi élettapasztalatuk szolgálati években történõ elismerését is. A felszólalásra felkérõ bíróknak továbbítottam a tárca aggodalmait, miszerint a kötelezõ szolgálati idõ beszámítása nem méltányos azon jogászok esetében, akik tanácsnál, tsz-irodán dolgoztak elõzõleg, így viszonylag csekély a bírói élettapasztalatuk. Mire õk azt válaszolták, hogy alkalmatlan személyek semmiképpen ne válhassanak bíróvá, ügyésszé, és erre még alacsonyabb fizetés se adjon lelkiismeretünknek felmentést. Köszönöm figyelmüket, és kérem az általam tolmácsolt bírói kérések figyelembevételét. (Gyér taps.)