DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten az általános vita során már ennek a törvénynek a vitájában felszólaltam. Azokat természetesen megismételni nem kívánom. Azokkal a kérdésekkel kívánok foglalkozni, amelyek az elmúlt héten úgy-ahogy tisztázódtak vagy nem tisztázódtak; lehetõleg olyan részletkérdésekkel, amelyeknek nem volt helyük az általános vitában. Az elmúlt héten az alkotmányügyi bizottság ülésén nagyon intenzív, nagyon szimpatikus együttmûködés alakult ki a kormánypárti képviselõk és közöttünk annak érdekében, hogy ez a törvény a lehetõség szerint mentesüljön azoktól a hiányosságoktól, hibáktól, amelyek a beterjesztett szövegben elõfordultak. Ezeknek az együttmûködésünkön alapuló javaslatoknak a jelentõs részével a Kormány is egyetértett. Örömmel mondhatom ezért, hogy az alkotmányügyi bizottság szerdai ülése után ez - az akkor elfogadott módosításokkal együtt - lényegesen jobb, mint egy héttel ezelõtt volt. Ennek ellenére mégis két olyan kérdéssel szeretnék részletesebben foglalkozni, amelyben nem sikerült egyetértésre jutnunk. Ebben a két kérdésben a Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontja változatlan. A két kérdés a bírói, illetõleg az ügyészi pótlék azonosságának vagy különbözõségének a kérdése, illetõleg a közjegyzõk helyzetének a kérdése. A késõbbiekben fogok foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyekben viszont mindenképpen melegen ajánlom azt, hogy az alkotmányügyi bizottság által már elfogadásra ajánlott javaslatokat a plenáris ülés is elfogadja. A két vitás kérdésrõl: politikai kérdés annak az eldöntése, hogy az igazságügyi szervezeten belül valamely párt vagy egyéb szervezet azonos súlyúnak tekinti-e az ügyészi tevékenységet, illetõleg a bírói munkát. Nekünk meggyõzõdésünk, hogy a jogállamiság kifejlõdésének alapvetõen fontos kérdése az, hogy a bírói munka kiemelkedõ elismerést nyerjen, a bírói munka vonzza a legkitûnõbb jogászokat. A jelenlegi tervezet az általunk javasolt módosítással sem alkalmas még erre - ezt meg kell mondanunk -, hiszen az általunk javasolt módosítás is tulajdonképpen szimbolikus. A bírói pótlék tekintetében javasolt 10 százalékos különbség mindössze háromezer forint bruttó bérnek felel meg, amely - mondanom sem kell, hogy - nem fejezi ki azt a kiemelkedõen fontos szerepet, amelyet az igazságszolgáltatáson belül a bíróságnak kell betöltenie. Tudom, hogy a pártállam idõszakában valamikor, az akkori politikai értékelésnek megfelelõen létezett ügyészi pótlék. Mert abban az idõben az igazságszolgáltatáson belüli végrehajtásnak, a pártakarat végrehajtásának egyik legfontosabb eszköze az ügyészség volt. Félreértés ne essék, nem a mostani ügyészséget kívánom ezzel semmilyen formában sem minõsíteni. Csak ki szeretném emelni azt a különbséget, hogy abban az idõben más irányban helyezték a hangsúlyt a szervezeteken belül a két szervezet közé. A Kormány elõterjesztése azonos mértékû a két szervezetnél. Mi ezzel nem tudunk egyetérteni. Változatlanul az az álláspontunk, hogy - teljes tiszteletünkrõl és megbecsülésünkrõl biztosítva az ügyészi munkát - a bírói munkának, legalábbis szimbolikusan, de értékesebbnek kell lennie ebben a jogszabályban. Ezért mi mindenképpen indokoltnak tartjuk azt, hogy ezt a valóban nem jelentõs, de a különbségtételt mégis valamilyen csekély formában kifejezõ módosító indítványunkat - a Kormány álláspontjával ellentétesen - a Parlament fogadja el. Véleményünk szerint ez politikai kérdés, messzemenõen többet jelent, mint az, hogy háromezer forinttal többet vagy kevesebbet kapnak a bírók, vagy sem. A másik kérdés a közjegyzõk helyzete az igazságszolgáltatáson belül. A múlt héten ezzel a felszólalásomban már foglalkoztam. Nos, az alkotmányügyi bizottság ülésén több irányban próbáltam tisztázni a kormányzat álláspontját, sajnos, megnyugtató választ nem kaptam. Mi a helyzet? Valóban létezik egy olyan törvényjavaslat, amely szerint a közjegyzõi szervezet ki fog válni valamikor, valamilyen feltételek között a bírói szervezetbõl. Ez a törvényjavaslat már több fórumon megfordult, a végleges formája bizonytalan, a Parlament elé nem lett behozva, hogy a Parlament végül is milyen formában fogja elfogadni, nem lehet tudni. Azt még kevésbé lehet tudni, hogy a jelenlegi törvényhozási ütem mellett mikorra várható, hogy ez a törvény egyáltalában a Parlament elé kerül, és még inkább, mikorra várható, hogy hatályba lépjen. Addig, amíg ez a kérdés nincs rendezve, az igazságügyi szervezeten belül egy teljesen indokolatlan feszültségforrás keletkezne. Az igazságügyi szervezeten belül mind a bírák, mind az ügyészek, mind az érdemi munkát végzõ jogászok, mind pedig az õket elõsegítõ hivatal teljes mértékben egységes rendszerû fizetésemelésben részesül, új fizetési módra tér át. Hangsúlyoznom kell egyébként zárójelben, hogy ez nem egy mostani emelés, ez egy nagyon régóta esedékes olyan fizetésrendezés, amelyet a bíróság tekintélye érdekében már nagyon régen meg kellett volna tennie a korábbi kormányzatoknak is. Nos, ha a közjegyzõk ebbõl a szervezetbõl kimaradnak, akkor a helyzetük teljesen bizonytalanná válik, egyelõre bizonytalan ideig. Valóban ígéretek hangzottak el, hogy a közjegyzõknek talán jobb lesz a helyzete a késõbbiekben. Ezt jelenleg közgazdaságilag is nehéz lenne felmérni, hiszen közismert, hogy a közjegyzõi munka rendkívül nagy rezsivel dolgozik; a tértivevényes levelektõl kezdõdõen az alkalmazotti munkabérekig, a várható irodaköltségekig, a szabadfoglalkozásúak kiemelt társadalombiztosítási hozzájárulásáig a legkülönbözõbb olyan rezsitételek várhatók, amelyek megkérdõjelezik, hogy feltétlenül jobb lesz-e nekik, mint volt eddig. Mindenesetre a jelenlegi helyzetben, ebben a bizonytalanságban teljes mértékben jogalkotói hiba, koncepciótlanság lenne, hogyha az igazságszolgáltatásnak egy érdemi munkát végzõ szelete kimaradna a jelenlegi rendezésbõl. Ezért a közjegyzõknek a jelenlegi rendszerbe való beépítése iránti indítványunkat is változatlanul fenntartom. Az elkövetkezõkben néhány olyan kérdéssel szeretnék csak foglalkozni, amelyekben feltétlenül kérem a plenáris ülést, hogy az alkotmányügyi bizottságban létrejött kompromisszumokat feltétlenül emelje be a törvénybe, mert rendkívül fontosak. Nos, az eredeti tervezet mind a helyi bíróságok bíráinál, illetõleg a helyi ügyészségek ügyészeinél, mind pedig a II. fizetési osztályban, tehát a megyei bírósági bíráknál, illetõleg a megyei fõügyészségi ügyészeknél hat fizetési fokozatot ismert. Ez a hat fizetési fokozat huszonnégy év alatt kimerül. Mondanom sem kell, hogy egy vidéki bírónál - különösen annál, aki nem megyeszékhelyen dolgozik - nem feltétlenül perspektíva, hogy lakást változtasson, máshová költözzön, a tevékenysége pedig huszonnégy év eltelte után további honorálást, további elõrelépési lehetõséget nem biztosított volna. Ezért rendkívül fontos az, amire már Világosi Gábor képviselõtársam is utalt, hogy az elõterjesztés 6. pontjában, a 8. § (1) bekezdéséhez fûzött módosító indítványnál Katona Kálmán, dr. Világosi Gábor és dr. Vastagh Pál lényegét tekintve egybehangzó módosítási indítványát a Parlament fogadja el, azaz ha a helyi bírósági bíró vagy a helyi ügyészségi ügyész huszonnégy év eltelte után továbbra is ezen a területen dolgozik, adva legyen a lehetõség a további fizetésemelésre, a további elõrelépésre. A másik rendkívül fontos módosító indítvány - amely ezzel összhangban van - , hogy a II. fizetési osztálynál, tehát a megyei bírósági bíráknál, illetõleg a megyei fõügyészségi ügyészeknél ne hat, hanem hét fizetési fokozat kerüljön a táblázatba. Ez lehetõvé teszi, hogy ennél a kategóriánál hét fokozat, azaz huszonnyolc év után is legyen elõrelépési lehetõség. A másik pedig az, hogy a helyi bíróságoknál a harmadik kategóriában lévõ három fokozathoz képest az itteni hét fokozat gyakorlatilag negyven évre, azaz mindenképpen a nyugdíjkorhatár betöltéséig biztosítja az elõrelépési lehetõséget. Ezt a két konkrét javaslatot mindenképpen nagyon melegen ajánlom a tisztelt plenáris ülés figyelmébe, mert rendkívül fontos elõrelépést jelent. Egy kérdéssel szeretnék még foglalkozni. A javaslatoknál felvetõdött, hogy önálló táblázat álljon a bírák, ügyészek rendelkezésére, vagy pedig ez a miniszteri fizetések meghatározott százalékában legyen meghatározva. Az alkotmányügyi bizottságnak az volt az álláspontja - de a bíráktól érkezett észrevételek is ennek feleltek meg -, hogy mindenképpen célszerûbb ezt a kérdést nem a miniszteri fizetésekhez kötni, hanem önállóan meghatározni, és ugyanakkor természetesen feltétlenül szükséges az, hogy ezt a táblázatot a tapasztalatoknak megfelelõen, az infláció adatait feldolgozva évenként a Parlament felülvizsgálja. Köszönöm szépen. (Taps.)