DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Minden demokráciát fenyeget az a veszély, hogy politikusai csupán rövid távú célok érdekében hajlandók igazán szorítóba lépni. Ennek fenyegetése, gondolom, nálunk különösen nagy, hiszen súlyos gondjaink közepette könnyen elégnek tûnhet, ha csupán a következõ lépésünknek keresünk lábhelyet. Ugyanakkor kétségbe nem vonható, emberi tapasztalatra alapozva mondhatjuk azt, hogy a jövõ mai döntéseinkkel kezdõdik. Amikor Marosvásárhelyen jártam, akkor azt mesélték, hogy a múlt században olyan polgármestere volt a városnak, akit erõs bírálat ért akkor, amikor a külterületeket is közmûvesítette. Ma már túlnõtte ezeket ez a város. Jelenleg ilyen távolinak tûnik az agykutatással járó eredmények felhasználása, pedig ezen a területen várható a tudomány következõ robbanásszerû fejlõdése. Ha nem fogunk hozzá, elmaradott helyzetünket teremtjük újra a jövõre nézve is. Talán nem köztudomású, de az idegrendszer megbetegedésébõl eredõ költségek és veszteségek hazánkban évente 200 milliárd forint nagyságrendûre becsülhetõk. Egyrészt emiatt, másrészt pedig az ilyen kutatási programnak a gyógyszergyártásra, a laboratóriumi iparra, a mikroelektronikára, a számítógépiparra, ezen belül a szoftver-gyártásra gyakorolt serkentõ hatása nem lebecsülendõ. Óriási elõnyünk, hogy az amerikai kapcsolat meglévõ, de korszerû kutatási eszközökkel alig ellátott magyar szakemberek alkotókészségének adhat kibontakozási terepet. Ezzel szerepe lehet a hazai kutatók itthontartásában is. Nem elhanyagolható politikailag sem, hogy országunk az elsõk között csatlakozik egy világhatalom számára fontos kutatási és fejlesztési programhoz, amelyet az Európa Parlament is támogat. Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy Az agykutatás évtizede nemzeti kutatási programról szóló határozatot hozza meg. Köszönöm.