DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy milyen adópolitikát érvényesítünk ebben az országban és ennek milyen a hatékonysága, az nem ettõl a törvényjavaslatól függ. Hogy a Parlament elhatározott szándékai érvényre jutnak-e és hogy mindez törvényes keretek között történik-e, az azonban ennek a törvénynek az alapos, jól kidolgozott részletes szabályaitól függ. Ezért tehát egyetértek a miniszter úr expozéjával: jelentõs törvényjavaslatról van szó és vitatkozom azokkal, akik az elõkészítõ munka során gyakran állították, hogy nem történik más, mint az eddigi, különbözõ szintû jogszabályokban már létezõ eljárási szabályok törvényi szintû megalkotása, összegezése; kisebb korrekcióktól eltekintve. A pénzügyminiszteri expozé megkönnyíti a dolgomat, hiszen a leglényegesebb gondolatok abban elhangzottak, ezért csak néhány apróságra szorítkoznék. Mindenekelõtt szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot alaposnak tartjuk és ezért a szocialista frakció kisebb módosítási, kiegészítési javaslatokkal azt a Háznak elfogadásra fogja ajánlani. Valójában kettõs szempontból vizsgáltuk a törvényjavaslatot: 1.Tényleg az adózók autonómiájára épít-e? 2. Megfelelõ garanciákat tartalmaz-e az esetleges hatósági eljárások törvénysértõ vagy méltánytalan eszközeivel szemben? Ami az adózók autonómiáját illeti, a koncepció végigvonul a törvényjavaslat konkrét szabályain. Két esetben lép ki ebbõl a körbõl. Az egyik, amikor az adóztatás szakmai indokai ezt az autonómiát nem engedik meg érvényesíteni, a másik, amikor a költségvetés bevételeinek biztonsága szükségessé teszi, hogy kilépjen eme autonómia keretei közül. Azt kell mondanom, hogy nincsenek szélsõséges kilengések a törvényjavaslatban, ezért tehát ebbõl a szempontból alapvetõ módosításokat nem kell ajánlanunk. A második a garanciák kérdése. Egyetértek azokkal az új garanciális elemekkel, amelyekrõl a Miniszter Úr szólt. Kettõt emelnék ki, amelyet perdöntõnek érzek. Az egyik - és azt hiszem talán a legfontosabb - új elem a bírósági ügy teljessé tétele az adóztatási eljárás valamennyi eleménél. Alapvetõ garanciális szabályról van szó. A másik: az adótitok védelme, összhangban a személyiséget illetõ jogok védelmével. Ezek után mégis mi az, amiben esetleg módosításokra szorul a törvényjavaslat? Az elsõ, azt hiszem, egy szemléleti kérdés. Én tudom, hogy azok, akik az adóztatás törvényességét, az adómorál javítását tûzik zászlajukra, azok örökké dilemmával küzdenek. Ennek a dilemmának az a lényege, hogy vajon az elrettentõ szankciók növelése lineárisan javítja-e az adómorált, az adóztatási fegyelmet. Azt kell mondanom tisztelt Ház, hogy nem. Önmagában véve kizárólag a szankciók növelése még sehol a világon nem hozott lineárisan javuló adóztatási végeredményt, az adómorál javulását; különösen nem egy olyan gazdaságban, amely lassan piacosodik, és ahol azt gondolom, van már egy objektív mérce, amihez ezeket a szankciókat érdemes igazítani. Hétköznapi nyelvre fordítva azt mondhatnám: legyen drágább az államnak tartozni, mint a bankoknak tartozni. Azaz tehát: a szankciók mértékét egyértelmûen a pénzpiacon kialakuló kamatokhoz célszerû igazítani, hiszen ezek valóban a piac megítélésétõl, a piaci kereslet és kínálat viszonyaitól változnak, ha a szankciók túllépik ezeket a kamatokat, akkor már nem éri meg tartozni az államnak, ez elégséges visszatartó erõ. Általában érvényesül ez az elv, néhány ponton nem, ahol nem, ott benyújtott módosító indítványainkkal szeretnénk ilyen korrekciót ajánlani. A második izgalmas kérdés, hogy vajon csak az adót be nem valló és meg nem fizetõ adózó állampolgárok, illetve vállalkozások vagy vállalkozók azok, akik sújthatók ilyen hátrányokkal. Túlfizetés esetén, amikor az adózó hitelez az államnak, akkor vajon nem léphet-e fel ugyanezekkel a jogokkal és követelményekkel? Azt gondolom, a két ügy nehezen érvényesíthetõ, azt a minimális követelményt azonban, hogy egy-egy adózó adóalany esetében az adófizetési kötelezettségtõl való elmaradást és más adónemeknél a túlfizetést, illetve az igénybe nem vett állami támogatást egyenlegében tekintse, minõsítse és szankcionálja a törvény, azt gondolom, ezt a célt mindenféleképpen el kell érni. Ez ma még nem érvényesül a törvényjavaslatban, ezért kiegészítõ módosító indítványaink egy része erre irányul. A következõ dolog azt hiszem, testidegen az egyébként komplexitásra törekvõ törvényjavaslatban, ez pedig az adóhatóságnál dolgozó apparátus érdekeltségi vizonyainak szabályozása. Nem itt a helye, tisztelt Ház, ez a törvényjavaslat az adózók és az adóhatóság közötti jogok és kötelezettségek jogviszonyait szabályozza. Az adóhatóság érdekeltségi viszonyai költségvetési kérdés, miután a Pénzügyminisztérium önálló költségvetési fejezet, benne az APEH egy önálló intézmény, ott kell rendezni a költségvetési törvény szabályozásakor, hogy milyen részt lehet kihasítani az érdekeltségi viszonyokra adóból, bírságból, pótlékokból, nem pedig ebben a törvényjavaslatban. Az illetéktörvény vitája kapcsán már egy kicsit tréfás gondolattal jeleztem, hogy egyedül az illeték az a háborús bûnök mellett, amely Magyarországon nem évül el. Itt van az ideje, hogy ezt a fajta problémát korrigáljuk, ennek a törvénynek a kapcsán célszerû egy méltányos, tisztességes elévülési határidõt az illetékkiszabási jog tekintetében is megállapítani. És végül, de nem utolsósorban azt gondolom, ez egy állandó harc kérdése, nem lehet azt az illúziót kergetni, hogy egyetlen lépésben a feladat megoldható. Bizony az adminisztrációs terhek csökkentését, lényeges csökkentését - bár tesz kísérletet, talán néhány ponton eredményes kísérletet ez a törvényjavaslat - valójában még nem sikerül elérni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy miközben az adóhatóság és az adózók jogviszonyát szabályozó törvényrõl van szó, belép egy harmadik szereplõ is, ez pedig azoknak a munkáltatóknak a köre, akik lényegében az adóhatóság helyett hajtanak végre hallatlan széles körû, nagyon jelentõs, nagy tömegû adóztatási adminisztrációs feladatot. Félreértés ne essék, nincs jobb, vagy ha lenne, az drágább lenne a jelenlegi megoldásnál, hiszen egy nagy adóapparátust kellene kiépíteni. Pusztán figyelemfelhívásul, kell azt hiszem, most is, ezen a fórumon és ebbõl az alkalomból is elmondani, hogy amíg adóztatási eljárási kérdésekkel foglalkozunk, nem szûnhetünk meg az adminisztrációs terhek csökkentéséért küzdeni, akár kisebb módosításokkal, már ennek a törvényjavaslatnak a keretében is. Egyebekben elfogadásra javasoljuk a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)