DR. RABÁR FERENC pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az a törvényjavaslat, melyet most a Kormány megbízásából a tisztelt képviselõház elé terjesztek, nem vezet be új adót s nem jelent újabb elvonást. Úgy gondolom azonban, hogy jelentõsége ettõl nem kisebb, mint mondjuk a személyi jövedelemadónak. A törvényjavaslat, mely önök elõtt fekszik és amelyet a tisztelt Ház bizottsági tagjai megtárgyaltak, nem vállalkozik kisebbre, mint hogy meghatározza és szabályozza azokat a viszonyokat, amelyek az adóhatóság és az adózók között az adózás során létrejönnek vagy létrejöhetnek. Tisztelt Képviselõ Urak! A kiépülõ jogállam, a megújult alkotmány támasztotta követelményeknek a közelmúlt és napjaink adójogalkotása megfelel annyiban, hogy adót csak törvényben határoznak meg. Ezzel szemben az adótörvények alkalmazásának feltételeit mind a mai napig csak széttagolt, alacsony szintû, indokolatlanul sokféle, ugyanakkor átfedésektõl és párhuzamosságoktól sem mentes jogszabályok halmaza állapítja meg. Ez az ellentmondás, amely az egyes adókat meghatározó törvények és az adózás hogyanját, az adózók és az adóhatóság kapcsolatát szabályozó kormány-, illetve miniszteri szintû adóztatási eljárási szabályok között feszül, a jogalkotás mai követelményei között csak az adózás rendjét átfogó adóeljárási kódex megalkotásával oldható meg. Az önök elé terjesztett javaslat Magyarországon elsõ ízben kísérli meg összefoglalni és egységesíteni azokat a szabályokat, amelyek garanciális igénnyel biztosítják az adózásban részt vevõ felek számára a jogoknak és a kötelezettségeknek egy új típusú konzisztens rendszerét. Az adózás rendjének törvényi szintû szabályozása iránti társadalmi igény nem új keletû. Már az adóreform bevezetésekor felmerült, hogy az adóigazgatási szabályokat is törvénybe kellene foglalni. Ez ellen ható érv volt az adózási tapasztalatok hiánya és az esetleges gyakori változtatás nehézkessége. Ezt a félelmet az elmúlt három év igazolta is. A jelenlegi helyzet azonban megérett az újraszabályozáshoz és a szabályok törvénybe foglalásához. Az egyes adótörvények és az adózás hogyanját szabályozó eljárási rend szoros kapcsolatban állnak egymással. Az idén megújítjuk az illetéktörvényt, új alapokra helyezzük az önkormányzatok adómegállapítási jogát és adóztatási gyakorlatát, továbbá kisebb mértékben módosulnak az adótörvények is. Ez adja meg az új törvény adóztatást egységesítõ, valamennyi adóra kiterjedõ, egységes elveken nyugvó szabályainak kiemelkedõ aktualitását. Az új szabályozás funkciója, hogy stabilizálja az adózás résztvevõinek helyzetét, áttekinthetõvé, ellenõrizhetõvé és kiszámíthatóvá tegye az adóhatóság tevékenységét, s ezzel egy idõben garanciát is teremtsen az adózók számára; másfelõl lehetõséget adjon az adóhatóságoknak az adóztatás eredményességére, a közteherviselés alkotmányban foglalt követelményeinek érvényesítésére. A törvényjavaslat megõrzi és egységbe foglalja az adóztatás rendszerének jól mûködõ elemeit. Ugyanakkor a tapasztalatok alapján korszerûsíti, kiegészíti az adózás mûködõ rendjét. Ennek keretében az európai normák követelményei szerint megerõsíti az adózói jogokat, kiküszöböli az indokolatlan párhuzamosságokat és szabályozási eltéréseket. Természetesen az egyes adók - például a helyi adók esetében - a jövõben is szükségesek lesznek sajátos elõírások. Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy a 102 §-ból és 3 mellékletbõl álló, viszonylag terjedelmes és részletes szabályok ismertetésétõl eltekintsek! Ennek nemcsak az idõkímélés az oka, hanem az is, hogy e javaslat szabályait az általános és részletes indoklással együtt önök már jól ismerik. Ehelyett néhány új és garanciális tartalmú törvényi megoldást emelnék ki, mely reményeink szerint alapvetõ változást jelent majd az adózók és az adóhatóság kapcsolataiban. A törvényjavaslat általános rendelkezései között adózási alapelveket határoz meg. Ilyenek: az adóhatóság kitanítási kötelezettsége, a méltányos eljárás, az adózói egyenlõség, a diszkrimináció tilalma és a jóhiszemû joggyakorlás követelményeinek érvényesítése az adójogban. Ezek az alapelvek az államigazgatási eljárás általános szabályaiban megfogalmazott elveken túl, az adózás sajátos viszonyaira tekintettel meghatározott, az alkotmányból is következõ biztosítékai és elvei az eljárásnak. Itt kell megemlíteni azt a változást is, amely az adótitok és a személyiségi jogok tiszteletben tartását szabályozza. Ezt kétféle módon éri el a javaslat. Egyrészt meghatározza, korlátozza azoknak az állami nyilvántartásoknak a körét, amelyet az adóhatóság fölhasználhat, és azt is kimondja, hogy mely célokra lehet a más nyilvántartások adatait hasznosítani. Az így rendelkezésre álló adatok titokként való kezelése az, amely a magántitok és az üzleti titok védelmét igazán biztosítja. Itt nem egyszerûen az adóra vonatkozó jövedelmi vagy vagyoni helyzet adatait védi a törvényjavaslat, hanem bármely, az adózás során rendelkezésre álló vagy felmerülõ adatot, tényt, körülményt. A titokvédelmi eljárás elõírása pedig nem pusztán az adóhatóság alkalmazottaira ró ilyen kötelezettséget, hanem mindenki számára, akinek hivatali eljárása során jutnak a tudomására az információk. A törvényjavaslat a továbbiakban is az önadózás módszerét helyezi elõtérbe az adómegállapítási módok közül. Ennek megfelelõen, pontosan meghatározza az adóellenõrzés feltételrendszerét, és korlátait. Növelni kívánja az ellenõrzött adózó jogbiztonságát, amikor kimondja az ismételt ellenõrzés korlátozását, illetõleg tilalmát. Az adóigazgatási eljárás során tehát, amikor az adózás rendjében az adóhatóság határozata fejezi ki az állami akaratot, szintén jelentõs változásokat hoz a javaslat. Bármilyen módon történik az adómegállapítás - kivetés, kiszabás, utólagos adómegállapítás formájában -, az adóhatóság tényfeltáró kötelezettségét erõsítõ rendelkezés, hogy az adózó javára az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül bármikor, terhére azonban csak a jogerõre emelkedéstõl számított egy éven belül lehetséges a határozat megváltoztatása. A jogkövetkezmények területén végrehajtott változások ugyancsak nem elhanyagolhatók. Kikerültek a rendszerbõl a külön eljárás során alkalmazható szabálysértési szankciók. Ezzel nem csak egyszerûsödött és áttekinthetõvé vált a rendszer, de egyszersmind szakít a javaslat azzal a - piacgazdaság körülményei között már nem tartható - megoldással, amely szerint jogsértés esetén egyidejûleg szankcionalizáljuk az adózót, mint szervezetet, és személyre szólóan büntetjük annak alkalmazottját. Az adókötelezettségek megsértõi adózóként válhatnak a szankciók alanyává, és egységesen, az adó százalékában meghatározott pótlólagos fizetési kötelezettséget, vagy ritka esetekben, konkrét öszszegben elõírt pót- befizetési kötelezettségek meghatározását kockáztatják. A bírságok, pótlékok új rendszere lényegesen szûkíti az adóhatósági mérlegelés terét, ugyanakkor erõsíti azt az elvet, hogy a meg nem fizetett, be nem vallott adó, mint az állam pénze, csak a késedelmi pótlékban kifejezõdõ ellenértékért használható. A jogkövetkezményektõl az adózási fegyelem javítása is várható. Az adózás mint alkotmányos kötelezettség, alkalmas eszköz lehet az adózók életviszonyainak, mûködésének jelentõs befolyásolására. Az adóhatósági intézkedések, az Alkotmány elõírásának megfelelõen, a független bíróságok elõtt felülvizsgálhatók, a jogszabály-sértõ határozatok pedig megváltoztathatók, megsemmisíthetõk. Ez az adózás új, törvényes rendjének egyik legfõbb biztosítéka. Tisztelt Törvényhozás! A törvényjavaslat expozéjának hallgatása közben önökben nyilvánvalóan több olyan kérdés merül fel, amely egy ilyen téma tárgyalása során nem kerülhetõ meg. Mennyiben van összhangban ez a törvényjavaslat a Kormány vállalkozásbarát politikájával? Nem kerül-e többe az adóztatás a törvény elfogadásával? Változnak-e a láthatatlan jövedelmek földerítésének és megadóztatásának lehetõségei? Ezekre a kérdésekre összefoglalóan a következõkben tudnék válaszolni. Az adózás rendjének egyidejûleg két - egymástól elszakítva értelmezhetetlen - követelményt kell kielégíteni: a törvényességet és az adózás eredményességét. Az egyensúlyt úgy kell megteremteni, hogy az államháztartás mûködésének feltételei az adózókat védõ garanciák sérelme nélkül teljesülhessenek. Nyilvánvaló, hogy amennyiben kisebb vagy nagyobb adózói csoportok az ellenõrzés lehetõsége nélkül kivonják magukat a közteherviselés alól, ezzel más adózói rétegek helyzetét nehezítik, hiszen a terheket akkor másoknak kell viselniük. Amikor tehát védjük a privát szférát, a vállalkozásokat, ugyanakkor meg kell teremtenünk az adórövidítés feltárásának a feltételeit is. Az adózás rendje, amelyet most ajánlok elfogadásra, úgy gondolom, egészében adózó: és így vállalkozásbarát. Természetesen sem pozitív, sem negatív diszkriminációt nem tartalmaz. Biztosítja azonban a joggyakorlás feltételeit, sõt, könnyíti azokat. Kiemelést érdemlõ, ilyen típusú szabályok: az adóhatóság kitanítási kötelezettsége, a méltányos eljárás kötelezettsége, a központi és helyi adók közös eljárási szabályai, az ismételt ellenõrzés tilalma, a becslés feltételeinek részletes szabályozása, a korlátlan bírói felülvizsgálat, az adóbevallási és befizetési rend egyszerûsítése, az adózói nagyságrendhez igazítása. Nem csak a pénzügyi, az adózói fegyelem is kétségtelen javításra szorul. A láthatatlan jövedelmek kezelésére, feltárására a javaslat nem tartalmaz sajátos jogintézményeket, nem intézményesít adórendõrséget - egész rendszere azonban biztosítja mindazokat az ellenõrzés során fölhasználható módszereket, amelyeket a nyugat-európai országok többsége alkalmaz. Az adóhatóságok ellenõrzési tevékenységének látványos megújítására azonban most nincs módunk. Részben nem kívántuk a költségvetés terheit növelni, hiszen ennek tárgyi és személyi föltételei vannak; részben pedig elõttünk áll az adó- szervezet korszerûsítése, amely nélkül a pusztán extenzív növekedés nem biztos, hogy kellõ eredményt hozna. Úgy gondoljuk, az adózatlan jövedelmek föltárása folyamatos feladat. A törvényjavaslat a maga eszközeivel ennek feltételeit a következõkkel kívánja biztosítani: a gyakori ellenõrzés lehetõsége, új ellenõrzési módszerek, az adóhatóság információs bázisának meghatározása, más adóhatóságok kölcsönös együttmûködése, szankciók egységesítése, szigorítása. Mint említettem, az adóztatás tárgyi, személyi feltételei biztosítottak. Az állami adóhatóságnál az új törvény bevezetése költségnövekedést nem okoz. Az önkormányzatok adóztatási feltételeinek kialakítása folyamatban van. Nem szeretnénk, ha a meglévõ eszközök az átalakulás következtében elenyésznének. A kezdetekben azonban nyilván nagyobb központi segítséget igényelnek, mint amikor a rendszer már kiépült. Ehhez minden segítséget megadunk. Tisztelt Országgyûlés! Szándékaink szerint ilyen, kodifikációs munka eredményeként született törvényjavaslatot terjesztek most Önök elé, amelytõl azt várjuk, hogy az adórendszer mûködési feltételeit hosszabb távra, az idõállóság követelményének eleget téve biztosítsa. Ennek megfelelõen alakítottuk ki a törvényjavaslat szerkezetét is. Azok a szabályok, amelyek az alapelvektõl a végrehajtási eljárásig végig vezérlik az adózási folyamatot, a törvény testét képezik. Azok, a dolog természeténél fogva elkerülhetetlen technikai normák, amelyek az egyes adók bevallási, befizetési rendjét határozzák meg, illetõleg a jövedelemadózási információs hátteret biztosítják, és így a követõ jog miatt a javaslat változékony részét képezik, a mellékletbe kerültek. Ha tehát a jövõben változik egy adó, vagy annak elnevezése, az nem indukálja a törvény szerteágazó módosítását. Célunk olyan részletes adózási közlekedési szabályok alkotása, amelyek segítségével a magyar gazdaság vizein hajózók megfelelõen tájékozódhatnak a helyes irányokról. Reméljük, hogy a javaslat segíteni fog ebben. Szeretnénk, ha a Magyar Köztársaság adórendszere mielõbb mentesülne a kalózoktól és a zavarosban halászóktól - mindannyiunk örömére. Mindezek figyelembevételével kérem Önöktõl a javaslat megtárgyalását, elfogadását. (Taps.)

Homepage