DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Az elõttem felszólalt képviselõk szóltak a törvényjavaslat elõnyeirõl, pozitív vonásairól e tekintetben. A magam részérõl el tudok tekinteni attól, hogy ezeket részletesen hasonlóképpen én is kifejtsem. A szocialista párti képviselõcsoport támogatja ezt a törvényjavaslatot, abból kiindulva, hogy elemi társadalmi érdek fûzõdik az igazságszolgáltatásban dolgozók stabilitásához, biztonságához. Ez nem csak szubjektív kategória, hanem szélesebb értelemben egy politikai érték is, amely a jogbiztonsághoz fûzõdõ társadalmi érdeket fejezi ki, és erre nem árt még egyszer felhívni a figyelmet a legfõbb ügyész úr által adott múlt heti válasz parlamenti fogadtatását illetõen sem. A tervezet vonzóvá akarja tenni az igazságszolgáltatási pályát a fiatal jogászok számára, szinte teljes egészében kiiktatja azokat a diszkrecionális elemeket, amelyek a karrier egészét bizonytalanná tehetik, egy világos, áttekinthetõ perspektívát ad. Nem a tárgyhoz kapcsolódóan, de meg kell, hogy jegyezzem - és talán ebben az itt ülõ néhány kollégám is meg tud erõsíteni -, hogy valóban vonzó a kezdõ fiatal jogászok számára ez a kezdõfizetés. Hozzá kell tennem, hogy ezt a kezdõfizetést az egyetemi oktatók, akik ezeket a hallgatókat képezik, körülbelül 15 esztendõ alatt egy jó elõmenetel esetében tudják magukénak. Dehát ez nem a tárgyhoz tartozik és semmiképpen nem von le a javaslat értékeibõl. Ugyanakkor szeretnék néhány kritikai észrevételt elmondani, amely fõként az igazságszolgáltatásban dolgozók véleménye alapján fogalmazódott meg. Elsõként szeretném a Parlament figyelmébe ajánlani azt a tényt, hogy már a tervezet vonzóvá kívánja tenni az igazságszolgáltatási pályát a kezdõk számára, ugyanakkor meglehetõsen bizonytalan annak a megítélése, hogy vajon a tervezetben foglalt elõmeneteli és bérezési rendszer meg tudja-e tartani a pályán azokat a fiatal szakembereket, akik 10-12 esztendõ múlva az igazságszolgáltatás derékhadát alkotva szakmailag is talán a legjobban felvértezve olyan csábítások elõtt is állnak, amelyek elvonzzák õket errõl a pályáról. Picit talán konkrétabban arról van szó, hogy a tervezetben foglalt javaslat, miszerint a harmadik fizetési osztály - ez az az ominózus réteg, amely 10-12 esztendõs munkaviszony után valóban a helyi bíróságon a bírói és ügyészi testület derékhadát alkotja - a késõbbiekben milyen perspektívát tudhat magáénak. És itt a perspektíva meglehetõsen korlátozott, javasolni fogjuk a módosító indítványunkban azt, hogy ezt némiképpen oldjuk fel a törvényben, hiszen ennek megfelelõen, a javaslatban foglaltaknak megfelelõen tulajdonképpen 45 éves korra gyakorlatilag bezárul az elõmeneteli lehetõség, legalábbis, ami a fizetést illeti. Ezt újra át kell gondolni és ebben a tekintetben kérem, hogy majd módosító indítványunkat megfelelõen mérlegeljék. A második észrevétel elsõsorban a bevezetés szakaszosságát illeti. Köztudomású ma már az igazságügyi szolgálatban dolgozók között, hogy itt az 1991-es esztendõben egy háromlépcsõs bevezetés történik, amely különbözõ százalékok szerint juttat majd a fizetésemelésbõl az igazságszolgáltatásban dolgozók számára. Félõ, hogy a gazdasági helyzet és az infláció esetlegesen a harmadik részletet már túlságosan is jelképessé teszi. Meg kellene fontolni, hogy mennyiben van a Kormánynak pénzügyi lehetõsége arra, hogy ezt a szakaszos felbontást némiképpen megpróbálja tömöríteni és nem túlságosan szétdarabolva biztosítani. Elhangzott már, az elõttem szólók is tolmácsolták és tulajdonképpen a törvényjavaslatot megelõzõ tervezetben is szerepel a negyedik szakaszban egy ominózus d) pont, amely inflációs követési kötelezettséget határoz meg. Ez nyilvánvalóan összefügg azokkal a módosító javaslatokkal, tehát többféleképpen megoldható, de ez nyilvánvalóan a konkrét pénzügyi lehetõségek függvényében mérlegelhetõ. Szóltak az igazságszolgáltatásban dolgozók arról, hogy a különbözõ pótlékok tekintetében bizonyos egyértelmûséget kérnek számon a törvényjavaslaton, olyan értelemben, hogy vezetõi pótlékot az kapjon, aki valóban vezetõi tevékenységet végez, bírói és ügyészi pótlékot pedig az kapjon, aki valójában tárgyaló bírói, ügyészi munkát lát el. Ezeknek a kritikai észrevételeknek a sorában szeretném felhívni a Parlament tisztelt figyelmét arra, hogy tulajdonképpen úgy vélem, némiképpen már a szabályozásban vagy a törvényjavaslatban az ügyészi szervezettel kapcsolatos elõképek tetten érhetõk és jelen vannak. Ennek a törvényjavaslatnak a jelenlegi alkotmányi szabályozás keretei között kell maradnia, nem lehet megelõlegezni egy késõbbi, az ügyészi szervezet egészére vonatkozó elképzelésnek egy konkrét megjelenését. Itt határozottan és konkrétan a legfõbb ügyész besorolásáról van szó, amellyel nem pénzügyi problémák vannak, hanem az az alapvetõ problémánk, hogy nem felel meg az alkotmányos helyzetének a jelenlegi besorolása, hiszen õt személy szerint a Parlament választja, mégha 50 százalékos szavazati arányban és nem kétharmados szavazati arányban. Ez tehát gyakorlatilag már elõrébb mutat, mint amennyire az egész problematika a Parlament elõtt ismert. Végezetül szeretnék szólni arról, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén is kezdeményeztük , és az alkotmányügyi bizottság is támogatta ezt a javaslatunkat, és kezdeményezte a közszolgálati törvény tárgyalását. Elhangzott a bizottsági ülésen - és szeretném itt is megismételni, mint ahogyan ezt a napirend elõtti hozzászólásban már alkalmunk volt hallani -, nem jó hatást vált ki, ha egy két hónappal ezelõtt beterjesztett közszolgálati törvényjavaslat tárgyalását a Parlament nem kezdi meg, nem indul meg az általános vita. Ez mindenképpen bizonytalanságot jelent a közigazgatásban dolgozók számára, ugyanakkor a bírák, ügyészek anyagi helyzetét és elõmenetelét pedig dícséretes gyorsasággal kívánja a Parlament tetõ alá hozni. Én nem az utóbbi ellen szólok, hanem azért emelek szót, hogy a Parlament minél hamarabb kezdjen hozzá a közszolgálatban dolgozók viszonyainak rendezéséhez is. (Taps balról!)