DR. ISÉPY TAMÁS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kétségtelenül a ma kézhez kapott indoklásban foglaltakat nem kívánom megismételni, habár lényegében az indokolás tartalmazza azokat a szempontokat, amelyek az igazságügyi kormányzatot a törvényjavaslatnak a beterjesztésére késztették. Ugye, az nyilvánvaló, hogy a jogállam kialakulásának, az állampolgári jogok érvényesülésének és a demokráciának nélkülözhetetlen feltétele az önálló bírói hatalom kialakítása, és az ehhez szükséges és jól mûködõ bírósági szervezetnek a megteremtése. Azt hiszem, a sok jogászból álló Országgyûlésnek közvetlen tapasztalataira is alapítottan megállapítható, hogy napjainkra Magyarországon az ítélkezésnek a feltételei oly mértékben romlottak, amelyek már nemcsak a gyors és idõszerû, hanem a színvonalas és törvényes ítélkezést is veszélyeztetik és lehetetlenné teszik. Az ide vezetõ okokról nem kívánok részletesen beszélni, hiszen errõl az igazságügy-miniszter úr már számtalan alkalommal a sajtóban is közölt megnyilatkozásaiban részletesen beszélt. Közismert, hogy az ötvenes évek bírósági apparátust sem elkerülõ bizalmatlansága, a bíróságok szerepének a téves megítélése olyan veszteségeket okozott, amelyeket a bírói apparátus a mai napig sem hevert ki. Most mindezt csak fokozta a bírósági hatáskörök minden eddigit felülmúló bõvülése. Elég, ha csak annyit említek, hogy 1988. január 1. napjától 40 olyan új jogszabály jelent meg, amely kisebb-nagyobb mértékben növelte a bíróságok feladatait, továbbá az ügyforgalom növekedése és az ügyek mind nehezebbé válása is szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja lassan a bírósági apparátust. Így az egyre fokozódó munkateher, amely párosul az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányával, valamint a nemzedékváltással, ez állandóvá és nagymértékûvé tette a fluktuációt. Ezt a folyamatot a Kormány 1989-ben és +90- ben tett kedvezõ intézkedései lassították ugyan, de megállítani, visszafordítani a mai napig sem tudták. S a gazdasági életben bekövetkezett változások, a külföldi kapcsolatok bõvülése jelentõsen megnövelték a keresletet a jól képzett jogászok iránt. Ugyanakkor a bírákat, a bírósági fogalmazókat is mindenütt külön szeretettel fogadják. Csak friss példaként tudom megemlíteni, hogy francia ösztöndíjjal januárban öt bíró vagy közjegyzõ utazhat ki úgy Franciaországba, hogy minden költségét a meghívó francia fél viseli. Tapasztalataink szerint a más jogi munkakörökben elérhetõ jövedelmek és a bírák javadalmazása között soha ilyen szakadék nem volt, mint napjainkban. Ma a kezdõ bírói fizetés 15 ezer forint! S az alsófokú bíróságokon húsz éve dolgozó bíró fizetése alig haladja meg a 20 ezer forintot! Ezért ismételten felerõsödött az 1988. júliusi bérrendezés után átmenetileg némileg lelassult elvándorlás, ami tovább rontja a bíróságok helyzetét. Egyrészt azért, mert az ott maradó, most már zömében fiatal, gyakorlatlan bírói karra így még nagyobb munkateher hárul, másrészt pedig a bírák és más bírósági dolgozók nap mint nap szembetalálkoznak azzal, hogy volt kollégáik lényegesen kisebb felelõsséggel, aránytalanul, jóval magasabb jövedelemmel járó jogászi álláshoz jutnak. Ma állandónak mondható az, hogy a bírói állások több mint 10a - ami országos viszonylatban egy jelentõs szám - betöltetlen jelenleg, és a jelenleg mûködõ apparátus nagy részének gyakorlata valójában csak alig néhány éves. A bíróságok vezetõinek jelzése szerint, amennyiben nem következik be a lehetõ legrövidebb idõn belül jelentõs javulás, akkor a pályaelhagyás ezen a vonalon beláthatatlan és soha nem látott méreteket fog ölteni. Már jelenleg is igen magas azoknak a bíráknak a száma, akik megtették az elsõ lépéseket az igazságügyi munkaviszonyuk megszüntetéséhez, de a végleges döntést az elõkészítés miatt köztudottá vált új elõmeneteli és bérrendszer bevezetésétõl tették függõvé. A sajtóból nyilván látták, hogy az igazságügy-miniszter a tisztségbe kerülése óta kinyilvánította azt a határozott szándékát, hogy a bírósági szervezet reformját megvalósítsa, és a bíróságok helyzetét javítsa, annak ellenére, hogy nyilván mûködése kezdetétõl tisztában volt azzal is, hogy a bíróságok helyzetének egyre drasztikusabb romlását csak mélyreható és egymással összefüggõ, részben azonnali, részben pedig hosszabb távra szóló intézkedések képesek megállítani s kedvezõ irányban megváltoztatni. S ennek volt része az, hogy a Kormány munkatervének megfelelõen ez év októberében az Igazságügyi Minisztérium elõterjesztést tett a bíróságok helyzetének ismertetésével a fejlesztési feladatokra, és javaslatot tett a bírák és más bírósági dolgozók létszámának emelésére, a bíróságok mûködéséhez szükséges anyagi, technikai feltételek, valamint az igazságügyi dolgozók helyzetének javítására. A most elõterjesztett javaslat valójában kettõs célt szolgál. A bírói függetlenség megsértésének a lehetséges közvetett eszköze mindig - mint minden pályán - a bíró anyagi függõsége, a javadalmazásának és elõmenetelének szubjektív módon való intézése. Ez nyilván csak azzal a módszerrel küszöbölhetõ ki, ha a bíró elõmenetelét és munkájának anyagi elismerését törvényben foglalt elvek biztosítják. Másrészt a bérrendszernek tükröznie kell a bírói munkával szemben támasztott követelményeket s az ezzel járó felelõsséget is, tehát azt, hogy egyedül a bíró az, akinek kizárólagos joga és kötelessége végsõ fokon dönteni az állampolgárok vitás ügyeiben, a bûncselekmények elkövetõirõl, továbbá más, a jogszabályok által egyre nagyobb számban elé utalt kérdésekben. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra a korlátra is, amely garanciális okokból a bírák számára kizár minden más kereseti lehetõséget! A bíró munkája éppen emiatt nem is hasonlítható össze egyéb jogi munkakörökkel, csupán más hatalmi ágak felelõs döntést hozó tagjaival. Tisztelt Országgyûlés! A beterjesztett törvényjavaslat címe és tartalma szerint a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók elõmenetelérõl és javadalmazásáról szól. Mindaz tehát, amit eddig a bírák és bíróságok helyzetérõl elmondtam, az értelemszerûen vonatkozik az ügyészek és az ügyészségek megítélésére is. A jelentõs munkateher, a viszonylag alacsony bérezés, az egyre fokozódó pályaelhagyás és az ebbõl eredõ 150s - tehát még magasabb, mint a bíróságoknál - létszámhiány, mint errõl a legfõbb ügyész úr a múlt héten a Parlamentben is szót ejtett, az ügyészi szervezetet éppúgy jellemzi, mint a bírói apparátust. Az nyilvánvaló, hogy jól mûködõ igazságszolgáltatás csak jól mûködõ ügyészi és bírói szervezet mellett lehetséges, s ennek megfelelõen a nemzetközi tapasztalatok és a magyar igazságszolgáltatás hagyományai is azt bizonyítják, hogy a bírák, az ügyészek és más igazságszolgáltatási dolgozók elõmenetelét és javadalmazását azonos elvek alapján és egy törvényben célszerû szabályozni. A javaslat ennek a követelménynek, tehát a két szevezet és feladatkör sajátosságait figyelembe véve tesz eleget. Lehetne még részletesen sorolni azokat a szempontokat, amelyek indokolják a törvény elfogadását, de nyilvánvaló és feltételezem, hogy ezek a képviselõtársaim elõtt közismertek. Végezetül csak azt szeretném kiemelni, hogy a társadalom és az állampolgárok számára sem elhanyagolható nyereség, ha sikerül olyan garantált elõmenetelt bevezetnünk, amely nemcsak a pályakezdõk, hanem a legjobb felkészültségû jogászok és más szakemberek számára is biztonságossá és vonzóvá teszi a bírósági és ügyészségi munkát, s az így kifejtett szempontok alapján kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Taps.)