DR. BALÁS ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársak! A bíróságokról szóló törvény azért rendelkezik a népi ülnökökrõl - valójában ez ennek a története -, mert ezelõtt 70 évvel a Szovjetunióban az az álláspont alakult ki, hogy nincs szükség hivatásos bírákra, a népi bölcsesség, a népi jogérzék önmagában mindenre elegendõ. Néhány évi gyakorlat után rájöttek arra, hogy a nagyobb bakik elkerülése végett múlhatatlanul szükséges, hogy legalább néhány jogvégzett jegyzõ üljön ott a tanácskozás alkalmával, majd késõbb bevezették a részben hivatásos bírákra is alapozódó bíráskodást. Nálunk 1945 után a szovjet mintát mintegy politikailag kötelezõ erejû sémának tekintették, onnan másoltuk a gyakorlatot. A fejlõdés iránya azonban egyértelmû volt: lassan csökkent azon ügyek száma, ahol népi ülnököket is bevontak a bíráskodásba. Bevezették, majd kiterjesztették az egyes bíráskodás intézményét. Nem vonom kétségbe, hogy az elmúlt évtizedek során a polgári és büntetõügyek igen nagy számában az ítélkezésben elsõsorban formailag részt vett népi ülnökök jó szándékkal jártak el, azonban nem hallgathatom el azt a gyanúmat - elsõsorban 15 évi ügyvédi praxis alapján -, hogy a népi ülnökök zöme érdemben az ügy eldöntéséhez végül is, lévén, hogy nem szakmája, nem tudott hozzászólni. A fejlõdés iránya tehát teljesen egyértelmû: az egyes bírák számának növekedése, illetõleg a népi ülnökök - esetleg bírósági ülnökök - bevonásával történõ bírói tanácsok számának a csökkentése. Úgy gondolom, a kormányzat helyes úton jár akkor, amikor most, az ülnökök mandátumának lejártakor kvázi tûzoltó jelleggel csak az elsõ lépéseket teszi meg, mert az egész bíráskodási rendszer átfogó, átgondolt reformjára ezek a hetek nyilvánvalóan elégtelenek. A magam részérõl ezért a Kormány beterjesztését, az ott írt kormányzati szándékot változatlanul pártolom, csak fájlalni tudom, hogy most az egyes bíróként elbírálandó ügyek számának a növelésére, ügycsoportok növelésére várhatóan nem lesz lehetõség. A törvényjavaslat értelemszerûen a Pp. módosításával is foglalkozik. Ebben a körben elõterjesztettem sokszorosítás alatt álló módosító indítványomat, melynek lényege az, hogy a hatályon kívül helyezõ rendelkezések között a Pp. 386. szakasz (1) bekezdésének utolsó mondata is kerüljön elhagyásra. Nem jogász képzettségû képviselõtársaim kedvéért utalok arra, hogy a hatályos rendelkezések szerint a gazdasági perekben ügyvédi munkadíjat a pervesztes fél terhére megállapítani nem lehet. Nem tudni, hogy mi ennek a rendelkezésnek a jogpolitikai indoka, mert annak idején, amikor ezt a rendelkezést bevezették, elmaradt e törvényhely miniszteri indoklása is. Manapság azonban, amikor erõsen csökken, perspektívában fölgyorsulóan csökken az állami gazdálkodó szervek közötti pereskedések száma, és a magánszféra tör elõre a polgári perekben is, egy ilyen rendelkezés elhagyása mellõzhetetlen. Tudok arról, hogy a deregulációs törvények alkotása során fölmerült e rendelkezés elhagyásának igénye, azonban úgy gondolták, hogy ezt valamikor a Pp. módosítása kapcsán indokolt elõterjeszteni. Számomra nem világos, hogy miért maradt el ez az elhagyó rendelkezés az elõterjesztésbõl. Ennek pótlására terjesztettem elõ indítványt. Köszönöm szépen.