DR. ISÉPY TAMÁS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés, kedves Képviselõtársaim! Az Alkotmány 46. §-a alapján a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökbõl alakított tanácsokban ítélkeznek. A bíróságokról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy az ülnökök megbízatása ötéves idõtartamra szólt. Legutóbb 1985-ben volt ülnökválasztás és csak azért nem járt le az ötéves idõ lejárta ellenére az ülnökök megbízása, mert az Országgyûlés az 1990. évi LXVI. törvénnyel december 31-ig meghosszabbította, viszont rövidesen ez az idõtartam is letelik, és az ítélkezés zavartalanságának biztosítása szükségessé teszi az ülnököknek az újraválasztását. A megyei és a helyi bíróságokhoz 1980-ban 9725, 1985-ben pedig 11945 ülnököt választottak meg, és az Igazságügyi Minisztérium felmérései szerint ebben az évben a hatályos eljárásjogi szabályozást alapul véve a bíróságok 12 450 népi ülnök közremûködésére tartanak igényt. Az ülnöki létszámnak ez a látható fokozatos emelkedése összefügg a bíróságokhoz érkezõ ügyek állandó növekedésével. Mielõtt rátérnék a javaslat leglényegesebb intézkedéseinek az ismertetésére, engedjék meg, hogy egész röviden csak néhány szót szóljak a társas bíráskodás, a néprészvételnek az elvérõl, ugyanis e két alapelv elõször a polgári átalakulás folyamatában tett szert alkotmányos jelentõségre. Az angol polgári forradalom idõszakában ezt az esküdszéknek a közbeiktatásával oldották meg, és a büntetõügyekben jóformán általános gyakorlattá vált. A XVIII. században már az is felvetõdött, hogy ez az intézmény a nép igazságszolgáltatásban való részvételének a biztosítására is szolgál. A polgári társadalmak bírói szervezetének kialakításakor angol példára más országokban is jelentkezett a zsûri bevezetésének a követelése, és késõbb például Németországban a zsûri intézménye mellett megjelent az ülnökbíráskodásnak az intézménye is. A német jog hatása alatt lévõ országokban a zsûribíráskodás helyettesítõjeként általában elterjedt az ülnökbíráskodás, és Ausztria például mindkét rendszert ismeri, tehát az ülnökbíráskodást és az esküdtbíróságot is. Mindenütt szakmai viták középpontjában áll a laikus elemek részvétele az igazságszolgáltatásban. Az igazságügyi kormányzat is szükségesnek tartja az ülnökbíráskodás rendszerének a felülvizsgálatát, és nyilván át kell majd tekinteni a polgári és a büntetõeljárás szabályait, és elemezni és hasznosítani kell a nemzetközi tapasztalatokat. Nyilvánvaló viszont, hogy az új eljárási szabályoknak a kidolgozása, részben a tapasztalati adatok beszerzése szempontjai miatt is hosszabb idõt vesz igénybe, viszont a népi ülnöki rendszer átalakításáig biztosítani kell, hogy a népi ülnökök az ítélkezésben továbbra is részt vegyenek. A javaslat rendelkezései közül valójában csak a következõket szeretném kiemelni. A népi ülnökök jelölési jogának a szabályozásánál az volt a vezérelv, hogy a bekövetkezett politikai, gazdasági változásokhoz igazodó és a szereptévesztést és funkciózavart okozó rendelkezéseket a bíróságokról szóló törvénybõl kiiktassuk. Ezért a jelölés lehetõségét az állampolgárok, a helyi önkormányzatok és a társadalmi szervezetek számára biztosítja a javaslat, és a népi ülnök megbízatásának idõtartama alatt semmiféle pártszempontot nem vehet figyelembe, hiszen éppen ezért maradt ki a jelölõ szervek közül, maradnak ki a pártok. A bíróságok függetlenségét és a pártatlan ítélkezést védelmezve megengedhetetlen ugyanis egy olyan helyzet kialakulása, ami az 1985-ös választással létrejött. Az adatok szerint ugyanis az 1985-ös választás után a népi ülnökök 53 százaléka volt az MSZMP tagja. Az önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseivel áll összhangban az a rendelkezése a javaslatnak, hogy a népi ülnökök megválasztását a települési önkormányzat képviselõ-testületének a kizárólagos hatáskörébe utalja. Tapasztalatok szerint az önkormányzatok képviselõ-testületei megalakulásuk pillanatától és megalakulásuk pillanatában számos azonnal megoldandó problémával és feladattal kerülnek szembe, és anélkül, hogy az önkormányzatok egyenlõségének az alapelvét csorbítanánk, ezért nem kívánunk a javaslatban a képviselõ-testületek egészének újabb feladatokat adni. Nem téveszthetjük szem elõl azt sem, hogy a minden önkormányzati képviselõ- testületet megilletõ választás már pusztán az ülnökök és az önkormányzatok nagyságrendjének összevetésébõl is következõen gyakorlatilag valójában kivitelezhetetlen. Ezért úgy véltük, indokolt a választás jogával a helyi bíróságok esetében a bíróság székhelye szerint illetékes települési önkormányzatot felruházni, ez a megoldás ugyanis azzal az el nem hanyagolható elõnnyel is jár, hogy a bíróságok hatékonyan segíthetik az önkormányzatok ez irányú tevékenységét. A helyi bíróságok illetékességi területén tevékenykedõ többi önkormányzatnak ugyanúgy megvan a jelölési joga, tehát a jelöléssel mûködik közre a népi ülnökök kiválasztásában. A fõvárosban mûködõ bíróságok tekintetében további sajátosságok tették szükségessé az elõzõ szabálytól való eltérést. Az igazságszolgáltatásban közremûködõ népi ülnököket megilletõ díjazásról és egyéb költségekrõl szóló jelenlegi rendelkezés a munkáltatók alapvetõ jogait és érdekeit érinti, szükséges ezért törvényi szintû szabályozása. Ugyanakkor indokolatlan volt az a megkülönböztetés, amely a munkáltató által a népi ülnöknek kifizetett átlagkereset megtérítésénél a- szerint differenciált, hogy az ülnök milyen típusú munkáltatóval van munkajogi jogviszonyban. A népi ülnökök közremûködésének költségei ugyanis kétséget kizáróan az igazságszolgáltatás költségeihez tartoznak, így azoknak a fedezetét minden esetben a bíróságok költségvetésébõl kell biztosítani. Az 1990. évben a népi ülnökök tiszteletdíjának az összege a társadalombiztosítási járulékkal együtt körülbelül 6 és fél millió forint lesz. Nem határozható meg pontosan, hogy a törvénymódosítás hatására a térítések összege majd mennyivel emelkedik. Figyelemmel azonban a népi ülnökök közremûködésével kapcsolatban kifizetett tiszteletdíjak és a térített átlagkereset nagyságrendjére, az esetleges növekedés az igazságügyi költségvetésbõl fedezhetõ, tehát ehhez külön költségvetési támogatás nem szükséges. Jövõre azonban mindenképpen szükségessé válik majd a tiszteletdíjak növelése, ugyanis a tiszteletdíjra jogosult népi ülnököt jelenleg az ülnöki mûködésének minden napjára 125 forint illeti meg. Nyilvánvaló, hogy ez az alacsony összeg minden további indokolást szükségtelenné tesz, és a tiszteletdíjak emelésének költségeit a jövõ évi költségvetés összeállításánál az igazságügyi kormányzat már figyelembe veszi, illeve megkezdte az ezzel kapcsolatos szabályozásnak a felülvizsgálatát. A polgári perrendtartás módosításával a javaslat megszünteti a népi ülnökök közremûködését azokban az ügycsoportokban, ahol az ülnökbíráskodás formális jellegét az ítélkezési gyakorlat igazolta. Tehát ennyiben összefoglalva az elõterjesztett törvényjavaslatnak a rövid lényegét, én tisztelettel kérem az Országgyûlést, hogy az elõterjesztett javaslatot szíveskedjék elfogadni. (Taps.)