SOLT OTTILIA (SZDSZ): Tehát két fõ ponton kívántam volna kérni a módosítását a bizottság által már módosított kormány-elõterjesztésnek, és ezek a módosítások is abba a hálóba illenek, amelyet a miniszter úr itt jellemzett, nevezetesen az agyontoldozgatott-foldozgatott családipótlék-ellátás nem egészen konzekvens végigvitelének valamelyes javítását céloznák. De hangsúlyozom, hogy módosító indítványaimmal együtt sem fejezi ki ez az érvényben lévõ családipótlék-rendeletsor azt a mondanivalót, amit tulajdonképpen a családi pótléktól az ország és a Ház el kell, hogy várjon. Az én indítványaim két pontot egészítenének ki. Az egyik a kormányelõterjesztés 1. §-ának (2) és (3) bekezdése, a másik pedig a szociális és egészségügyi bizottság módosított szövegének 1. §-a (6) bekezdéséhez csatlakozna. Az elsõ rész azokra az ellátásokra vonatkozik, amelyeket az intézeti elhelyezett, az állami nevelt, illetve az átmeneti beutalt gyerekek családi pótlékáról mond a már érvényben lévõ törvény. Ez úgy szól, hogy ezeket az ellátásokat a gyermekvédõ intézet igazgatója, illetve a nevelõszülõk kapják a kiskorú gyerek után, szabad rendelkezésre. Az én módosító indítványom szerint ennek a családi pótléknak az idõarányos részét a most kedvezményezettek kötelesek lennének átutalni a gyerekek természetes szüleinek - amennyiben ilyenek vannak - arra az idõre, amíg a gyerek a családjánál tartózkodik. Az indokolása az indítványnak az, hogy a jelenlegi rendelkezés nemkívánatos módon diszkriminálja az átmenetileg intézeti elhelyezésre kerülõ vagy nevelõszülõhöz elhelyezett gyerekek szüleit, és megnehezíti azt a folyamatot, amelynek során a gyerek visszakerülhet az igazi családjához; holott a gyermekvédelmi rendelkezéseinknek - és egyáltalán gyakorlatunknak - mindenekelõtt azt kellene szolgálni, hogy minden gyerek lehetõleg a saját szüleinél nevelkedjék. Nem tudom, világos-e. Tehát pillanatnyilag a családi pótlékot megkapja az az intézmény vagy nevelõszülõ, akinél átmenetileg van a gyerek, és a szülõ esélyei arra, hogy anyagi helyzetének rendezésével vissza tudja vinni a gyerekét a saját háztartásába, romlanak, sõt annak az esélyei is romlanak, hogy legalább a vakáció idejére vagy ideiglenesen együtt lehessen a saját gyermekével. Tehát errõl szól az egyik módosító indítvány. A másik pedig eme bizonyos szakosított szociális otthonokba, illetve foglalkoztatókba elhelyezett fogyatékos személyeket illetõ családi pótlékról szól. Itt nem találom konzekvensnek a jelenlegi törvénykezést - és a módosításokat sem - annyiban, hogy nagykorú és nem gondnokság alá helyezett - tehát belátóképességének birtokában lévõ -, de fogyatékos személyek fölött mások rendelkeznek. A megoldás egyébként sem a családi pótlékban rejlik, hiszen a családi pótlék gyámolt, kiskorú személyek eltartóinak a támogatására szolgál, itt pedig nagykorú személyekrõl van szó. Javasolnám, hogy összegszerûen a családi pótlékkal megegyezõ, de más néven juttatott járadékot juttasson el a Kormány azoknak a személyeknek, akikrõl elismeri, hogy saját eltartásukra képtelenek. De ne diszkriminálja õket olyan módon, hogy pusztán rokkantságuk következtében kiskorúsítja. Ezt különösen aláhúzza az a jelenlegi javaslat, hogy a szülõk rendelkeznek arról, hogy vajon az intézmény vagy pedig a szülõi ház veszi-e fel a továbbiakban a családi pótlékot. Javaslatom szerint ezt maga a kedvezményezett, a rokkant személy kell, hogy eldöntse. Köszönöm szépen. (Taps.)