BALOGH GÁBOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Valójában a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság az egész kérdéskört megtárgyalta, mégpedig 1990. június 6-án és 13-án. Akkor került a bizottság elé megvitatásra a társadalombiztosítás 1989. évi költségvetése, illetve a Társadalombiztosítási Alap, valamint külön felszólításra benyújtotta a fõigazgatóság akkori vezetõje a társadalombiztosítás vagyonmérlegét. Én ilyen szempontból úgy gondolom, hogy a bizottság tagjai elõtt ismertek ezek az adatok. Mégis fontosnak tartom, hogy néhány egyéb pontra kitérjek, mielõtt válaszolnék miniszter úr kérdésére. A társadalombiztosítás valójában a társadalom tükre. Ahogy néztük az elmúlt évet, az 1989. évet, ez a tükör nagyon groteszk formákat adott vissza. Miközben nõttek a társadalombiztosítás bevételei, nõtt a vagyona, addig az életszínvonal vagy az általa nyújtott szolgáltatások színvonala csökkent. Megállapítható ebbõl a vagyonmérlegbõl, hogy lényegében 1989. január 1-jén a társadalombiztosítás több mint 7 milliárd forint forrással rendelkezett. Az év végére ez 38 milliárd forintra nõtt meg. Óriási ez a növekmény! Mindez annak köszönhetõ, hogy a társadalombiztosítás az 1988-as XXI. törvény alapján új irányba kezd fejlõdni; ekkor hozták létre a Társadalombiztosítási Alapot. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, ismernünk kell az alapra vonatkozó valamennyi adatot, valamennyi, számszerûsíthetõ adatot. Ha nézzük a társadalombiztosítási költségvetést - amely szûkebb, mint amennyit lényegében a Társadalombiztosítási Alap jelent -, nem mutatja teljes egészében. Emiatt gondoltam arra is, hogy módosító indítványt terjesztek be. Igaz, a Társadalombiztosítási Alap mint olyan, a költségvetéstõl függetlenné vált, de nem vált függetlenné az államháztartástól. Kérdésként merül fel valamennyiünkben, hogy mennyiben határozza meg az ország pénzügyi stabilitását a Társadalombiztosítási Alap úgy, hogy benne van az államháztartásban. Vagy pedig, milyen kihatásai lennének, ha kikerülne magából az államháztartásból is. Ezek azok a kérdések, amikkel a jövõben mindannyiunknak szembe kell nézni. Ha az 1989. évet nézzük, akkor a Társadalombiztosítási Alap ingyen, tehát kamatmentesen finanszírozott nagyon sok mindent az államháztartáson belül. Ugyanakkor, ha az elkövetkezõ idõszakot nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Társadalombiztosítási Alap, 1990-ben például, hitelbõl volt kénytelen megélni, amiért kemény, 17 százalékos kamatot fizetett. Ezek azok a feszültségek, amelyek mutatkoztak már az 1989. év során is. Nagyon fontosnak tartom ezenkívül, hogy a Társadalombiztosítási Alap takarékosságra kényszeríti a társadalombiztosítás vezetõit azáltal, hogy meg van határozva a mûködési költsége, mégpedig az összbevétel 1 százalékában, illetve ez alatt. Ezzel takarékosságra indítja. Ugyanakkor nem teljes mértékben tudja kiaknázni ezt a takarékosságot, ugyanis állandóan bizonytalanságban kell élnie. Ezt mutatja néhány adat. Amikor az átlagkeresetek 18,5 százalékkal nõttek, a bevételnövekedés 13,4 százalék volt. A fogyasztói árszínvonal viszont 19 százalék lett 1989 végén. A kiadásnövekedés pedig 5,5 százalékot tett ki. Ha különféle korrekciókat veszünk figyelembe, akkor a tervezetthez viszonyítva, lényegében elenyészõ. Nagyon fontos volt azonkívül, hogy az egyes igazgatóságok is megpróbáltak - bizonyos, szûk kereteken belül - decentralizált gazdálkodást folytatni. Ez elsõdlegesen úgy mutatkozott meg, hogy a fõigazgatóság leosztotta a pénzt, és azt kellett nekik meghatározott szempontok alapján felhasználni. Továbbá, nagyon fontos elmozdulásnak egy elsõ lépése volt a Társadalombiztosítási Alap létrehozása, mert lehetõséget ad arra, hogy a finanszírozásban is áttérhessünk az ágazati struktúrára. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az egyes ellátások, egyes szolgáltatások mellé megfelelõ finanszírozási formát kell iktatni. Vannak olyanok, amelyeket felosztó-kirovó rendszer alapján lehet mûködtetni, és vannak, amelyeket tõkefedezeti elv alapján. Ez az Alapnál nagyon fontos lesz, és a jövõ szempontjából figyelemre méltó. A kezdõ év, az 1989. év ugyanakkor néhány hiányosságra is felhívja a törvényhozók figyelmét, mégpedig a szabályozás hiányosságaira. Ezek a szabályozási hiányosságok az 1989. évben elõjöttek, és nekünk kell most, vagy az 1990. év végén, vagy pedig a jövõ év elején ezeket a hiányosságokat megszüntetni, az értelmezési problémákban segítséget nyújtani. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy azon hiányosságok ellenére, amelyek az 1988. évi XXI. törvény és a végrehajtására kiadott rendelet alapján felmerültek, a jelenlegi kormány meri vállalni annak az 1,3 milliárd forintos összeget kitevõ elvonásnak a visszafizetését, amelyet az értelmezési problémák miatt a társadalombiztosítástól az elmúlt idõszakban, 1989-ben elvontak, mégpedig 1991. december 31-ig, kamatfizetési kötelezettséggel. Még egy fontos tényre szeretnék rámutatni: ki a tulajdonos? Mert mindennek a hátterében ez van: a társadalombiztosításnak jelenleg nincs tulajdonosa. Kezelõje van, de tulajdonosa nincs. Akkor megkérdezhetik, hogy ki gazdálkodik a társadalombiztosítás pénzével. Kezelõi jogon természetesen a Fõigazgatóság, de valójában, a fontosabb irányelveket, a fontosabb döntéseket maga a Parlament hozza meg. Ez ügyben a jövõ év folyamán, illetve az idei év folyamán el kell mozdulnunk. A másik ilyen fontos dolog, ami a tulajdonost érinti: hogyan gazdálkodhat. Ezt nagyon befolyásolja a gazdaság befogadóképessége, a gazdaság teljesítõképessége. Gondoljuk el: ha a társadalombiztosítás 20 milliárd forinttal megjelenik a kötvénypiacon vagy a részvénypiacon, abban a pillanatban óriási problémák adódhatnak, amire a magyar gazdaság nincs fölkészülve. Ezért mondom és mondtam is azt, hogy az a 13,1 milliárd forint, amit lakásalap-finanszírozási kötvény formájában a társadalombiztosítás tartalékolt, viszonylag elfogadható megoldás. Végezetül: hogy a tulajdonos milyen jogosítványokkal rendelkezzék, szintén megoldásra vár. A Társadalombiztosítási Fõigazgatóság rendkívül korlátozott jogosítványok között tudja teljesíteni azokat a feladatokat, amik a többletébõl ráruházódnak. Éppen ezért volt problémás állandóan, hogy helyesen teszi-e, ha befektet, hogy milyen kötvényekbe fektessen, vagy pedig megéri-e, hogy éppen abba a kötvénybe fektet be? Mindezek olyan kérdések, amelyekkel a jövõ szempontjából foglalkoznunk kell. Ugyanígy foglalkoznunk kell azonban azzal is, hogy mikor látjuk tisztán a társadalombiztosítás helyzetét. Én úgy gondolom, akkor, ha nemcsak a társadalombiztosítás költségvetését hagyja jóvá a Parlament, hanem magának a társadalombiztosításnak az államháztartását - idézõjelben az "államháztartás" -, tehát ha a Társadalombiztosítási Alap egészével foglalkozik. Én elegendõnek tartom a miniszter úr ígéretét arra, hogy még az idei év folyamán az 1991. évi társadalombiztosítási költségvetéskor beterjeszti az 1989. évre vonatkozó vagyonmérleget, illetve a funkciók szerinti kimutatást. Abban az esetben, ha a bizottsági ülések miatt ennek a vitája elhúzódna, én tisztelettel bejelentem, hogy erre az egy hónap idõtartamra módosító javaslatomat visszavonom. (Gyér taps a jobb oldalon.)