DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Ház! A felmerült téma most második olvasatban kerül a Ház elé, hiszen az elõbb végighallgattuk az interpellációra adott választ. Meg kell mondanom, hogy jelentõs ellentmondásokat tapasztaltam a kérdéssel kapcsolatban, különbözõ szakértõk véleményét hallgatva. Nagyon sokan a szociálpolitika olyan irányú bõvülését szeretnék és kívánják, amelyben naturáliák jelennek meg, tehát hogy ne pénzbeni támogatással, hanem természetben segítsük a rászorulókat. Ennek a gondolatrendszernek a fényében logikus megoldásnak látszik, amit az elõbb a földmûvelésügyi miniszter is említett: hogy tejre, esetleg tejtermékre vonatkozó bonok álljanak elõ, és ezekkel az önkormányzatoknál mûködõ szociális hálózat vagy valamilyen más elosztó apparátus lássa el a rászorultakat. Kérdés ennek a forrás oldala. Az egyik forrásoldal lehetne ennek a bizonyos állami támogatásnak az átcsoportosítása. Azonban, ha ez eredeti formájában megmarad, mint ahogy hallottuk, akkor talán nem érdemes a rendszert ebbõl az irányból bolygatni. Felmerülnek azután ellenérvek, amelyek a rendszer kiépítésének a költségeit még hozzáteszik ennek az amúgy is megterhelt szférának a terheihez. Szubjektív szempontok is felmerülnek. Nevezetesen, hogy: no, kezdjük bevezetni a jegyrendszert. Ezzel kapcsolatban szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a jegyrendszer mindig szûkíteni akarja a fogyasztást. Itt pont ellenkezõleg, bõvíteni kívánjuk, az ilyen irányú ellenérvek tehát elvethetõk. A magában a tej árában jelentkezõ dotációval viszont az a probléma, ami nagyon sok helyen jelenleg érvényes a rendszerünkben, hogy olyan helyre is ad támogatást, ahol az szociális szempontból nem indokolt. Én tehát azt gondolom, hogy ennek a bonrendszernek a kiépítése mindenképpen kívánatos, és valószínûleg megoldható lesz. Ugyanakkor szeretnék arról is egy-egy mondatot mondani, hogy a jelenlegi támogatás egy kicsit vajcentrikus is, nemcsak tejcentrikus. Táplálkozáspolitikai szempontból én a tejcentrikus támogatásnak jobban örülnék. Szakértõk azt mondják az egyik oldalról, hogy a vaj mintegy mellékterméke a tejiparnak, és nem tud vele mit kezdeni, ezért kell dotálni. Én táplálkozási oldalról azt mondom, hogy egészségünk szempontjából sokkal többet ér a tejfogyasztás, mint a vajfogyasztás, állami szempontból tehát ennek a preferálását tartom szükségesnek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy itt egy bizonyos túltermelésrõl is szó van. Ennek a túltermelésnek csak az egyik megoldása az, amirõl beszélünk, magának az ágazatnak a belsõ strukturális átalakítása nyilvánvalóan hozzá kell járuljon a problémához. Köszönöm, hogy a kérdésre válaszolhattam. (Taps.)