DR. MOLNÁR TIBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Urak! Köztudott, hogy Magyarországon a fogyasztás tejbõl és tejtermékekbõl 1987-ben érte el a csúcsot, amikor is 200 kg volt az egy fõre jutó fogyasztás. 1988-tól 1990-ig azonban a 28 százalékos, majd a 38 százalékos, végül a 42 százalékos központi kormányzati fogyasztói áremelkedés hatására, illetve a reálkeresetek általános csökkenése miatt a fogyasztás erõteljesen csökkent. E kedvezõtlen folyamathoz hozzájárult még az is, hogy a múlt évben a termelõknek biztosított támogatást megszüntették, és a fogyasztói árkiegészítés is meglehetõsen beszûkült. Ebben a helyzetben a tejipar értelemszerûen feldolgozással, majd exportálással próbálta a fölös mennyiséget levezetni, ám 1990-ben szinte minden feltétel különösen kedvezõtlen az exportra. Ez több okra is visszavezethetõ. Egyrészt a múlt évi 70 százalék támogatás helyett az exportra ebben az évben már csak 50 százalékot, augusztus 15-tõl kezdõdõen pedig már csak 30 százalékot folyósított a kormányzat, miközben a tej alapanyagára és a feldolgozáshoz szükséges egyéb alapanyagok ára átlagosan 50 százalékkal emelkedett. Tovább nehezíti az export helyzetét az a tény, hogy a Közös Piac tagországai a múlt év szeptemberében egy százalékkal magasabb tejtermelésre adtak engedélyt. Ilyen körülmények között aligha várható, hogy a vaj- és tejporexport tekintetében a világpiacon számottevõ kedvezõ változás következzen be. Mára rendkívül aggasztó helyzet alakult ki. Országunkban a tejtermékek fogyasztása az életszínvonal csökkenése, az áremelkedések hatására óriási mértékben csökkent, ami rendkívül hátrányos arra gondolva, hogy az egész társadalom érdeke az lenne, ha éppen ezekbõl emelkedne jobban a fogyasztás. Ugyanakkor a szövetkezeti tejtermelõk, valamint a magángazdák nem csökkentették termelésüket, emiatt jelentõs, egyes megyékben pedig kritikus a fölös tejmennyiség, amelyet egyedül a feldolgozott termékek exportjával lehetne levezetni. Az említett kedvezõtlen világpiaci feltételek mellett ez azonban nem vállalható. Világosan látszik, hogy súlyos a helyzet, és ennek messzemenõ hatása lehet az egész nemzetgazdaságra. Ma már minden érintett fél tudja, hogy elkerülhetetlen országunkban a tejtermelés csökkentése. Nem mindegy azonban, hogy ez milyen módon valósul meg. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy Magyarországon hosszú idõ kellett, amíg a szarvasmarha-állomány a mai szintig eljutott. Végsõ soron ha a jelenlegi helyzetben nincs megoldás, ez odavezetne, hogy ezt az állományt nagymértékben vissza kell fejleszteni. Egyes megyékben és egyes városokban, így Hajdu-Bihar megyében is a fölös tejmennyiség elviselhetetlen mértéket öltött az országos átlaghoz képest. Ma a szövetkezeti tejtermelõk és a magángazdák ostromolják a tejipart, hogy milyen mennyiségû tejet fog felvásárolni tõlük, választ azonban képtelenek adni, hiszen az illetékes minisztériumok semmiféle kapaszkodót nem hajlandók megadni sem a termelésre, sem az árakra vonatkozólag. Amennyiben ez a helyzet továbbra is fennmarad, jövõre összeomolhat a tejipar, aminek beláthatatlan következménye lenne a mezõgazdaságra, állattenyésztésre, a háztáji állattartásra, a tejtermelésre, feldolgozásra, a foglalkoztatásra, egyszóval a nemzetgazdaságra. Kérdezem tehát a miniszter urakat: 1. Mit tesz a kormányzat a belsõ fogyasztás további csökkenésének megakadályozása érdekében? 2. Végleges-e a Kormány elhatározása, hogy megszünteti az eddigi fogyasztói árkiegészítést a tejtermékekre is? 3. Amennyiben megszüntetnék a fogyasztói árkiegészítést, tervezik-e azt, hogy ezt szociálpolitikai célokra úgy használják fel, hogy a leginkább rászorultak tejet, illetve tejtermékeket bonra vásárolhassanak vagy a szociális intézmények kaphassák meg a kedvezményes vásárlás lehetõségét. 4. Kívánja-e a Kormány szabályozni a tej felvásárlási és értékesítési árát és hogyan? 5. Terveznek-e olyan exporttámogatást, amely legalább nullszaldót jelent a termelõk, illetve feldolgozók számára? 6. Elfogadja-e a kormányzat azt, hogy e súlyos helyzetben a tejtermelés visszaszorítása csak szabályozottan, fokozatosan mehet végbe? Végül: Mi az oka annak, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium a tejipar állandó megkeresésére sem volt hajlandó elképzeléseit közölni, nem is beszélve arról, hogy a tejipar konkrét javaslatokat is tett a helyzet kezelhetõsége érdekében? (Taps a bal oldalon.)