DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Gondolom némi nehézséget okoz annak a megsárgult papírnak a megtalálása, amit 264-es számon tart nyilván az Országgyûlés. Javaslatunkat július 16-án nyújtottuk be Dornbach Alajossal. Akkor arra kértek bennünket, hogy ne terjesszük elõ ezt a törvényjavaslatot, hiszen rövid idõn belül meglesz az Országgyûlés új Házszabálya, tehát a javaslatunk értelmét vesztette. Talán legrosszabb várakozásaink sem mondatták velünk azt, hogy november elején még mindig aktuális lesz a javaslatunk, de a tények azt támasztják alá, hogy ebben az évben még bizonyos, hogy nem lesz az Országgyûlésnek új Házszabálya, és az is kétséges, hogy a jövõ év elsõ hónapjaiban el tudjuk kezdeni a munkát egy új Házszabály alapján. Ezért ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe törvényjavaslatunkat, illetve módosító javaslatunkat, amely mindössze egy mondatból áll, tartalmilag azonban egy nagyon fontos kérdést érint. A javaslatunk azt célozza, hogy az Országgyûlés különbözõ bizottságai közül megkülönböztetett módon kezeljük az úgynevezett vizsgálóbizottságokat. Mindketten, Dornbach Alajos és én is tisztában vagyunk azzal, hogy a parlamenti demokrácia alapszabálya, hogy a különbözõ országgyûlési bizottságok leképezzék az Országgyûlés összetételét, tehát a bizottságokban a képviselõcsoportok az általuk elnyert mandátumok arányában vegyenek részt. E javaslatunk azonban egy ettõl eltérõ felosztást, ettõl eltérõ képviseletet céloz a vizsgálóbizottságoknál. Azt javasoljuk, hogy a vizsgálóbizottságba minden képviselõcsoport azonos számú tagot delegáljon. Ennek az az indoka, hogy a parlamentarizmus gyakorlatában a vizsgálóbizottságok speciális feladatot töltenek be. Általában a parlamenti bizottságok sem technikai felszereltségük, sem apparátusuk, sem összetételük folytán nem rendelkeznek elõnyökkel a kormányzati vizsgálóbizottságokhoz képest. Hiszen a kormányzat sokkal több pénzzel, sokkal több lehetõséggel rendelkezik, hogy vizsgálatokat folytasson le bármilyen, általa fontosnak tartott kérdésben. Mégis nemzetközi tapasztalatok mutatják, hogy vannak olyan esetek, amikor a kormányzati vizsgálóbizottságok nem tölthetik be igazán azt a funkciót, melyre kiküldik õket, ezért nem a Kormány, hanem az Országgyûlés vagy a Parlament az, amely egyes kérdésekben vizsgálatot folytat le. Csak akkor értelmes ez a megoldás, hogy ha más szempontok vezetik a parlamenti vizsgálóbizottságot a tények feltárásában, mint amely egy kormányzati vizsgálóbizottságot vezetne. Ezért a nemzetközi gyakorlat különbözõ megoldásokat alkalmaz, részint azt, amit mi javasolunk, tehát azt, hogy a parlamenti pártok a vizsgálóbizottságban azonos létszámban jelennek meg; részint azt a megoldást, hogy a vizsgálóbizottságban nem mandátumarányosan történik a szavazás, vagy kétharmados, vagy konszenzusos döntés szükséges. Hozzáteszem, hogy a magyar parlamenti gyakorlattól, a magyar Parlament jelenlegi gyakorlatától sem idegen ez a megoldás. Vannak olyan bizottságok, amelyek nem állandó bizottságok, tehát nem törvény-elõkészítéssel foglalkozó bizottságok; ilyen például a házbizottság, ahol az arányos képviselet elvét nem alkalmazza a Parlament, hanem egyenlõ képviselet van, minden parlamenti párt egy képviselõvel rendelkezik, de van például a mandátumvizsgáló bizottság is, ahol minden parlamenti párt azonos számú képviselõt delegál, amely a dolog természeténél fogva azt eredményezi, hogy a tények megállapításában egyenlõ mértékben vehetnek részt a parlamenti pártok. Amikor ezt a kérdést eldöntjük, szeretném a Ház figyelmét felhívni arra, hogy nem egyszerûen arról dönt a magyar Parlament, hogy hány tagja legyen a vizsgálóbizottságoknak, illetve pontosabban, hogy hogyan legyen a képviselet a vizsgálóbizottságokban. Hanem arról dönt, hogy kívánja-e az átmenet idõszakában a vizsgálóbizottságok intézményét használni egyáltalán vagy sem. Ha úgy dönt a Parlament, hogy elveti módosító indítványunkat, ezzel amellett foglal állást, hogy nem akar vizsgálóbizottságokat, hiszen nincs értelme a kormányzati leképezés arányában parlamenti vizsgálóbizottságokat létrehozni, eleve kudarcra ítélt ezeknek a vizsgálóbizottságoknak a mûködése, eleve bizonyos, hogy nem használhatja ki azt az elõnyt, amely a Parlamentben van, tehát helyesebb ilyen esetben is - ha a Parlament szavazatával emellett foglal állást -, hogy a Kormány küldjön ki vizsgálóbizottságot, és az állapítsa meg azt, amit akar, azt, amit tud, és ennek a konzekvenciáit a Kormány vonja le, a Parlamentet ne terheljük ezzel. Az arányosság elvének feladása és az általunk javasolt megoldás elfogadása viszont amellett jelent állásfoglalást, hogy igenis szükség van vizsgálóbizottságokra, és a Parlament szeretné ezeket alkalmazni, szeretné ezeket használni, és én erre szeretném Önöket biztatni. Meggyõzõdésünk szerint az átmenet idõszakában nagyon nagy szükség lenne arra, hogy parlamenti vizsgálóbizottságok tisztázzanak kérdéseket, és ez az általunk javasolt módon elérhetõ lenne. Hozzáteszem, talán a döntést valamennyire befolyásolja, hogy az a házszabálytervezet, amely ugyan még az Országgyûlés elé nem került, de az elõzetes munkálatok már folynak rajta, ez a házszabálytervezet is a hozzánk hasonló, pontosabban a mienkkel azonos megoldást javasol a vizsgálóbizottságokra, és azt mondja, hogy a vizsgálóbizottságoknál egyenlõ képviseletet lát megvalósíthatónak, a nemzetközi gyakorlattal egybehangzóan. Tehát tisztelettel kérem a Ház képviselõit, hogy amennyiben azt kívánják, hogy vizsgálóbizottságok mûködjenek közre a demokratizmus kiépítésének következõ hónapjaiban, akkor fogadják el a javaslatunkat, és a Ház kétharmadának szavazatával ez kerüljön be az Országgyûlés Házszabályába. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)