PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módom van arra, hogy rendkívül röviden szóljak hozzá, hiszen az elhangzott hozzászólások zömével egyetértek és megismételni ezeket nem kívánom. Mindössze arról a dilemmáról szeretnék beszélni, amelyet mi is átéltünk akkor, amikor válaszolni kellett arra a kérdésre, hogy ebben a formában és most aktuálisnak érezzük-e ezt a törvényjavaslatot vagy jobban félünk az inflatorikus hatásoktól, mint a piac építõ hatásaitól. Arra jutottunk, hogy támogatjuk a törvényjavaslatot, alapjaiban elfogadjuk az itt lefektetett koncepciót, bár dilemmáink nem bizonyultak egészen megalapozatlanoknak. A törvényjavaslat elsõ mondata azzal kezdõdik, hogy az árak meghatározásának legfontosabb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Valamennyien tudjuk, átérezzük - és a hozzászólások is utalnak rá, de Rabár miniszter úr bevezetõjében is utalt rá -, hogy vannak korlátai ma még a magyarországi piacnak és a magyarországi gazdasági versenynek. Ezek a korlátok sajnos árnövelõ tényezõként jelentkezhetnek az elkövetkezõ idõszakban az árak ilyen mértékû felszabadítása esetén. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy egynéhány ponton a törvénytervezet meghatározza a Kormány azon beavatkozási lehetõségeit, amelyekkel élni kell akkor, ha az infláció felszabadulásának a veszélye növekszik. Ilyenre felhatalmazza a Kormányt a 3. §, felhatalmazza valahol a 19., bár vitatott paragrafus, érdemes lenne megnézni, hogy ezeket hogyan hozhatnánk jobban összhangba, hogy a Kormány ne élhessen vissza az adott felhatalmazásokkal. Kerestük a kapaszkodókat a törvény kapcsán a gazdaságpolitikai általános elgondolásokban, ezek mennyire támasztják azt alá, hogy itt a közeljövõben már a piac feltételeivel sokkal jobban számolhatunk. Osztjuk a Tardos Márton gondolataiban elhangzott szempontokat, hogy van bizonytalanság, hiszen maga a Kormány sem tudja egészen pontosan, hogy mivel is számolhat az elkövetkezõ években. Nem szeretnék részleteket idézni a nemzeti megújhodás programjából, annak gazdasági programjából, csak egy elemét emelném ki, s nem azért, hogy bosszantsak bárkit, csakhogy jellemezzem a helyzet teljességét. Azt írja a rövidebb anyag, hogy "A központi elhatározásból eredõ áremelkedések körét szûkíteni kívánjuk". Ezzel egyetértünk. "Kormányzati intézkedés keretében szükséges továbbra is megoldani az energiahordozó- és üzemárak, a tej, a vasúti és vízgazdálkodási díjak emelését." Ez egy hónappal ezelõtt került az asztalunkra, s azóta az élet elvitte az eseményeket. A Kormány ugyan aláhúzta, hogy január 1-jétõl maga meg kívánta lépni már az energiahordozók tekintetében az árak felszabadítását. Ebbõl úgy tûnik, hogy nem rég még nem volt biztos benne. A dilemma itt is tükrözõdik, átéljük, átérezzük és készek vagyunk, mint ahogy Békesi úr is elmondta, együttmûködni abban, hogy ezek a dilemmák közös konszenzussal kerüljenek megoldásra. Még két kérdésre szeretnék kitérni. A gazdasági erõfölénnyel járó visszaélés lehetõségét, illetve ennek kizárását az anyag megfelelõ módon kezelni kívánja. Szerepel azonban egynéhány olyan fogalom ma már közéletünkben, törvénytervezeteinkben, amely a gyakorlatban rendkívül nehéz problémák elé fogja állítani azt a hivatalt, amelyiknek az érintett piacokat specifikálnia kell, s a gazdasági erõfölény tényét specifikálnia kell, hiszen egy érintett piac a faluban maga a falu, s itt gazdasági erõfölénybe kerülhet az egyetlen hentes. Gondolom, ilyen problémákkal szembekerülve, a versenykérdésekkel foglalkozó hivatal nagyon meg kell hogy fontolja, a hentes áremelési törekvéseit napirendre fogja-e tûzni, s vizsgálni fogja-e. Önmegtartóztatásra is szükség lesz, de élni is kell ezzel a joggal - mint mondottuk - abban az esetben, ha fennáll a veszélye az árak elszabadulásának. Még talán egy kérdést, amit szintén megfontolásra ajánlunk még a további gondolkodás során, ez a külföldi érdekeltségû magyarországi vállalatoknak a helyzete, bejelentési kötelezettsége vagy esetleg - ahogy a 19. § írja - a Kormány által elrendelt árintézkedések kérdése. Én azt hiszem, hogy komoly gonddal fogunk szembekerülni akkor, ha egy külföldi érdekeltségû magyarországi vállalat számára a Kormány elõ kíván írni bármiféle szabályozást. Ennek a feloldási módjára még pillanatnyilag nem rendelkezünk javaslattal, a problémára szeretném felhívni a figyelmet. Alapvetõen egyetértünk azzal, hogy ez a törvény megszülessen; jelentõsen fog hozzájárulni a magyarországi piac kiépüléséhez, de a tyúk-tojás-probléma elõttünk van, elõbb piac, utána törvény vagy elõbb törvény, azután piac. Mi azt hisszük, az helyes megoldás, hogy ez a lépés megtörténik, ha a hatálybalépés idõpontját mozgatni lehetne, akkor megfontolandó, hogy esetleg egy kicsit késõbb szülessen meg, ezt akkor látjuk igazán, amikor a többi kapcsolódó törvényt is elfogadta az Országgyûlés. (Taps a Szocialista Párt részérõl.)