TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ártörvényrõl tárgyalunk, és mindnyájan tudjuk, hogy a piac és a szabad árak lényegileg azonos fogalmak. Ezért én azt gondolom, hogy nem a törvényi szabályozás, hanem a szabad árak felé tett határozott lépés az, ami jelentõséget ad a mai vitának. Mire szeretném felhívni a figyelmüket? Arra szeretném, hogy deklarált szabad ár még nem jelent keresletet és kínálatot harmonizáló árat, még nem jelent piaci viszonyokat. Nem azért nem jelent, mert a monopóliumok ezt megzavarják, hanem azért, mert a gazdaságban mûködõ vállalatok, gazdasági egységek, a gazdasági irodalomban gazdasági ügynöknek nevezett egységek nagy száma még nem tanulta meg, hogyan kell piacgazdaságban gazdálkodni, hogyan kell az árakat megállapítani, melyek azok a tényezõk, amelyeket figyelembe kell venni. Az elmúlt idõszakban a magyar kormányok büszkék voltak arra, hogy milyen nagy része a magyar áraknak szabad ár. Mi - közgazdászok - tudtuk ebben az idõszakban is, hogy a szabad árak jelentõs része nem hangolja össze a piacot, nem hoz létre olyan helyzetet, hogy megszûnik a hiány, és a fölösleg meg az árak mozgása automatikusan megtisztítja a piacot, mint ahogy azt a tankönyvek tanítják. A magyar viszonyok között ilyen piacmegtisztításra ritkán kerül sor, s ennek az az oka, hogy a magyar vállalatok - elsõsorban az állami vállalatokra gondolok és a szövetkezeti nagyvállalatokra - akkor is normákhoz, méghozzá az állam által megállapított normákhoz tartják magukat, amikor szabad árral gazdálkodhatnak, szabadon gazdálkodhatnak, és a szabad árat csak annyiban tekintik másnak, mint a kötött árat, hogy itt nagyobb nyereséget tudnak realizálni. Igyekeznek azoknál az áruknál is nagy nyereséget realizálni, amelyek nem adhatók el, vagy nem adhatók el könnyen a piacon, és nagyon sajátos piaci taktikát alakítanak ki. Most nehéz idõszak következik a szabad árak vonatkozásában. Az eladóknak és a vevõknek meg kell ismerniük egymást. A gyakorlat fogja csak ezt a tanulási folyamatot elõsegíteni, csak a gyakorlatban lehet elérni, hogy itt bekövetkezzen az igazi változás, hogy megszûnjön a hiány a magyar gazdaságban, és az ármechanizmus funkciójának megfelelõen mûködjön. Higgyék el, hogy ehhez a kívánt lépéshez csak az elsõ tett, hogy felszabadítjuk az árak zömét. Az igazi tett akkor következik be, ha meg tudjuk változtatni az állami és szövetkezeti vállalatok és a magánvállalatok viselkedési normáit. Ehhez a munkához kívánok igazán erõt magunknak itt a Parlamentben, az országban, de ennek jegyében elfogadom és támogatom az ártörvényt a mai formájában. Lényegtelen szabályozási megjegyzéseinkrõl pedig a részletes vitában fogunk szót ejteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)