SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Bár kétségtelen tény, hogy az elõttünk fekvõ törvénytervezet jelentõségét tekintve nem tartozik a legfontosabb gazdasági jogforrások közé, és az inkább csak a versenytörvény kiegészítõjének, mintegy oldalkocsijának tekinthetõ, megszületését tekintve mégis mindenképp nevezetes törvényként vonul be a magyar gazdasági törvénytárba, hisz annak megalkotásában maga az élet kért részt, és a legmerészebb indítványt nem mi, képviselõk nyújtottuk be, hanem az a tisztelt Ház falain kívülrõl érkezett. A kõolaj és kõolajtermékek kivétele a törvénytervezet hatósági áras termékeket tartalmazó mellékletébõl kétségtelenül olyan horderejû kérdés, amit egyikünk sem gondolt, nem gondolhatott reálisan javasolhatónak. Az most mégis itt van, és ráadásul a sors furcsa iróniája folytán úgy van itt, hogy azt fordított szereposztásban, az Érdekegyeztetõ Tanácson keresztül a társadalom, vagy annak legalábbis egy jelentõs része követelte ki a piacgazdaságot hirdetõ Kormány vonakodása ellenése. S mindezek után, bár a kérdés száraznak, elméletieskedõnek tûnhet, óhatatlanul felmerül a kérdés, van-e választási lehetõsége a tisztelt Háznak, vagy kényszerpályára kerültünk-e a döntés meghozatalát tekintve. Mi szabad demokraták mindenesetre a kõolajlibero elfogadását javasoljuk. Nem azért, mert azt ránk oktrojálták, hanem azért, mert ez tûnik célszerûnek és piackonformnak, hozzátéve, hogy az ilyen fontos nyersanyagok forgalmazásában a piacot jelenleg uraló nagyvállalatok saját nyereségükön túl a piac stabilitását is alapvetõnek kell, hogy tekintsék, törvény által elõírtakból következõen. A törvénytervezet legértékesebb fejezete és fõ ereje kétségtelenül a 22. §, mely a korábbi alacsony szintû jogszabálydzsungelen keresztül vág rendet, azt deregulálva. Az ember szinte megszédül attól a mennyiségû különféle szintû árszabályozó rendelettõl, határozattól, rendelkezéstõl, amivel eddig együtt éltünk, de amivel együtt természetesen egy piacgazdaság nem funkcionálhat. Így ezért is, meg azért is üdvözlendõ a törvénytervezet, mert annak filozófiája alapvetõen elismeri az árak abszolút szabadságát és csak ott rendelkezik, ahol korlátozni akar. A törvénytervezet szerintünk tán legnagyobb tévedése a 19. §, mely mostani formájában számunkra elfogadhatatlannak tûnik. Vajon hogyan adhatna a Parlament szabad felhatalmazást a Kormány részére, hogy az az általa szükségesnek ítélt esetekben szabadon rendelkezhessen nem hatósági árak területén is? Ha ilyen automatikus, bianco jogosítványt adnánk a Kormánynak, jelentõs adózási, pénzügyi vagy egyéb szabályozóeszköz-változás esetére, akkor ezzel igen könnyen elérhetjük, hogy nemcsak élni, de visszaélni és hajlamos lenne azzal a felhatalmazott. A tapasztalat azt tanítja, hogy az ilyen rendkívüli intézkedések egyébként is csak rövid ideig tartó szükségállapotok esetén lennének hatékonyak. Így, ha a Kormány - reméljük ritkán - ilyen eszközökhöz akarna nyúlni, úgy azt csak egy törvényben meghatározott árukörben tehesse meg - például a liberalizált alapvetõ élelmiszerek vagy alapvetõ nyersanyagok esetében -, s utólagosan ahhoz is a Parlament jóváhagyását kell kérje. Egyébként itt jelezném, hogy erre vonatkozó módosítási indítványt kíván a Szabad Demokraták Szövetsége még a törvénytervezethez kapcsolódóan beadni a mai nap folyamán. További jelentõs hiányossága a törvénytervezetnek az, hogy a hatósági árak megállapítását egyoldalú rendeletekkel képzeli el. A magabiztos hályogkovács módján elrendelt benzináremelés következményeibõl leszûrhetõ tapasztalat ízelítõül szolgálhatott a társadalmi tolerancia jelenlegi mértékérõl, állapotáról. Ebbõl, úgy gondolom, úgy gondoljuk, legyen elég ez az egy tapasztalat! Ezért mi a magunk részérõl teljes egészében támogatjuk Katona Kálmán képviselõtársunk vonatkozó módosító javaslatát, mely a hatósági ár megállapítójának az illetékes érdekképviseleti szervekkel történõ elõzetes egyeztetést indítványozza elõírni. Érthetetlen, hogy a gazdasági bizottság legutóbbi, e tárgykörrel foglalkozó ülésén a Kormány jelenlévõ képviselõje mégis, a fájdalmas eseményeket és a miniszterelnök úr emlékezetes parlamenti felszólalását követõen is ellenezte ezt a módosítást. Mindenesetre biztató, hogy ezen véleményével akkor egyedül maradt. Végül még valami: a törvénytervezet indoklási része azzal kezdõdik, hogy nálunk a verseny szabadságát csak törvény korlátozhatja, a beavatkozások köre szûk és feltételei törvényben szabályozottak. Fel kell, hogy hívjam arra a figyelmet, hogy nincs jogszabályunk, mely afelõl rendelkezne, hogy Magyarországon a versenyt csak törvény korlátozhatja. A versenytörvényhez kapcsolódóan egy ezt célzó módosító indítványt volt szerencsém beterjeszteni, amit a Kormány képviselõje nagy vehemenciával lesöpört az asztalról; engem is meggyõzött annak visszavonásának szükségességérõl. S íme, most nagy meglepetésemre az ártörvény indokló része erre való hivatkozással kezdõdik! Tisztelt Képviselõtársak! Tisztelt Elnök Úr! Az itt felsorolt fenntartásokkal együtt a Szabad Demokraták Szövetsége úgy érzi, hogy az ártörvény némi módosítások után tulajdonképpen elfogadható és hasznos célt fog szolgálni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)