DR. RABÁR FERENC pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önök elõtt fekszik a 406-os szám alatt a törvényjavaslat az árak megállapításáról. Úgy gondolom, hogy elegendõ idõ állt rendelkezésre ennek a törvényjavaslatnak az áttanulmányozására, ezért a bevezetõt - lehetõség szerint - rövidre fogom szorítani. Szükségesnek tartom, hogy két témáról szóljak. Az egyik a törvényjavaslat gazdaságpolitikai megalapozottsága, a másik pedig a törvénynek a Kormány számára adott felhatalmazásáról szóló rész. Az elsõre vonatkozóan: a gazdaságpolitika központjába - mint ahogyan az ismeretes - az elkövetkezõ idõszakban a piacgazdaság kialakítása, illetve az ahhoz szükséges feltételrendszer megteremtése áll. Ennek keretében kerül sor a tulajdonreformra, a tulajdonreform részeként a privatizálásra, kis- és középvállalatok elterjedésére és általában a magángazdaság térnyerésére. A gazdasági politika fontos elemeként megszüntetésre és megvalósításra kerül a versenypolitika, amelyik a gazdálkodókat a lehetõ legszélesebb körben és a legrövidebb idõn belül versenykörnyezetbe kényszeríti. Ennek a keretében az importverseny fokozatos szélesítésével, belföldi gazdálkodók egyre nagyobb hányadát gazdasági kényszerbe hozza, a piacra történõ belépés és az onnan történõ kilépés lehetõségeit felszabadítja, a külgazdasági orientáció változásaival párhuzamosan a gazdálkodók egyre nagyobb hányadát arra kényszeríti, hogy az exportpiacokon szerezzék meg a fejlõdésükhöz szükséges jövedelmeket. Mindezeket azért tartottam fontosnak kiemelni, mert hangsúlyozni kívánom, hogy a piacgazdaság alapvetõ sajátossága a gazdasági kényszer, így annak megteremtése egyben társadalmi érdek is. Mindez azt jelenti, hogy a piacgazdasági körülmények között az árak legfõbb szabályozója a piac és a verseny. Az árak megállapításáról szóló törvény alapvetõen és elsõsorban lehetõséget ad arra, hogy a gazdálkodók egységesen élhessenek az árak kialakításának a jogával, másrészt fontos, hogy az azonos piacon szereplõk a törvény által ne különböztessenek meg aszerint, hogy ki a tulajdonos és milyenek a gazdálkodási formák. A kormányzat és az államigazgatási szervek csak kivételesen és indokolt esetben avatkozhatnak be az árak kialakításába. Ezt a jogkörüket törvényben indokolt rögzíteni. A kormányzat felülvizsgálta a támogatások rendszerét, és a lehetõségek határain belül megszünteti mindazokat a támogatásokat, amelyek torzítják a gazdasági folyamatokat, rontják az erõforrások allokációját, és gazdaságilag irracionális döntések irányába terelik a gazdálkodókat és fogyasztókat. Az új szabályozás és a támogatások megszüntetése együttesen segíteni fog abban, hogy az üzletfelek, élve az árkialakítás jogával, egymás érdekeit, értékítéletét kifejezõ reális piaci árakban állapodjanak meg. A törvényjavaslat indokolásának hátterében fontosnak tartom felhívni az Önök figyelmét arra, hogy viszonylag széles körben léteznek olyan nézetek is, amelyek a törvény keretei között megfogalmazott liberális árrendszert túlzottnak tartják, és korainak abból a szempontból, hogy nincs összhangban a piacgazdaság még kialakulatlan intézményi rendjével és korlátozott mûködési feltételeivel. Úgy ítéljük meg, hogy a Kormány rövid távon képes megteremteni azokat a viszonyokat, illetve azokat a kereteket, amelyek az ártörvény adta szabad ármeghatározást nem teszik háttér nélkülivé és alaptalanná. A második pontra vonatozóan - a Kormány számára adott törvényi felhatalmazásokról - a következõket szeretném elõrebocsátani. A törvényjavaslat megfogalmazása során abból a kettõs követelménybõl indultunk ki, hogy egyrészt a Kormány rendelkezzen a gazdaságpolitika megvalósításához szükséges minden eszközzel, másrészt a kormányzati beavatkozás a lehetõ legszûkebb körre korlátozódjék. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy az egyedi hatósági beavatkozásnak már a lehetõsége is elég ahhoz, hogy a hazai és a külföldi vállalkozókat elbizonytalanítsa, és így közvetlenül akadályozza a piac mûködését és annak szerves fejlõdését. A magántulajdon és a tõke nem szereti az olyan területeket, ahol az érvényesíthetõ árról a vevõn kívül még az államigazgatással is alkudozni kell. A törvényjavaslat a Kormány számára háromféle meghatalmazást ad. Az egyik az állami ármeghatározás területeinek, módszereinek kijelölése. A másik az áremelés elõzetes bejelentési kötelezettségének elrendelése. A harmadik egy rendkívüli lehetõség arra, hogy jelentõs gazdaságiszabályozó-módosítás esetén a Kormány irányelveket, szabályokat adhat ki a szabadárak területére is. Röviden errõl a három felhatalmazásról szeretnék szólni. A mai szabályok szerint a kormányzat, ezen belül az ún. árhatósági jogkörrel rendelkezõ szervek, jelenleg a Pénzügyminisztérium és a Földmûvelésügyi Minisztérium igen széles körû felhatalmazással rendelkeznek az árakba való beavatkozás tekintetében. Bármely termékre hatósági árat írhatnak elõ, elrendelhetik az áremelés elõzetes bejelentését, illetve bármely vállalkozót felkérhetnek az ún. árkonzultációra. Fokozza a problémát, hogy az árhatósági, árellenõrzési jogkör az elõzõekben említett árbeavatkozási lehetõségekkel nem érintett termékekre is kiterjed. Az érvényes jogszabályok szerint például bármely termék áremelése felfüggeszthetõ három hónapra. Ehhez képest alapvetõ változást jelent az új szabályozás, hiszen az állami beavatkozás lehetõségét a törvény korlátozza. Teszi ezt azáltal, hogy rögzíti azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyekre az állami szerveknek kell az árat megállapítaniuk. Ebbõl az is következik, hogy a kör késõbbi bõvítése vagy szûkítése csak a törvény módosításával történhet. A hatósági ármegállapításnál érintett árukörre vonatkozó javaslatot e törvény melléklete tartalmazza, egyben jelezve, hogy véglegesíteni azt a Kormány hároméves programjával összhangban kell. A szándék az volt, hogy minden olyan területen, ahol a liberalizált árviszonyok mûködéséhez szükséges termelési, forgalmazási, vállalkozási és importfeltételek megteremthetõk, 1991-tõl ne legyenek hatósági árak. Az október 26-i üzemanyag-áremelés kapcsán kialakult krízist követõen az Érdekegyeztetõ Tanácsban a Kormány, a munkavállalók és a munkaadók képviselõi közötti megállapodás szerint a kõolajfeldolgozó-ipari termékeknél meg fog szûnni a hatósági árszabályozás. Ezt ebben az évben a Kormány még saját hatáskörében végrehajthatja, de a benyújtott törvényjavaslat mellékletét az árliberalizáció tartós feltételeinek egyidejû megteremtésével módosítani kell. Ennek megfelelõen a módosító indítványt benyújtottam az Országgyûléshez, melyet a tisztelt képviselõk megkaptak. Ez a kõolajfeldolgozó-ipari termékeken - üzemanyagok, fûtõolaj, tüzelõolaj - kívül nem tartalmaz hatósági ármegállapítást a fehér kenyérnél és a személygépkocsinál sem, a lakbérekre vonatkozóan pedig szövegpontosítás vált szükségessé az Országgyûlés által idõközben elfogadott önkormányzati törvény egyes rendelkezéseit is figyelembe véve. Ez utóbbiakra vonatkozóan egyébként képviselõi módosító indítványok is vannak, amelyek egybeesnek a Kormánynak az e témakörben lefolytatott vizsgálatai alapján véglegesített javaslatával. A hatósági ármegállapítással érintett árukör elsõsorban azokra a termékekre és szolgáltatásokra terjed ki, ahol a termelés vagy a forgalmazás területén monopolszervezettséggel kell számolni. Ilyenek az egyes energiahordozók, közlekedési, hírközlési és vízgazdálkodási szolgáltatások vagy azok a termékek és szolgáltatások, amelyek a lakosság fogyasztásában társadalompolitikai vagy egyéb szempontból kiemelt jelentõségûek. Például a tej, gyógyszer, lakbér. Az állami ármegállapítás alá vont árukör kb. 10át jelenti az összes forgalomnak. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a megoldás nem ellentétes a piacgazdaságú országok szabályozási elveivel és gyakorlatával sem. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy a hatósági ár megállapítása nem történhet önkényesen. A törvényben foglaltak alapján az ármegállapítónak is figyelembe kell vennie a piaci viszonyok tükrében az árak ésszerû kialakításának követelményeit, azaz nem állapíthat meg olyan árat, amely lehetetleníti a gazdálkodót, de olyat sem, amely lehetõséget ad a pazarló gazdálkodásra. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat felhatalmazza a Kormányt, hogy elrendelhesse az áremelési szándék bejelentési kötelezettségét. A jogintézmény - mint említettem - eddig is létezett. Viszont az új szabályozás szerint a tartalma más. A ma érvényes szabályozás mind a bejelentésre kötelezett kör kijelölésében, mind a bejelentett áremelések elbírálása tekintetében szinte korlátlan lehetõséget ad az állami szerveknek. Voltak olyan idõszakok, amikor a bejelentési kötelezettség a hatósági ármegállapítással közel azonos beavatkozási lehetõséget jelentett. Most a törvény meghatározott föltételekhez, mégpedig a termékeket elõállító gazdasági erõfölényéhez köti a bejelentési kötelezettség elõírhatóságát. Másrészrõl az áremelés csak akkor tiltható meg, ha az emelt ár hátterében lévõ vállalkozói magatartás ellen a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény alapján egyébként is fel kellene lépni. Ennek a törvénynek a tárgyalását a Parlament már megkezdte. Az új szabályozás azzal is biztosítani kívánja a törvényességet, hogy megteremti a bírói úton történõ jogorvoslat lehetõségét. Ez szintén egy alapvetõ változás a jelenlegi szabályozáshoz képest. Ismételten fölhívom tehát a tisztelt képviselõk figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat megszünteti az árakba való általános beavatkozás lehetõségét biztosító hatósági jogkört. Tisztelt Országgyûlés! Tudom, hogy az árak megállapításáról szóló törvényjavaslat nem olyan nagy formátumú, széles körû törvény, mint amilyen a versenytörvény, amit viszont rendezni kíván, az szintén hozzátartozik a piacgazdaság normáihoz és a törvényes állami mûködéshez. A Kormány nevében kérem ezért Önöket, hogy a javaslatot tárgyalják meg, és fogadják el. (Taps.)