DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A téma, amely miatt szót kértem, közismert, napjainkban már-már közhelynek tûnik. Az 1991-es gazdasági év elõkészítése súlyosan késik, ez a késedelem jó néhány területen már behozhatatlan, és minden bizonnyal jóvátehetetlen károkat okoz. Emiatt, hogy ezt szóba hoztam, nem kellett volna napirend elõtt szót kérnem. A következmények és az elõttünk álló feladatok indokolják, hogy mégis szeretném az Önök figyelmét néhány perc erejéig igénybe venni. Három területen rendkívüliek e késedelem konzekvenciái, az elsõ a törvényalkotás területe, a második a társadalom felkészítésének területe, a harmadik a magyar gazdaság finanszírozásához és mûködéséhez nélkülözhetetlen nemzetközi feltételek megteremtésének területe. A törvényalkotás területe: mindannyiunk kezében van belügyminiszter úrnak elnökünkhöz intézett levele, amelyben tájékoztatja az Országgyûlés elnökét, hogy december végéig 34 törvényt kell megalkotnia a Parlamentnek ahhoz, hogy 1991-ben részben a gazdaság, részben a gazdaság egyes szereplõi a szükséges törvényi feltételek között végezhessék munkájukat. Engem személy szerint, és frakciónkat a belügyminiszter úr levele több szempontból is súlyos aggodalommal töltött el. Elsõként nyilvánvaló, hogy ez a feladat teljesíthetetlen. Minden bizonnyal ezzel a Kormány is tisztában van. Ha csak abból indulunk ki, hogy az alapvetõ törvények végrehajtása, pontosabban a törvények elfogadtatása, valamennyi szereplõ bekapcsolása, kb. egyhónapos átfutási idõt vesz igénybe, akkor nyilvánvaló, hogy 34 törvényt december végéig nem lehet megalkotni. A második ok az aggodalomra, úgy tûnik, áttanulmányozva ezt a 34 törvényjavaslatot tartalmazó listát, hogy a Kormány még mindig nem mérte fel, melyek azok a törvények, amelyek valójában nélkülözhetetlenek, s melyek azok, amelyek bár nagyon fontosak, de talán nélkülözhetõk, s egy-két hónappal késõbbre halaszthatók. Legalább egy tucat olyan törvény van - kapásból végignézve a listát - amelyet nem feltétlenül ez év végéig kell megalkotni, s nyolc olyan törvényjavaslat hiányzik, amelyre valóban szükség van ahhoz, hogy a gazdaság mûködésének törvényi feltételei megteremthetõk legyenek a jövõ esztendõre. Végül a harmadik dolog, amely ugyancsak aggodalommal tölthet el bennünket: a miniszter úr levele nem tartalmaz határidõket arra nézve, hogy a Kormány mikor szándékozik benyújtani ezeket a törvényjavaslatokat, ugyanakkor a véghatáridõ követelése azt a feltételezést engedi meg, hogy nyilvánvalóan kényszerpályára kerül a Parlament, gyors, rendkívüli tárgyalásokkal lesz kénytelen ezeket a hallatlanul nagy jelentõségû, fajsúlyos törvényjavaslatokat megoldani. Én úgy vélem, T. Ház, hogy ez a menetrend így tarthatatlan. Minden bizonnyal arra van szükség, hogy a Parlament, a Kormány és a Parlamentben részt vevõ pártok együtt tekintsék át, melyek azok a törvények, amelyek létrehozása nélkülözhetetlen. Ezeket célszerû blokkokba csomagolni, legalább három ilyen törvényblokk elkerülhetetlen. Az elsõ az a gazdaságpolitikai program és azok a kerettörvények, amelyek között a gazdálkodás folytatható 1991-ben. Ide tartozik minden bizonnyal a Kormány hároméves gazdaságpolitikai programja, ide tartozik az államháztartási törvény, a jegybanki törvény, a pénzintézetekrõl szóló törvény és esetleg a devizagazdálkodásról szóló törvény. A második blokk az 1991-es költségvetéshez szükséges törvények megalkotása, amely a bevételi és a kiadási oldalt szabályozó törvényekre, ezenkívül nyilván az önkormányzatok gazdasági megalapozásához szükséges és a társadalombiztosítás 1991-es költségvetésének összeállításához szükséges törvényekre kell, hogy kiterjedjen. Végül a harmadik nagy blokk a nemzetközi feltételek megteremtése, amelyben minden bizonnyal a Nemzetközi Valutaalappal kötendõ megállapodást megalapozó hároméves program, illetve a Szovjetunióval folytatott gazdasági tárgyalások szükségesek. Elkerülhetetlen, hogy a tulajdonreform, a privatizáció végrehajtásával kapcsolatos blokk is kialakuljon, amelyben a privatizációs törvény, a vagyonpolitikai irányelvek és a földtörvény kell, hogy helyet foglaljon. Ez azonban nem elég. Szükség van arra, hogy az alapvetõ törvények ügyében a Kormány már a beterjesztés elõtt tárgyalja meg a társadalmi érdekképviseleti szervekkel, a szociális partnerekkel ezeket a javaslatokat, hiszen az elmúlt krízis arra adott nekünk bõségesen bizonyítékot, hogy ha a társadalmat nem tudjuk felkészíteni, akkor a legjobb szándékú programok sem hajthatók végre. Arra is szükség van az idõ rövidségére való tekintettel - miként azt a szocialista párti frakció már kétszer kezdeményezte -, hogy elõzetesen hatpárti egyeztetésekre kerüljön sor, és legalább az alapvetõ kérdésekben próbáljunk konszenzusra jutni, s a konszenzus alapján a bizottságoknak, illetve a Parlamentnek gyorsított ütemben és menetrendben kell megtárgyalni ezeket a törvényeket. Még így is nagy biztonsággal állítható, hogy ez év végéig a nélkülözhetetlen törvényalkotási munkát nem leszünk képesek befejezni, ezért tehát fel kell készülni arra, hogy a törvénykezés áthúzódik a jövõ évre. Itt szeretném megemlíteni, életveszélyesnek tartom az olyan - minden bizonnyal jó szándékú, de rendkívül megalapozatlan - optimista kormányzati megnyilatkozásokat, amelyek arról beszélnek, hogy különösebb katasztrófa nem történik akkor, ha december végéig nincs az országnak jövõre jóváhagyott költségvetése. Igaz, átmeneti gazdálkodást törvényi felhatalmazás alapján a Kormány végezhet egy-két hónapig, de hogy ez minden esetben óriási károkat okoz a gazdaságnak, a gazdaság minden szereplõjét bizonytalanságban tartja, az elkerülhetetlen, és a feladatok végrehajtását drasztikusan lelassítja. Ezért tehát minden erõt arra kellene fordítani, hogy ezekkel a törvénykezési feladatokkal végezzünk, ezeket készítsük elõ. Én azt gondolom, fel kellene hívni a Kormányt, hogy nyújtsa be azokat a törvényeket és azoknak a határidejét, amelyek szükségesek és tárgyalandók, a Parlament válassza ki azokat, amelyek hatpárti egyeztetés nélkül elképzelhetetlenek és párhuzamosan a törvénykezési munkával induljon meg a társadalom felkészítése kettõs szempontból. Fel kell a társadalmat arra készíteni, hogy milyen terheket kényszerül vállalni 1991-ben, de ez is kevés, lehetõleg meg kell nyerni a társadalmat arra, hogy ezeknek a feladatoknak a végrehajtásához partner legyen. Ha ezt nem tudjuk elérni, abban az esetben a 91-es gazdasági esztendõ kezelhetetlen. Végezetül a nemzetközi feltételekrõl. Tisztelt Ház! Ehhez legalább két dologra van szükség. Az egyik, ahhoz, hogy a gazdaság súlyos válsága pénzügyileg finanszírozható legyen, elkerülhetetlen, hogy létrejöjjön 1991-tõl a Nemzetközi Valutaalappal egy új megállapodás. Jó lenne, ha ez egy középtávú, hároméves megállapodás lenne. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a Kormány konkrét, hároméves gazdasági programot készítsen, és azt a Parlamentnek is mutassa be. Ha netán nagy lenne a különbség a kormányzati gazdaságpolitikai elképzelések és a nemzetközi pénzügyi szervezetek véleménye között, ebben az esetben is elkerülhetetlen legalább egy egyéves finanszírozási program és szerzõdés megkötése és jóváhagyása. A másik: a szovjet gazdasági kapcsolatok. Politikai effektusokról szólt Tabajdi Csaba elõttem - a gazdaság, ha lehet, abba ágyazva az egyik legneuralgikusabb és legszükségesebb pont. Mindenesetre két dolgot szeretnék szóvá tenni. Az egyik. Úgy gondolom, mindannyiunknak le kell számolni azzal az idõnként még felbukkanó illúzióval, hogy azok az iszonyatos veszteségek, amelyek a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok átalakulásából és kritikus helyzetébõl 1991-ben származnak, és amelyeknek a mértéke egyetlen év alatt akár a 3 milliárd dollárt is elérheti, semmilyen más nemzetközi erõforrásból nem pótolhatók. Naivitás segélyekre számítani, naivitás arra számítani, hogy ezeket a kieséseket majd más pótolja. Többletfinanszírozáshoz hozzájuthatunk, ezek azonban, tisztelt Ház, többlethiteleket jelentenek, és - nem akarok rossz jósnak bizonyulni - az a veszély fenyegeti az országot, hogy a többlethitelek igénybevétele kapcsán egy újabb adósságrobbanás indul meg 1991-ben. Több milliárd dollárral nõhetnek Magyarország nettó adósságterhei, ami már nemcsak a gyerekeinkre, hanem unokáinkra fog rendkívüli terheket róni. (Zaj a jobb oldalon.) A másik dolog, amit meg kell említenem: azt gondolom, hogy külpolitikai magatartásunk és gazdasági céljaink között szakadéknyi ma a különbség - errõl Tabajdi Csaba is szólt, érdemes lenne komolyan venni ezeket az ügyeket. Tisztelt Ház! Végezetül: óriási a felelõsségünk, Kormányé és Parlamenté, a Parlamentben részt vevõ pártoké; óriási, szinte megoldhatatlan a feladat, ami elõtt állunk. Annyit szeretnék kérni: közösen vágjunk neki ennek a feladatnak. Ha már ez az ország arra a történelmileg példátlan tettre vállalkozott, hogy egyidejûleg próbálja meg társadalmát gyökeresen átalakítani, menedzselni a gazdasági válságot és átalakítani a gazdaságot, akkor ez csak közös erõfeszítéssel sikerülhet. Ehhez kérem képviselõtársaim és a Kormány támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)