TartalomElõzõKövetkezõ

ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kérdeztem meg, hogy szólhatok-e, mert nem gondoltam, hogy felszólítást kapok. Nem is szeretnék hosszabban beszélni, azt hiszem, elég volt meghallgatni kétszer azoknak, akik meghallgattak. Kérni fogom az Országgyûlést, hogy egyszer adjon alkalmat, hogy hosszabban beszéljek, és akkor el fogok sok mindent mondani. Most annyit szeretnék mondani mind Önöknek, mind az országnak: új korszakba léptünk. Új idõszak. Amikor Önök megválasztottak, és az ellenzék tisztelt képviselõi ezt tudomásul vették egy pluralista rendszer szabályai szerint, akkor azt mondtam, hogy vannak, amik ezt a Házat összekötik. És az, ami bennünket összeköt, az az, hogy lehet olyan végzetes helyzete a nemzetnek, amikor mi, bármelyik oldalon állunk, együtt ülnénk; és nem kívánom, hogy úgy, mint a koalíciós idõk politikai ellenfelei, a gyûjtõfogházban kössenek örök barátságot a volt ellenfelek. Ahogy ez történt. Nekünk most szabadlábon kell megtalálnunk az alkotmányos kormányzás és az alkotmányos parlamentáris rendszer mûködésének a feltételeit. Úgy gondolom, hogy ez a válság tanulság volt minden pártnak saját magán belül, egymáshoz való viszonyunkban, Parlamentnek, Kormánynak, érdekvédelmi szervezeteknek, amelyek egymás legitimitását vonták kétségbe. Akkor láttuk, hogy egymással békességben ülnek, egymás mellett egyetértésben, ami azt jelenti, hogy nekünk most már van partnerünk. És ezzel véget ért egy korszak a parlamenti pártok között a különbségtételben, mert nem tettek különbséget a pártok abban, hogy ki, ki mellett és kivel szemben állt. Magam minisztertársaimmal nem tudtam még érintkezni, hiszen most keltem fel a betegágyból, és megyek vissza. De azt felajánlom, hogy együtt kell megkeresni az utat, hogy kivezessük ezt az országot ebbõl a krízisbõl, és hogy a magyar társadalom minden tagjával megértessük azt, hogy mi vár reánk. Egyet kimondtam, most is ki fogom mondani: mindent meg fogunk mondani, akkor is, hogyha belebukunk. És meg fogjuk mondani. És aki úgy fogja gondolni, és ha a többség úgy fogja gondolni, hogy én személy szerint alkalmatlan vagyok, akkor el fogok menni. Ameddig ténylegesen úgy gondolják, hogy mi mûködni tudunk, addig azt kérem, hogy egy pluralista társadalom és egy többpárti parlamenti rendszer és egy ország együttesen nem hamis nemzeti egységben, hanem alapvetõ kérdésekben nemzeti egységben mûködjön, egymást bírálva, de tisztességgel, és az országot úgy fenntartva alkotmányos keretek között, hogy ne veszítsük el sem a világ, sem a magyar nép bizalmát. Én ehhez kérem mind saját pártomat, mind koalíciós partnereinket, akikhez engem egyforma gyökerek és szálak kötnek, és kérem azt az ellenzéktõl - és az ellenzék az nem egy ellenzék; hanem az ellenzék három pártjától és a függetlenektõl, akik azért függetlenek, mert egymástól is függetlenek -, hogy keressük meg azt a bizonyos közös utat. Ha tényleg úgy gondolják Önök, velem együtt, hogy túl vagyunk alapvetõ kérdéseken, legitimációs problémákon, akkor kell, hogy legyen két olyan esztendeje még ennek az országnak, amikor az országot bírálattal, vitával, de a pártpolitikai szempontok háttérbe szorításával együtt vezessük ki. És ennek a válságnak másik nagy nemzetközi tanulsága - amit nagyon sokszor elmondtunk, és itt ki kell jelentenem -, nem hitték el mindazt, amit sokszor elmondtunk, Kelet-Közép-Európa népei tartalékok nélkül állnak nemzetgazdasági értelemben, tartalékok nélkül állnak háztartásaikban, és ezek a népek nem bírják ki a feszültséget. S az a lelkesedés, amivel a mi politikai átalakulásunkat a világ fogadta, és amiben csak a totális politikai rendszerek bukását látták, az nem egy olyan rózsás körülmények között végbement folyamat, hanem egy kemény, nehéz folyamat, amit a nemzetnek és ennek a térségnek együtt kell elviselnie. Ameddig erre Önök megtartanak, addig szolgálom; és minisztertársaim is és a Kormány is, meggyõzõdésem szerint. A tanulságokat le fogjuk vonni, és amikor lehetõségem és erõm engedi, mindent meg fogok tenni. De addig is köszönöm az ország jókívánságait, köszönöm a külföldrõl érkezett jókívánságokat, és köszönöm híveinknek, köszönöm barátainknak és köszönöm becsületes politikai ellenfeleinknek az együttérzést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó nagy taps.)

Homepage